Nagy esemény történt: Mesterházy Attila, az MSZMP elnöke, cikkben méltatta Horn Gyulát, aki ma töltötte be 80. életévét. Az írás a honi kiadású Népszavában jelent meg. Az még rendjén van, hogy a párt mai elnöke születésnapi méltatást körmöl a párt volt elnökéről, aki történetesen miniszterelnökként is dolgozott az ún. „rendszerváltozás” után. Az viszont megengedhetetlen, hogy meghamisítja a történelmi tényeket, szinte istent farag az egykori szocialista vezérből.
Mesterházy Attila igazi fűrészpor ízű szöveget publikált a Népszavában. Aki járatos a régi kommunista korszak nyelvezetében, az rögtön felismeri: a hagyományos pártzsargonban íródott Mesterházy mester szövege. Csak ki kellett cserélni a megfelelő szavakat: régen a „haladó”, a „proletár internacionalista” volt divatban, ma az ugyanolyan bárgyú, jelentés nélküli „európai politikus” jelzős szerkezet.
Mesterházy értelmetlen szóömlenyét tehát nem akarom feltálalni az olvasónak, csupán az írás első két bekezdését idézem:
„Horn Gyula európai politikusként történelmi tettet vitt véghez, amikor a kelet-német emberek előtt megnyitotta Magyarország nyugati határait. Ezzel az első rést vágta a vasfüggönyön, ami elvezetett a berlini fal leomlásához, majd Németország, és később Európa újraegyesítéséhez.
Magyar államférfiként egyik kezdeményezője és fontos alakítója volt a fordulatnak, ami lehetővé tette a magyarországi rendszerváltást és a III. Magyar Köztársaság megteremtését.”
Amit olvastunk – történelemhamisítás. Horn Gyulának semmi szerepe nem volt abban, hogy a kelet-német emberek előtt megnyílt az osztrák-magyar határ. A határnyitáskor még nem létezett az MSZP (az csak egy hónappal később jött létre), az országot az MSZMP irányította, amelynek élén négyfős elnökség állt: Grósz Károly, Németh Miklós, Nyers Rezső és Pozsgay Imre. A kormányfő Németh Miklós volt, aki ebben az ügyben az elmúlt években többször is nyilatkozott. A kelet-németek kiengedése, az osztrák-magyar határ megnyitása nem Horn Gyula „magánakciója” volt – ilyesmi eleve elképzelhetetlen. A döntést a kormányfő vezetésével a szűk politikai vezetés hozta meg (ennek nem volt tagja Horn), ezt követően az volt már csak a kérdés, ki jelentse be a nyilvánosság előtt a döntést. Mivel külpolitikai jellegű döntésről volt szó, egyértelmű volt, hogy Horn Gyula akkori külügyminiszter kapta meg a feladatot, aki be is ballagott a tévéstúdióba, s jó nebulóhoz illőn elmondta azt, amit felettesei rábíztak. Magyarán: Horn semmilyen döntéshozatalban nem vett részt (sőt, kifejezetten akadályozta Némethék munkáját, ezt is olvashattuk), pusztán a „postás” szerepét játszotta el. Ha akkor a kormányfő úgy dönt, hogy mondjuk a kamaszkorú Győzike az alkalmas ember a feladatra, akkor ma Győzike lenne az „európai politikus”, őt ugrálnák körbe a bárgyú német „politikusok”.
Elképzelhető, hogy a Győzikével egyidős Mesterházy nincs tisztában Horn valós szerepével? Mi szükség van még most is a mítoszépítésre? Az elmúlt években Pozsgay Imre, Németh Miklós is elmondta a hiteles történetet – mégis Horn Gyulát méltatják állandóan. A németek is ezért a „tettéért” tüntették ki, de ezen nem kell csodálkozni: a híres német alaposság már a múlté, ráadásul politikai szempontok is felmerültek, ez az oka az ordító német hülyeségnek. Nem nekik, nekünk, magyaroknak kell tisztában lennünk azzal, hogy Horn Gyulának a német menekültek kiengedésében semmi szerepe nem volt. Itt az idő, hogy ezt végre világosan kimondjuk.
Azt is olvassuk Mesterházy mester írásában, hogy Horn „magyar államférfiként” egyik kezdeményezője, fontos alakítója volt a fordulatnak, vagyis a „rendszerváltozásnak”. Ez az állítás sem igaz. Tehát hazugság.
A 90-es évek elején két vaskos kötetben adták ki azokat a jegyzőkönyveket, amelyek Kádár bukása után az MSZMP vezető testületeinek az ülésein készültek. Meg lehet vizsgálni, miféle szerepe volt Horn Gyulának a „fordulatban”. Semmi. Többek között azért, mert akkoriban Horn még nem volt vezető politikus. Csak tucatból a nyolcadik. Horn Gyulát az ún. „rendszerváltozás” előkészítőjeként feltüntetni tehát ugyanolyan bornírt állítás, mintha valaki azt mondaná: Adolf Hitler lelkes zsidóbarát volt, politikája fókuszában az európai zsidó reneszánsz előmozdítása állt.
Miközben Horn Gyulát izmos hazugságokkal ünnepli Mesterházy MSZMP-elnök, érdekes módon nem tesz említést az ünnepelt múltjáról. Nem oly régen egy nyílt levélben Prohászka Ottokár emlékét mocskolva azt állította ez a szerencsétlen pártelnök:
„Prohászka antiszemitizmusa nem kérdés, hanem tény: nem vita tárgya.”
A műveletlen és modortalan MSZMP-elnök a Prohászka Ottokárhoz képest teljességgel jelentéktelen Horn Gyulát méltatva egy szót sem ejt a munkásmozgalom eme kipróbált harcosának a múltjáról. Arról az időszakról beszélek, amikor a Gyula még nem volt „európai politikus”. Amikor még a pártközpontban, vagy külügyes csinovnyikként tengette a napjait. Amikor még kissé fátyolos, de vigyázó szemét Moszkvára vetette két fröccs között.
Horn Gyula 1956 novemberében magára öltötte a pufajkát. Fegyverrel támogatta a hazaáruló Kádár-kormányt. Meg is kapta érte a magas kitüntetést a „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány”-nak nevezett moszkovita söpredéktől.
A karrierista, kicsinyke létére igen energikus törtető Horn Gyula 1994-ben miniszterelnök lett. Az ún. „rendszerváltozás” első nagy, látványos szégyene volt az ő kormányfősége. Egy igazi, hamisítatlan kommunáci vezette az országot. Ő volt az, aki – az átvilágító bírák lemondásra fölszólító határozatát semmibe véve – az érintettségét firtató kérdésre ezzel a vállrándító kérdéssel válaszolt: „Na és?”
Horn Gyula így vonul majd be a történelembe: ő volt a pufajkás, „na és?” kormányfő. A politikusi züllöttség mintapéldánya. Az erkölcstelenség bajnoka. Akit most „európai politikusként” ünnepel a múlt mocskával megbirkózni képtelen pártja és annak modortalan elnöke.
Jó lenne, ha Mesterházy és társai a jövőben nem mocskolnák Prohászka Ottokárt és a hozzá hasonló jeles magyarokat. Nekik ehhez nincs joguk, a véleménynyilvánításhoz nincs meg az erkölcsi alapjuk. Az MSZMP elnöke és társai akkor járnának el helyesen, ha pártjuk múltjával szembesülnének. Többek között Horn Gyula vállalhatatlan múltjával is – ahelyett, hogy születésnapi köszöntő címén ordító hazugságokat terjesztenének.
Amúgy pedig Isten éltesse Horn Gyulát! Ennyi neki is kijár.
Szalay László – Hunhír.info