Különösebb visszhang nélkül hamar elhalt a Bächer-ügy. Kár. A Népszabadság rendszeres szerzőjének írása, az arra született néhány válaszcikk, majd Bächer újabb írása ugyanis mind-mind megért volna egy alaposabb elemzést. Mert a Bächer-ügy lényege: a rasszista, buta közbeszéd, a nyelvi bűnözés erősödése. Szembesülhettünk például azzal, hogy az igazi rasszisták azok, akik hosszú évek óta a harcos „humanizmus”, „antirasszizmus” ikonjai voltak. S most mellettük fölbukkantak a butaság újabb önjelölt prófétái is.
A közismerten baloldali elkötelezettségű Bächer Iván Séta című terjedelmes dolgozatát a Népszabadság nem közölte. A tiltás oka érthető: Bächer kedvenc pártját, a jelenleg is „kormányzó”, vörös szegfűs bűnszervezetet tolvajok gyülekezetének nevezte (ez – valljuk meg – pontos látlelet), szerinte a Lendvai Ildikó nevezetű führer irányítása alatt álló maffia a fasizmus küszöbére juttatta az országot, ezért a Jobbikra kell szavazni, mert csak így lehet megszabadulni ettől a tolvajbandától Bächer letiltott írása először a HunHir.Hu hírportálon jelent meg augusztus 12-én, majd néhány nap késéssel a Fidesz Pravdája, a Magyar Hírlap című nyomtatvány is közölte, sőt a „polgári” pártlap főszerkesztője jó bolsevik módjára vezércikket is kanyarított arról, miként kell értelmeznie Bächer írását az igazhitű, narancskedvelő magyarnak.
A Fidesz Pravdájának főszerkesztője, Stefka István közismerten szerény képességű, tálentumokban – finoman szólva – nem bővelkedő teremtmény. Hírlik, az általa papírra vetett zavaros gondolatok és magyartalan mondatfoszlányok alapján pravdista slapajok tákolják össze cikkeit, ő csak a nevét adja a „négerek” által – a silány alapanyagból fáradságos munkával – összefércelt szövegekhez. Igaz-e a hír, avagy gonosz pletyka – nem tudjuk. Stefka urat természetesen nem óhajtjuk bántani (ezt tiltja is a felebaráti szeretet isteni parancsa), az általa jegyzett Holdudvar című cikk néhány gondolata viszont megér egy misét.
Stefka úr szerint Bächer azzal követte el a gyalázatot, hogy a Jobbik támogatása mellett érvelt. A pravdista főszerkesztő szerint „Magyarországon a szélsőjobb soha nem fog kormányt alakítani, soha nem fog hatalomra kerülni, mindig kis párt marad”. A Fidesz más kategória – nagy párt és az is marad (ahogy Lenin is élt, él és élni fog). Hisz „mindenki tudja, egyedül ők lennének képesek ezt a szennyet, ezt a mocskot eltakarítani, egyedül a Fidesz és a mögötte álló erők lennének képesek újra egy demokratikus, polgári, élhető Magyarországot megteremteni”. Hát ez bizony eléggé szűkös – s ráadásul túlontúl ismerős – „gondolatmenet”. Sztálin óta tudjuk: a kommunisták különös anyagból vannak gyúrva. Stefka „gondolatmenete” azt sugallja, hogy a pravdista főszerkesztő is különös anyagból van gyúrva. Legalábbis ő ezt hiszi magáról. Szerinte népünk „vezető ereje” a Fidesz, aki tehát a „szélsőjobb” pártra, a Jobbikra voksol, az voltaképp a ballib tolvajbanda érdekeit szolgálja. Mert megakadályozza a nép „vezető erejének” hatalomra kerülését, a magyarság érdekeinek érvényesülését. Ne tagadjuk: lehet, hogy a Fidesz képes lesz az ország rendbetételére. De az is lehet, hogy alkalmatlannak bizonyul a feladatra. Nem tudjuk. A jövendő kárpitjait senki sem képes fölfedni.
A tálentum-hiányos Stefka István viszont szellemi nincstelenségét azzal igyekszik ellensúlyozni, hogy a maga különös halmazállapotát prófétai szerepbe képzeli, és iszonyatos butaságokat bugyogtat föl bendőjéből. Ő bizony tudja, hogy a Jobbik „soha nem fog hatalomra kerülni”. Tudja, hogy a Jobbik „mindig kis párt marad”. És ha nem? És ha a Fidesz hasadni fog? Mi lesz, ha a Jobbik mégis kormányzó erővé válik? A választ nem tudjuk, csak sejtjük: akkor a pravdista Stefka bizonyára nem fog emlékezni arra, mit öklendezett föl egykor a fideszes pártlapban. A különös anyagból gyúrt emberek általában ilyenek: amnéziában szenvednek, számukra a múlt nem létezik, csak jelenük van. De lépjünk túl a bolsevik mentalitású szellemi nincstelenen, amúgy is sok szót vesztegettünk rá.
Stefka felebarátunk sztálinista zengzetű prófétai szózata után két nappal a Népszabadság című ballib hírlevélben megszólalt Bächer Iván. Ököllel a zongorát című cikkében elmagyarázta, miért csapott a zongora húrjai közé. Írásának egyetlen rövid bekezdését idézzük: „Én azért csaptam a húrok közé, mert a hazámat féltem. És mert ettől a jobboldaltól féltem mindenekelőtt. Én ezt a jobboldalt nem utálom. Én ezt a jobboldalt gyűlölöm.” Ez a négy mondat a Bächer-írás lényege. Közlendőjének esszenciája. Gondolati magva. Ő bizony gyűlöli a jobboldalt, annak minden tagját, több millió embert. Nyugdíjast, családanyát, fiatalt. Szakmunkást, egyetemi tanárt, földművest, postást. Mindenkit, aki nem Bächerért rajong. Nehéz lehet ennyi embert gyűlölni. Iszonyatos lelki teher. Fárasztó. Tudja ezt a szerző is: „Elfáradtam. Mindenki takarodjon a francba!” Mielőtt ki-ki engedelmeskedne a humánus bächeri felszólításnak, vessük össze Európa kulturális-erkölcsi örökségével Ivánunk önvallomását.
„Én ezt a jobboldalt gyűlölöm” – írja Bächer. Máté evangéliuma szerint Jézus így beszélt: „Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket (tegyetek jót haragosaitokkal) és imádkozzatok üldözőitekért (és rágalmazóitokért). Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak.” Tudjuk, a mózesi törvény nem parancsolta az ellenség gyűlöletét, hanem csak a rokon és a barát szeretetét sürgette. Az ellenség gyűlöletét csupán a törvénymagyarázók „hirdették”: éppen ellenük lépett fel Jézus, amikor új parancsot adott. Ez a különbség a jézusi tanítás és a farizeusi-talmudista „okoskodás”, a keresztény gondolkodás és Bächer gyűlöletbeszéde között. Szakadéknyi a távolság. Bächerben a farizeusi-talmudista gyűlölet szólalt meg, szavai az európai örökség keresztény alapjait rombolják. Súlyosan káros, istentelen cselekedet. Ugyancsak az Újszövetségben, János első levelében olvassuk: „Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos”. Bächer tehát – gyilkos. Maga vallotta be. Szavakkal öl. Simone Weil, a zsidó származású, híres keresztény gondolkodó írta: „Az emberi lények közül csak azoknak a létét ismerjük el teljesen, akiket szeretünk. Hit más embereknek mint olyanoknak a létezésében: ez a szeretet.” Bächer gyilkos szavai azt bizonyítják, hogy az általa gyűlölt emberek létét nem fogadja el teljesen. Csak csonkán. Számára a jobboldal: alacsonyabb rendű emberek gyülevész hada. Bizony, ez kirekesztés, rasszizmus a javából. Farizeusi-talmudista alapozással.
S lássunk csodát: a bächeri gyilkos szavakra nem érkezett érvekkel súlyosbított, gyűlöletmentes válasz. Stefka felebarátunk sem szólalt meg, az írásait összebütykölő slapajok bizonyára fáradtak voltak. Hegyi Gyula szocialista képviselő azonban néhány nap múltán a ballib pártlapban szólalt meg a Bächer-ügyben, de csupán a szocialista pártot ért vádakat – mint kollektív ítéletet – utasította vissza, ugyanakkor felvillantotta a „jobboldal totális uralma” előítéletes vízióját. Hegyi úr szerint tehát a jobboldal – mint kollektívum – gyűlölete megengedett, a baloldalt gyűlölni viszont nem szabad. Ez is hamisítatlan farizeusi-talmudista gondolkodás. Romboló és keresztényellenes. Egyszerűen fogalmazva: embertelen.
A Fidesz Pravdája Hegyi úr farizeusi-talmudista szövegére sem válaszolt. A tálentum-hiányos Stefka és slapaj-gyülekezete néma maradt. Ők megtették a magukét, eligazították olvasóikat: a Fideszre kell szavazni, a Jobbikra viszont tilos. Összeforrt tehát, ami eddig is összetartozott: Stefka felebarátunk és farizeusi-talmudista slapaj-gárdája ugyanazt a zongorát csapkodja, mint Bächer és Hegyi urak. Mindenki tépi a maga húrját – a zongora azonban közös. Az említett urak a jézusi tanításra legyintenek. Mindannyian a hamis törvénymagyarázók, a farizeusok-talmudisták nyelvén beszélnek. Zárójelbe tették Jézust. Nemcsak a szavaikkal – a hallgatásukkal is. Ijesztő.
Gyűlölködnünk azonban nem szabad. Bächert, Stefkát, Hegyit és a többi, talmudista felebarátunkat nem gyűlölhetjük. Nem utálhatjuk őket. Ez jézusi intelem. Borzalmas mondataikat, buta okfejtéseiket, kirekesztő gondolataikat azonban bízvást gyűlölhetjük. Mert azok a bűn hordozói. Márpedig Jézus szerint a bűnt gyűlölni kell. A talmudista nyelvi bűnözés ellen fel kell lépni. Méghozzá – Babits Mihály szavait kölcsönözve – „pajzzsal és dárdával”. Ez is keresztény és magyar örökség. Írathatna erről is egy cikket a slapajokkal a „keresztény” és „polgári” értékrendű Stefka főszerkesztő. Mert lehet, hogy Bächer és Hegyi urak hamarabb tollat ragadnak. Isten útjai ugyanis kifürkészhetetlenek. Mindenkit elérhet a kegyelem.
F. M. – HunHír.Hu
