Nem lesz Prohászka-szobor a XIII. kerületben. A kerület szocialista polgármestere ezt a hírt ma jelentette be egy közmeghallgatáson. Tóth József közölte: a szoborállítást kezdeményező alapítvány kuratóriumi elnöke, Kemény Győző – aki egyébként a kerület díszpolgára – levélben tudatta a kerületi vezetéssel, hogy visszavonja a Fővárosi Közgyűlésnél előterjesztett javaslatát.

Tudjuk, a Prohászka-szobor ötlete nagy felzúdulást keltett bizonyos körökben. Elsősorban azért, mert az emlékművet Újlipóciában, a Lehel téri templom előtt állították volna fel. A kerület polgármestere azért bírálta a tervet, mert szerinte Prohászka „megosztó” személyiség, s szobra veszélyeztetné a kerületben kialakult szocialista egységet, a békés építőmunkát, s bizonyára a világbékét is.

Ezt követően a destruktív sajtóban szép sorban megszülettek a Prohászkát gyalázó írások. A katolikus egyház pedig néma maradt. Nem tiltakozott. Írtam már erről korábban, mert kíváncsi voltam: Erdő Péter vajon miért nem ad ki közleményt a Prohászka-ellenes gyűlöletkampány miatt? A választ nem tudom. Amikor a volt főrabbit állítólag inzultálták, még aznap nyilatkozatot tett közzé a bíboros. Prohászka Ottokár emlékének folyamatos és valóságos inzultálása viszont nem érte el Erdő Péter ingerküszöbét. Elég szomorú.

Az viszont még szomorúbb, hogy egy fészbuk oldalon úgy használják fel Erdő Péter néhány szavát és nevét, hogy szembeállítják a nagy püspökkel. Lássuk a részleteket.

Néhány nappal ezelőtt – 2012. június 21-én – külön fészbuk csoport alakult a szoborállítás megakadályozására. A csoport neve igen hangzatos: „Tízezren a XIII. kerületi Prohászka-szobor ellen”. Idézem a bemutatkozó szöveget:

„A béke üzenete – együtt a provokációk ellen!
Leírás
A XIII. Kerületi Lokálpatrióták Egyesülete kezdeményezése az antiszemitizmusát nyíltan vállaló és így egyértelműen megosztó Prohászka Ottokár Lehel téri szobrának felállítása ellen.“

Hol vállalta nyíltan ún. „antiszemitizmusát” Prohászka Ottokár? Ennek bizonyítékát hiába keressük az említett oldalon, amelyet egyébként – jelen sorok írásakor – összesen 987 ember kedvel. Tehát majdnem tízezer.

Aki a „tízezresek” fészbuk oldalára ellátogat, s véletlenül katolikus, igencsak meglepődik. Baloldalt egy Prohászka-kép áthúzva, fölötte pedig egy idézet Erdő Péter ama beszédéből, amelyet a legutóbbi „holocaustipari” rendezvényen mondott el:

„A kereszténység nem fér össze az antiszemitizmussal. Nem fér össze a gyűlöletkeltéssel és az indulatok szításával semmilyen vallási közösség, semmilyen népcsoport ellen.”

Erdő bíborost és Prohászka püspököt tehát szembeállította ez a gyülevész csoport, mintegy a bíboros üzenete jegyében húzták át az „antiszemitának” bélyegzett székesfehérvári püspök képét. Visszazuhantunk az időben: a kommunista diktatúra idején volt szokásban jeles személyeket mocskolni, rágalmazni, mintegy képüket is kitörölni a nemzet emlékezetéből. Ahogy akkor volt szokásban az is, hogy a vitának még a lehetőségét is kizárták, ha a kommunistáknak nem tetsző nézetekről volt szó. Ma ugyanezt a szellemiséget képviseli Mesterházy Attila elvtárs, az MSZMP jelenlegi elnöke, aki azt írta: Prohászka megítélésében nincs helye vitának. Az említett fészbuk csoport is így gondolja. Az azonban megnyugtató, hogy mindössze 987 embert sikerült ennek a társaságnak megnyernie.

Az egyik hozzászóló, egy bizonyos Kelemen András ezt írta a „tízezres” oldalon:

„Normális embernek eszébe sem jutna , egy ilyen embernek szobrot állitani. Elég tehertétel volt a saját egyháza számára is.”

Mondom, ez egy olyan oldalon olvasható, amely éppen Erdő Péter szavaival reklámozza magát. Ez az igazi szégyen. Az egyház pedig néma marad, miközben egyik nagy fiát gyalázzák.

S most akkor lássuk, kinek van szobra a XIII. kerületben. Lukács Györgynek, az 1919-es vörös rémuralom egyik népbiztosának. Méghozzá Újlipócia egyik legszebb helyén, a Szent István parkban (tudjuk, itt lakott Aczél György). Érdekes, ez a szobor nem vált ki vitát. Lukács György személye vélhetően nem osztja meg Újlipócia lokálpatriótáit. Tőle nem fél Tóth József kerületi polgármester sem. Végül is elvtársak.

Pedig ha a két történelmi személyiséget összevetjük, nem lehet vitás, ki a vesztes. Prohászka Ottokár soha nem volt ember- és nemzetellenes eszmék képviselője és hirdetője. Lukács György egy puccsal hatalomra került nemzetellenes társaság tagja volt 1919-ben. Utána hosszú évekig nyugaton, majd a Szovjetunióban élt. Igaz, lélekben soha nem lett sztálinista, de a lenini bolsevizmushoz élete végéig rendületlenül hű maradt. Ennek ellenére – így diktálta a bolsevik szervilizmus – írt bőven olyan szövegeket is, amelyek Sztálin dicsőségét zengték. Íme, egy példa:

„A sztahanovista mozgalom új problémákat vetett fel irodalmunk előtt. Sztálin elvtárs zseniális szemmel e mozgalomban olyan jelenséget látott meg, amely előkészíti a feltételeket a szocializmusból a kommunizmusba való átmenethez. Más országokban a proletárok egységes proletár- és népfrontot alakítanak a fasizmus ellen. Ebben a forradalomban a kultúra mestereinek, az ’emberi lélek mérnökeinek’ díszhelyét mindazon proletár- és forradalmi íróknak kell elfoglalniuk – és el is fogják foglalni -, akik kapcsolatot tartanak a dolgozó tömegekkel. A hazug fasiszta irományokkal szembeállítják a dolgozó tömegek nagy igazságát, a nagy proletárforradalom igazságát. Csak ezen az úton haladva fog az irodalom felvirágozni és fogja betölteni nagy szerepét.”

Egyetlen, szolid hangvételű idézet (mert azért van ennél szaftosabb is). Tudják, mikor és hol írta a fenti sorokat Lukács a zseniális Sztálinról? 1936-ban, a Szovjetunióban. Abban az évben, amikor lezajlott az első nagy koncepciós per. Ekkor ítélték halálra Kamenyevet, Zinovjevet és másokat. Sztálin megkezdte a végleges leszámolást politikai ellenfeleivel.

A fenti idézet kapcsán eszembe jutott Nyirő József esete Goebbelsszel. Az utóbbi napokban sűrűn idézték Nyirőt, milyen lelkes szavakkal dicsérte a német propagandaminisztert. Ez ma megbocsáthatatlan bűn. Sztálin dicsérete nem az? Nem akarom én bántani haló poraiban Lukácsot, de a kérdés – az elmúlt napok történései fényében – idekívánkozik. Mert nincs kettős mérce. Még akkor sem, ha Újlipóciában egyesek azt gondolják: van.

Nem lesz tehát a XIII. kerületben Prohászka-szobor, Lukács György régóta ott álldogáló szobra ellen viszont senki nem ágál. Ha a kerület vezetése tisztességes, akkor a Prohászka-ellenes kampány után a Szent István parkból eltávolítja Lukács György szobrát. Mert ő is „megosztó” személyiség volt. Az ő pályája is „vitatott”. Még akkor is, ha a polgármester elvtárs másként gondolja.

Amíg a kerület vezetése meghozza bölcs döntését, javasolni szeretném a kettős mérce ellen küzdő honfitársaimnak: éljünk a civil kurázsi megannyi eszközével. Ne rongáljuk meg az egykori népbiztos Szent István parkban álló szobrát, ez nem helyes, nem kulturált eljárás. Viszont feldíszíthetjük, csinosíthatjuk Lukács Györgyöt. Vörös csillagos sipkát például nyugodtan tehetünk a fejére – ez nem ütközik törvénybe. Táblát is aggathatunk a nyakába szolid feliratokkal, vagy Lenin-, sőt Sztálin-képpel. Ez sem bűncselekmény. Csak ne firkáljunk, ne festegessünk. Azt hagyjuk meg a bolond Dánielnek. Tehát: elő az ötletekkel, honfitársaim! Hadd lássa a kerület vezetése, hogy Prohászka nélkül sincs ám béke!

Remélem, Prohászkának mégis lesz szobra Budapesten. Újlipócia tényleg nem jó hely – rossz emlékű, kissé magyartalan vidék ez (itt alakult meg 1918-ban a kommunista párt). Inkább a város szívében kell keresni a nagy püspök szobrának megfelelő helyet. Valahol az V. kerületben. Hisz’ tudjuk, Prohászka az Egyetemi templomban mondta volt híres beszédeit, s ennek a templomnak a szószékén érte a halálos agyvérzés.

Tessék tehát ebben a kerületben méltó helyet keresni a szobornak. Rogán Antal polgármester bizonyára készségesen támogatja majd a kezdeményezőket. Ha ugyanis az Élet menete alapítvány „szobor-mementójára” áldását adta az agilis polgármester, akkor bizonyára nem zárkózik el egy sokkal fontosabb kezdeményezés elől sem.

Szalay László – Hunhír.info