Feldmájer szerint Izrael arra törekszik, hogy minden állammal „a lehető legbarátibb viszonyt” ápolja. Ennek persze ellentmond a nyilvánosságra hozott izraeli levél, s az a tény, hogy a cionista állam egyik közjogi méltósága igyekszik előírni egy másik állam közjogi méltóságának, milyen rendezvényen vehet, vagy nem vehet részt, miként gondolkodjék egyes írók munkásságáról.
Az atv Egyenes beszéd című műsorának volt a vendége tegnap este a Síp utca vezére. A beszélgetés rövid ismertetése ma délután került fel a Mazsihisz honlapjára ezzel a címmel: „Feldmájer: Magyarország és Izrael kapcsolata nem fog megromlani Kövér miatt”. Aranyos ez a Feldmájer, nem igaz?
Persze én nem a Síp utca honlapjáról merítem, mit hordott össze az atv stúdiójában a zsidó vezető. Megnéztem a rövid beszélgetést, amelynek néhány szép epizódját megosztom az olvasóval.
Természetesen a „Kövér-ügy” volt a beszélgetés első témája. Feldmájer szerint Kövér Lászlót senki nem tiltotta ki Izraelből, senki nem nyilvánította őt „nemkívánatos személynek”:
„Az kicsit erős, hogy valakit itt nemkívánatos személynek nyilvánítottak, az egy egészen másik fogalom lehetne. Azt mondták, hogy ezen a konferencián talán jobb, ha nincs ott.”
Érdekes szövegértelmezés, Rivlin Kneszet-elnök levelében mintha más szerepelne. De ne akadjunk fenn ezen a talmudista szócséplésen, lépjünk tovább. Volt ugyanis sokkal fontosabb mondandója is a Mazsihisz-vezérnek. Feldmájer elmondta: a magyar-izraeli kapcsolatok nagyon jók, s ez az „ügy” nem fogja „túlzottan lerontani”. Majd így folytatta:
„Az azonban igen mutató (sic!) , hogy mi történt. Hogy nem diplomáciai csatornákon közölték azt, amit akartak közölni, hanem nyilvánosságra hozták. Ez egy nagyon komoly probléma.”
Fontos szavak ezek: maga Feldmájer mondja el, hogy diplomáciai csatornákon semmiféle levelet nem kapott Kövér László, hanem nyilvánosságra hozták az el sem küldött – pontosabban csak másnap, hétfőn elküldött – izraeli levelet. Ez bizony tényleg „komoly probléma”. A diplomáciában elég szokatlan, modortalan, sőt – a feldmájeri magyartalanságot kölcsönözve – „igen mutató” lépés.
A tegnap esti beszélgetésnek ez volt az egyik legfontosabb mozzanata. Írtam már korábban: a történtek fényében Áder János elnök jobban tenné, ha Kövér László után ő is lemondaná a jeruzsálemi utat. Ez a döntés is „igen mutató” lenne.
Feldmájer szerint Izrael arra törekszik, hogy minden állammal „a lehető legbarátibb viszonyt” ápolja. Ennek persze ellentmond a nyilvánosságra hozott izraeli levél, s az a tény, hogy a cionista állam egyik közjogi méltósága igyekszik előírni egy másik állam közjogi méltóságának, milyen rendezvényen vehet, vagy nem vehet részt, miként gondolkodjék egyes írók munkásságáról.
Feldmájer szavaiból is az derült ki, hogy ebben az „ügyben” nem Kövér László személye a lényeges, hanem az, hogy mi történik „a Nyirő-féle írókkal, mi történik Wass Alberttal és mi történik a többiekkel, Szabóval, Sinkával és lehetne folytatni”. Itt álljunk meg egy pillanatra. Épp tegnap adtunk hírt a Nemzeti alaptanterv (NAT) elleni legújabb zsidó támadásról. A tiltakozó zsidó szervezetek – köztük fajvédő csoportok – négy szerző törlését követelték az alaptantervből. Az „antiszemitának” kikiáltott szerzők: Nyirő József, Sinka István, Szabó Dezső és Wass Albert. S mit mondott tegnap este Feldmájer? Megemlítette a négy kifogásolt szerzőt, majd hozzátette: „és lehetne folytatni”. Igen? Újabb lista készül? Kiket akarnak még töröltetni a zsidó fajvédők a NAT-ból? (Zárójelben egy friss, ropogós hír: az illetékes államtitkár közölte, nem tesznek eleget a zsidó követelésnek. Helyes.)
Feldmájer feltette a teátrális kérdést: hogyan fordulhat elő, hogy ezeknek az íróknak a művei az alaptanterv részévé válnak? Majd így folytatta:
„Wass Albertnek egyik művét arra ajánlják, hogy majd a kisgyerekeknek, az egytől négy éves korosztálynak (sic!) valamilyen módon oktatni kelljen. Nyilván, hogy ha ezeket az embereket mintegy példaképként állítják az ifjúság elé, azok úgy fognak fölnőni, hogy ezek kiváló emberek, és mint ilyen kiváló emberek, akkor őket követni kell.”
Feldmájerből most is kitüremkedett a butaság. Méghozzá – szokás szerint – magyartalan nyelvi köntösben. Az alaptantervben nem szerepel „egytől négy éves korosztály”, mert egy, két, három, négy éves gyerek nem jár iskolába (legalábbis Magyarországon – lehet, hogy a magasan fejlett Izraelben más a helyzet). S még egy jellegzetes Síp utcai ostobaság: azért, mert egy író valamelyik művét esetleg tanítják az iskolában (mert Wass valamelyik meséje nem kötelező, csupán választható az 1-4. évfolyamban), attól a jelzett író még nem lesz példakép. Az iskola ugyanis nem példaképgyártó műhely (legalábbis Magyarországon – lehet, hogy a magasan fejlett Izraelben más a helyzet).
A néhány perces beszélgetés vége felé Feldmájer elfáradt. Magyartalan mondatait a jól ismert fordulatokkal bútorozta be, ami nem véletlen, hiszen most már csak úgy ömlött belőle az „antiszemitizmus”. Bizony. Íme, egy feldmájeri mondat, a Síp utcai nyelvezet egyik gyöngyszeme:
„Az országunkról (jelen esetben Magyarország, s nem Izrael – a szerk.) egy nagyon sok problémát felvető nézet lett a világban, hogy mondjam, közkeletű.”
Ámulattal hallgattam ezt a zötykölődő mondatot! Feldmájer aztán kibontotta az említett „nézet”-nek néhány részletét. Megtudhattuk, hogy a régebbi „antiszemitizmus”-konferenciákon a Síp utcai urak mindig csak hallgatók voltak. Ma már más a helyzet:
„Most sajnos, amikor ilyen konferenciára kell menni, vagy az első, vagy a második helyen a magyarországi problémák szerepelnek. A világsajtóban Magyarország, a magyar közhangulat úgy jelenik meg, hogy itt egyre erősödő és egyre komolyabb antiszemitizmus van.”
Nincs kommentár, mert ami nincs, arról beszélni fölösleges. Feldmájer végül a kormány orrára is koppintott egy nagyot, amikor azt fejtegette: a hatalom „engedményeket” tesz a szélsőjobboldalnak. Márpedig szerinte
„világos és egyértelmű választ kell adni arra, hogy hol húzódik az antiszemita szélsőjobboldalnak a mondatszerkezete, az ő ideológiája, és hol kezdődik a konzervatív kormánytöbbségnek az ideológiája.”
Hát… Hogy merrefelé, „hol húzódik” a szélsőjobb „mondatszerkezete”, nem tudom. Soha nem kutattam, nem érdekelt. De hogy az „igen mutató” Síp utca „mondatszerkezete” rossz helyen „húzódik”, abban eme interjú után egészen biztos vagyok.
Szalay László – Hunhír.info
