A vadvizek fékezhetetlen rohanása közben ózondús friss levegő járja át a vízesések környezetét, új életet lehelve a természetet lélegző emberbe. Ott és akkor érzi magát szabadnak mindenki, ahol testét átjárja a tiszta forrásból származó igazság, ahol nincs szabályok fogságában a természet.

A modern társadalom, ezt a fékezhetetlen szabadság utáni vágyat öli ki az emberből, a túlszabályozott, törvény-rácsok közé szorított életfolyam szűrőmechanizmusával. A bebetonozott eszmeáramlatokat egy olyan mederben tereli a mindent meghatározó média, amely csak és kizárólag a hatalomgyakorlók kénye-kedve szerint értelmezi az emberi méltóság véleményszabadságát, mellyel megakadályozza a források kifakadását, így súrlódásmentes az életfolyam áramlása, ám friss levegőt, élhető életet nem képes produkálni.

„Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon,
Tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember legfőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben az elnyomástól, valamint a nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyőződése szabad lesz,” /Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata/

Magyarországon történt, hogy a nép élve véleménynyilvánítási szabadságával, békés, de határozott kiállással bírálta a regnáló hatalmat, több tízezres lélekszámmal a Kossuth téren.

A hatalom kizárólagos birtoklásával visszaélve „MŰVELETI TERÜLETTÉ” nyilvánította a teret, azaz a hatalom erőszakos gyakorlását, mint társadalmi normát állított a közgondolkodás középpontjába. A mindenkori kormány így semmibe veheti minden embernek veleszületett jogát az emberi méltósághoz. Mert az a társadalom, amely törvények és jogszabályok útján kirekeszti az egyént a nyilvános állásfoglalásból, önmagát betonozza be, elzárva a természetes vérkeringést, dogmák vak erdejében botorkál. Nem elfogadható a pártokrácia kizárólagossága, mivel csak a hatalom megszerzésére szövetkezett érdekek érvényesítése a célja, egyik-egyik párt, egy-egy érdekcsoport kizárólagos képviselője, így nem képes szolgálni minden ember méltóságát. Az akarat erőszakos érvényesítése pártállam- diktatúrákban, történhet modern eszközök útján a médián keresztül, vagy kényszercselekedetek illúzió gyártása útján (lásd 9/11 szerepe a gazdasági folyamatokban), egyre több gondolatot képes elfojtani, háttérbe szorítani, de képtelen az embert megtartani emberi mivoltában, mert minden emberben működik egyfajta morálminimum, íratlan törvény, tisztelet a másik ember érzésvilágához, amely elv kiemeli a papíron létező jog gyakorlásának a kötelezettsége alól. A bársonyos átmenet (Antalli), megbénította, elfojtotta a megtisztulási folyamatot, mintegy konzerválta a lélek szabadság utáni vágyát és nem utolsó sorban legitimálta a Pető, Bauer, Kádár, Marosán, Biszku, Münnich, Apró… (a sor végtelen) gazemberek haza ellenes politikáját, így utat nyitott egy olyan jogfolytonos helyzet kialakulásához, amely az emberi gondolkodásban teljes káoszhoz vezetett. Nos, mivel a hatalom birtokosai mindig is arra törekedtek, hogy hatalmukat úgy mentsék át a következő nemzedék számára, amely érzelemközösséget vállal velük, így a gazdasági zűrzavarban, afféle keresztapaként, gondoskodtak utódaikról egy illegális alkotmány jogrendszerbe állításával. Tönkretették az egyenes gerincű emberek lelkét!

Forráshiányos a társadalmi közgondolkodás. A győztesnek mindent szabad elv, felülírni látszatja az igazságba vetett hit örök rendező elvét. Az erőpolitika kirekeszti a minőségi változás lehetőségét, így a rendszerváltással ugyan megpróbált egy bizonyos gazdasági modellt meghonosítani, de a múlt bűneivel való érzelemközössége (az előző rendszer káderpolitikája alapján képződött elit, amely az emberi lélek meggyalázása útján bitorolta a hatalmat), családi hovatartozása, kötődése, egy olyan sötét embertelen gyalázatos helyzetbe kormányozta társadalmunkat, ahol az egyéni érzelmek csak mutánsai az ember természetének. Statisztikai strigulákká degradálódott az ember.

„Tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végső szükségében a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön,”

Nem működtethető sem egy ország, sem a világ gazdasága olyan verdikt alapján, amely megfosztja az egyént a jogértelmezés igazságosságától, azaz lelki nyugalmat nem biztosít az ember számára. Míg egy társadalomban egyénre, vagy érdekcsoportokra szabott az érvényesülés, addig az emberekben pislákol a bosszúvágy és így, vagy úgy de a természet törvénye alapján elégtételt fog venni. Meg kell történnie a múlt és a jelen bűneinek a feltárásának és a felelősök felelősségre vonásának, valamint az érzelemközösséget vállaló utódpártot, az MSZP fel kell számolni, vagy teljesen érdektelen bármilyen választás, gazdasági csoda, érdekátrendeződés. Az „újarisztokráciának” a tükörben tisztességesnek kell lennie, mert nehogy „végső szükségében a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön” az ember. Az utódok nem takargathatják örökké őseik bűneit és mint ahogy életképtelennek bizonyult a szovjetkommunizmus, úgy életképtelen a Kádár-káderek kapitalizmusa is.

”1. cikk
Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.”

Gavallér János

HunHír.Hu