A Fővárosi Bíróság vizsgálatot indít a Budaházy-per tárgyalásán történtek miatt – adta hírül a sajtó. Hát lesz mit vizsgálni. Az interneten keringő videofelvételen látható-hallható, hogy az ítélethozatal után távozó „közönség” nem épp szelíd szavakkal búcsúzott a koncepciós ítélet alkotóitól.
Szívderítő volt látni a bírói pulpitus mögött ülő lények, különösen a tanácselnök balján és jobbján eltehénkedő két nőszerű képződmény rettenetes ábrázatát, sőt azt is, amint az ügyésznek nevezett sejthalmaz dermedten, üveges tekintettel bámulja a véleménynyilvánítás alkotmányos jogával élő embereket. Akik természetesen joggal háborodtak fel. Szeptember 16-án ugyanis újabb koncepciós ítélet született Magyarországon. Ha élne Rákosi Mátyás, most tapsikolna örömében: vetése jó talajba hullott.
„2009. szeptember 16. B. György – ítélet
A B. György ellen a Fővárosi Bíróság előtt indult büntetőügyben a mai napon a bíróság határozatot hozott, mely szerint a vádlott bűnös alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása előkészületének a bűntettében, ezért őt a bíróság egy év börtönbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette. A bíróság a kiszabott szabadságvesztésbe – annak elrendelése és végrehajtása esetén – az előzetes fogvatartásban, valamint a házi őrizetben töltött időt beszámítani rendelte.
Az ítélet nem jogerős, az ügyész tudomásul vette, azzal szemben a vádlott és a védője fellebbezést jelentettek be.
Budapest, 2009. szeptember 16.
Fővárosi Bíróság
Sajtó- és Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya”
Az idézet lelőhelye a Fővárosi Bíróságnak nevezett gyanús szerv honlapja. A szövegben „szemérmesen” csak B. Györgyként említett személy természetesen Budaházy György. A legszebb Rákosi-éveket idéző – bizonyára már a tárgyalás előtt megszövegezett – koncepciós ítéletet meghozó bírói tanács elnöke nem szerepel az idézett szövegben. Nevesítsük őt: dr. Kalina József. Mivel a tárgyaláson részt vevő Toroczkai László a jogi köntösbe bujtatott gusztustalan eljárás kapcsán Franz Kafkát emlegette, ezért a tanácselnököt a továbbiakban dr. Josef K. néven említem. A per című regény hősével persze semmi kapcsolata: a bírónak nevezett dr. Josef K. nevű lény nem áldozat, hanem az elnyomó hatalom képviselője. A törvénytelenség, a jogtiprás szimbóluma. Maga a brutalitás. Egy fordított Josef K. Ilyen abszurd a magyar világ.
A fenti ítélet előzményei közismertek. Budaházy György ellen mintegy tucat – 2006. ősze és 2007. tavasza között született, s az interneten megjelent – írása miatt emelt vádat az ügyészségnek nevezett bűnpártoló szervezet a Btk. 139. § (2) bekezdésében rögzített, „az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása előkészületének” állítólagos bűntette miatt. A Fővárosi Bíróság 2008. januárjában Budaházyt felmentette. Az ügyészség fellebbezése nyomán 2008. őszén a Fővárosi Ítélőtáblának nevezett maffiaszerű képződmény megsemmisítette az elsőfokú ítéletet, s új eljárásra kötelezte az elsőfokú bíróságot. Az ítélőtábla szerint a hatályon kívül helyezett ítélet megalapozatlan volt, nem tisztázta a tényállást, s az ítélőtábla szerint az elsőfokú bíróság elmulasztotta azt is megvizsgálni, nem valósult-e meg a Btk. 140. § (2) bekezdésében megfogalmazott „lázadásra irányuló előkészület” bűntette. S itt álljunk meg egy pillanatra. A hírek szerint a vádirat nem tartalmazott „lázadásra irányuló előkészület” bűntettével kapcsolatos megállapítást. Ha így van, akkor az ítélőtábla miért igyekezett überolni a vádhatóságot? Ez ugyanis önmagában törvénysértő, s egyértelműen politikai befolyásolásra utal. A Rákosi-érában vagyunk.
A megismételt elsőfokú eljárás idén májusban kezdődött. A vádhatóságot terhelte a bizonyítási kötelezettség, de az ügyésznek nevezett lény semmi új bizonyítékot nem tárt elő. Tehát: ugyanazon bizonyítékok alapján ítélték most el Budaházyt, amelyek alapján tavaly januárban felmentették. Vajon miért? A válasz egyszerű: megvolt a politikai megrendelés, s a dr. Josef K. nevezetű abszurd lény ennek a megrendelésnek eleget is tett. Hogy ezért mennyi honorárium jár? Ki tudja?
A szeptember 16-án született ítélet írásos szövegét nem ismerem. A hírek alapján viszont annyit tudok, hogy Budaházy említett írásait a dr. Josef K. vezette bírói tanács igyekezett úgy értelmezni, úgy kiforgatni, hogy meglegyen a „tényállás”. Érdekes, a nyelvi bűnözést a magyar jog nem szankcionálja. Köztudott, hogy az ügyészek, bírák bizonyos halmaza nem tud tisztességesen magyarul. Ezt nyugodt szívvel mondhatom, mert rengeteg dossziényi bizonyító anyag áll rendelkezésemre. Ha majd meglesz a Budaházy-per ítéletének írásos szövege, érdemes lesz elemezni a bíróság által elkövetett nyelvi bűncselekményt. Mert a koncepciós ítéletek alapja: a nyelv szellemének a meggyalázása. Ebben igazán profik az említett bíró és ügyész urak.
De nézzük a Budaházy ellen felhozott konkrét vádat. A Btk. 139. § (1) bekezdése szerint „aki olyan cselekményt követ el, amely közvetlenül arra irányul, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét erőszakkal vagy ezzel fenyegetve – különösen fegyveres erő igénybevételével – megváltoztassa, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.” Enyhébb megítélés alá esik az a személy, aki az előbb idézett bűntettre csupán előkészületet tesz. Az említett paragrafus (2) bekezdése ugyanis így szól: „Aki az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Budaházy kapott egy évet, tehát a politikai megrendelést teljesítő dr. Josef K. nem sújtotta őt a maximális büntetési tétellel. Hogy miért? Mert ez a per csak előjáték. Főpróbája annak, mit tűr el a magyar társadalom.
A legfőbb kérdés: mi tartozik az alkotmányos rend fogalmába? Ha ezt tisztázzuk, választ találhatunk arra is, vajon Budaházy György a hatályos büntető törvénykönyv szerint elkövette-e a neki tulajdonított bűncselekményt.
A Btk. kommentárja szerint az alkotmányos rend fogalmába beletartozik az ország függetlensége, területi épsége, nemzetközi szerződésekben foglalt határai, a népszuverenitás gyakorlása (választott képviselők útján, vagy közvetlenül), a közhatalom pártok által való közvetlen gyakorlásának tilalma, az ember sérthetetlen, alapvető jogainak biztosítása. A kommentár fontos megállapítása az is, hogy „az alkotmányos rend megváltoztatásánál csak személy elleni erőszak tényállásszerű, dolog elleni erőszak csak akkor, ha hatása személyre áttevődik”.
Ezek után az a kérdés: Budaházy György írásai az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására, illetve annak előkészületére alkalmasak? Miben nyilvánul meg Budaházy írásaiban az erőszak? Abban, hogy például a kormány elkergetésére szólított fel? A hírek szerint az ügyésznek nevezett lény a tárgyaláson ezt is emlegette, hozzátéve, hogy Budaházy meg is nevezte azt a kormányt, amelyet el kell kergetni, tehát bizonyítható a személy elleni erőszakra való felhívás. Abba is hagyom, mert érzésem szerint az olvasó ezen a ponton már röhög. Az ügyésznek nevezett lény és a parancsot teljesítő dr. Josef K. azonban végig komoly maradt a bírósági kabaré alatt. A gazemberek nem szeretnek nevetni. Nagy Imréék vérbírája, Vida Ferenc is fagyos arccal üldögélt a bírói pulpitus mögött.
Apropó Nagy Imre. 1956. október 27-én, kora délután küldöttség kereste fel Nagyot a pártközpontban. Arról próbálták őt meggyőzni, hogy forradalom van, s nem ellenforradalom, s kérlelték a miniszterelnököt, hogy a pártvezetés ismerje el jogos népmozgalomnak, forradalomnak az eseményeket. Nagy Imre ígéretet tett arra, hogy meggyőzi a pártvezetést: értékeljék át az eseményeket, s a párt álljon a forradalom élére. A küldöttség egyik tagja megkérdezte Nagyot: mi lesz, ha ez nem sikerül. Nagy Imre elmélázott, kinézett az ablakon, s így válaszolt: „Ha nem megy benn, megy majd kinn.” Ami annyit jelent: ha a párton belül nem sikerül változást elérni, majd az utcán kikényszerítjük. Ezt nevezik az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása bűntettének. Nagy Imrét kivégezték, három évtizeden át a neve szitokszó volt. Ma mártírként, vértanúként emlegetjük, szobra is van például a Parlament szomszédságában. Én úgy gondolom, hogy Nagy Imre mondata ma a nemzeti ellenállás jelszava lehetne. „Ha nem megy benn (értsd: az Országgyűlésben), megy majd kinn (értsd: az utcán)”. Vajon a dr. Josef K-féle főemlősök ennek a mondatnak az alapján is ítéletet hoznának?
A Budaházy-per pikantériája az, hogy nincs alkotmányos rend, amit erőszakkal meg lehetne változtatni. Ma zűrzavar van, illegitim hatalom, köztörvényes bűncselekményeket elkövető – tehát röviden: bűnöző – állam. Aki ez ellen fellép, az éppen a nem létező alkotmányos rend helyreállítása érdekében és védelmében cselekszik. Aki például dr. Josef K. nevezetű – sajnálatosan bírónak csúfolt – lényt elküldi melegebb éghajlatra, az éppen az alkotmányos rendet kívánja helyreállítani. Ahhoz pedig el kell kergetni a jelenlegi politikai „elitet” és csatolt részeit (például a dr. Josef K-kat).
Ha már az ügyésznek nevezett sejthalmaz a kormány elkergetésének Budaházy-féle javaslatát bűncselekményként értelmezte, nem árt felidézni, hogyan is vélekedett a demokrácia mibenlétéről Bibó István, a 20. század nagy magyar gondolkodója. 1945-ben így írt: „Demokrácia: a nép uralma, közelebbről egy olyan politikai rendszer, amelyben a nép, vagyis az átlagemberek összessége abban a helyzetben van, hogy vezetőit meg tudja válogatni, ellenőrizni tudja, és ha kell, el tudja kergetni.” Majd később ugyanezt, másképp így fogalmazta meg: a demokrácia kezdetén mindig az emberi méltóság forradalma áll, amelyben a nép megtapasztalja a maga erejét, s megtanulja, hogy „neki joga és kötelessége a maga fölötti hatalmasságokat megválogatni és szükség esetén elkergetni”. Gondolom, dr. Josef K. nevezetű lény, meg a balján és jobbján eltehénkedő két nőszerű képződmény legszívesebben Bibót is betiltaná, s ha szerzőjük élne, azt rács mögé küldené. Fagyos arccal, szolgaian teljesítve a politikai parancsot. Pedig dr. Josef K. és társai ideje lejárt. Előbb-utóbb ők ülnek majd a vádlottak padján vasra verve.
Végezetül két idézet. Hátha olvassa ezt az írást a bamba ügyész, dr. Josef K., meg a bírói pulpitus mögött tehénkedő, két nőszerű képződmény. Az idézetek szerzője: Henry David Thoreau (1817-1862). A kiváló amerikai író-gondolkodó ma felettébb aktuális írását – A polgári engedetlenség iránti kötelességről – éppen az un. „rendszerváltozás” évében, 1990-ben jelentette meg az Európa Könyvkiadó. Az első idézet így szól: „Vajon az állampolgárnak akár csak egy pillanatra vagy bármily csekély mértékben is át kell engednie lelkiismeretét a törvényhozóknak? Hát akkor miért van mindenkinek lelkiismerete? Nekünk, szerintem, elsősorban embereknek kell lennünk, és csak másodsorban alattvalóknak. Nem annyira a törvényt, mint inkább az igazságosságot kell tisztelnünk. Csak egyetlen kötelezettséget van jogomban magamra vállalni, éspedig hogy mindig azt teszem, amit igazságosnak tartok.” Érti ezt, kedves dr. Josef K.? Thoreau szavai annyit jelentenek, hogy a maga törvénye, és annak alapján hozott barom ítélete le van szarva. S most nézzük a másik idézetet: „Csak kevesen: a valódi hősök, hazafiak, mártírok, a szó nemes értelmében vett reformerek szolgálják lelkiismeretükkel az államot, s így természetesen többnyire szembefordulnak vele, s az állam általában ellenségként kezeli őket”. Érti ezt vajon a bamba ügyész, meg a két tehénkedő nőszerű képződmény? Bizonyára nem. Ők alattvalóként kezelik az embereket, mert maguk is alattvalók: lelkiismeretük nincs, fölöttesük parancsa szerint cselekszenek. A bűnöző állam igényei szerint.
Fogadjuk meg Thoreau szavait. Ne legyünk alattvalók, ne az ilyen-olyan törvényekre, csupán a lelkiismeretünkre hallgassunk. A bűnöző államra – és annak olyan züllött intézményeire, mint ügyészség, rendőrség, bíróság, közigazgatási szervek – nyugodtan mondjunk nemet. Az engedetlenség, az ellenállás joga mindenkit megillet. Ezt nem veheti el tőlünk senki. Sem bamba ügyész, sem dr. Josef K-féle bűnöző, sem bírói pulpitus mögött eltehénkedő, borzalmas fizimiskájú nőszerű képződmények. „Hisz – írja Thoreau – minden ember, aki felebarátjánál igazabb, eleve egyfőnyi többséget képvisel”. Így igaz.
F. M. – HunHír.Hu
