Nap szítta, vörös arcú parasztok, betonketrecekbe szorult munkások, gondolatai mind-mind keresik az igazságot: A felkelő napot, a fényt, a napnyugtát, az éjt, keresik életük értelmét, szeretteiket, szülőt, gyermeket, anyát, családot és az örök szabad Magyarországot. Becsapott, megalázott lett Árpád népe?

Szónoklatokat hallgathat a szabad világról, álmáról, az emberi jogról, demokráciáról, míg a gyakorlatban gyarló gátlástalanság szorítja szívét: Kiveszett a becsület az emberi testből?

“Egyszerű az élet, egyszerű, mint a napjárás, óráról órára meghatározott minden, az ébredéstől az elalvásig, munka, munka, munka és más semmi, hirdetik versenyt hazudó fosztogatók, így csinálták ők is – mesélik. Itt se korrupt, se csaló, se bitófára való nincs egy se, csak setét árnyék vetül a kurtán-furcsán hízó bankszámlákra, de értsék meg, nemzetbiztonsági okokból, a mikéntje titok!!! Dolgozni, dolgozni, dolgozni! Nem nyafogni!”

ÉS NEM SZAKAD LE AZ ÉG.

A nap 24 órából áll. Az ember tetőtől talpig, csak akkor ember, ha emberségből, mások iránt mutatott alázatból, megértésből, minden körülmények között kiáll a lélekben hordozott igazság mellett és egyéni sorsát hátrahagyva, feláldozza önmagát. De élnek közöttünk állatok, akik nap, mint nap keresztre feszítik az igazságot, az embert.

Árpád népe él! Mert az ember állatokkal nem veszi fel a harcot, az ember az állatokat, ember mivolta alapján megveti, elhatárolódik tőlük.

Csak a legnagyobbak ismerik fel, hogy a legkisebbek szolgálata a legnemesebb!

Gavallér János – HunHír.Hu