A bolond ügyvéd rég hallatott magáról. Már megijedtem, hogy valami baja esett, hiszen egész héten nyugton maradt, sehol egy kis ketchup vagy vörös festék. Ma ellátogattam Dániel Péter fészbuk oldalára, s megnéztem, mi történt ott az elmúlt néhány napban.

Csütörtökön röppent fel a hír: a tervek szerint a Lehel téren állítják fel Prohászka Ottokár püspök szobrát. A hírt természetesen nem hagyta szó nélkül a festékes beteg:

„A Kék szalaggal a demokráciánkért civil mozgalom tiltakozik az antiszemitizmusát nyíltan vállaló Prohászka Ottokár Lehel téri szobrának tervezett felállítása, illetve a hazánkban egyre inkább felerősödő, antiszemita, rasszista jelenségek ellen.”

A beteg ember szerint Prohászka „nyíltan” vállalta „antiszemitizmusát”. Ez az, ami nem igaz. Ennek éppen az ellenkezőjét mondta Prohászka. Olvassuk csak el az alábbi sorokat:

„Én nem vagyok antiszemita. Egy-két cikk miatt rámfogták – bocsánatot kérek, hogy erre is reflektálok -, hogy antiszemita vagyok. Nem vagyok antiszemita, amint nem vagyok antigermán, nem vagyok antigall, nem vagyok antiangol.”

Nem árulom el, hol és mikor vállalta „nyíltan” ezeket a szavakat Prohászka. Keresse meg a bolond Dániel, aztán tegye közzé a fészbuk oldalán. Előre is tájékoztatom: az idézet nem lelhető meg „Az én antiszemitizmusom” című kötetben. Itt hadd áljak meg egy pillanatra.

A Gede Testvérek Bt. 2003-ban jelentette meg azt a világoskék –„szdsz-kék” – színű könyvet, amelynek címoldalán sárga betűkkel ez olvasható: „Prohászka Ottokár püspök: Az én antiszemitizmusom”. Ma erre a könyvre sokan hivatkoznak – nemrég éppen a Népszava egyik publicistája emlegette Prohászka „antiszemitizmusának” csalhatatlan bizonyítékaként. Oszlassunk el egy tévhitet.

Prohászka soha nem írt ilyen címmel tanulmányt vagy könyvet. „Az én antiszemitizmusom” – ezt a félrevezető címet a kiadó adta a könyvnek, ami súlyos hiba volt, hiszen a tudatlan olvasóban azt a képzetet kelti, hogy a nagy püspök „nyíltan” vállalta „antiszemitizmusát”. Ez tévedés. Az önkényes cím kérdésként szerepel Prohászka egyik írásában (amely mellesleg szerepel is az „szdsz-kék” kötetben):

„Már most mi az én ’antiszemitizmusom’?”

Látjuk, maga Prohászka is idézőjelbe tette az „antiszemitizmus” szót. Miért? Azért, mert már a fenti mondat leírásakor (1918) is minden olyan akciót, közéleti és sajtóbeli megnyilvánulást „antiszemitának” bélyegeztek a zsidók és az ő érveiknek helyt adó „illedelmes, szerény szégyenkező” nem zsidók, amely valahogy sértette a zsidóság érdekeit. Akkor is politikai fegyver volt ez a szó, ahogy ma is az. Akkoriban is az volt a divat, hogy használnak egy szót, amelyet „sem a zsidók, sem ezek az illedelmes, szerény szégyenkezők világosan nem definiálnak, s azt tüzetesen meg nem határozzák”. (Az idézetek lelőhelye: Prohászka Ottokár Összegyűjtött Munkái XXII. kötet, 190-191. o.)

A Gede Testvérek kiadványa tehát a félrevezető címadással sok olvasót megtévesztett. Ezt a hibát tetézte azzal, hogy a valóban nyíltan fajvédő Bosnyák Zoltán írását tette a kötet élére. Erről a tanulmányáról azt írja Szabó Ferenc jezsuita, hogy Bosnyák „zsidóellenes idézeteket kiragadva Prohászka írásaiból, torzító csúsztatással a püspök nevét tűzi a náciszimpatizáns fajvédők zászlajára”. (Szabó Ferenc: Prohászka Ottokár élete és műve. Bp., Szent István Társulat, 2010, 253. o.)

Szabó Ferencnek igaza van: „Az én antiszemitizmusom” című kiadvány egyik hibája, hogy – finoman fogalmazva – nem megfelelő előszót választott hozzá a kiadó. Bosnyák faji alapon állt, Prohászka azonban nem. Prohászka számára a zsidókérdés soha nem volt faji kérdés. Az „szdsz-kék” kötetben olvasható írások helyes olvasata is ezt bizonyítja. Jobb lett volna hát, hogy ha már kiadták ezt a Prohászka-gyűjteményt, a témához illő előszót kértek volna a téma egyik hazai szakértőjétől. Mert Szabó Ferencen kívül is vannak olyanok, akik alkalmasak egy ilyen előszó megírására.

A Gede Testvérek kiadásában megjelent kötetnek az is hibája, hogy – bár alcímében ezt közli: „Összegyűjtött zsidó tárgyú írásai és beszédei” – nem tartalmazza Prohászka valamennyi, a témába vágó írását. Vagyis: szelektál. Amúgy is elég idétlen dolog Prohászka publicisztikai írásaiból erőszakosan ”kimetszeni” egy darabot, s elkülöníteni a többitől – pláne a szociális kérdéseket taglaló írásoktól, hiszen Prohászka számára a zsidókérdés elsősorban ebben az összefüggésben merült fel. De ha már ez az értelmetlen „kimetszés” megtörtént, a teljességre kellett volna törekedni. Fentebb idéztem Prohászka szavait: „Én nem vagyok antiszemita.” Az a szöveg, amelyben ez a mondat szerepel, nem található meg „Az én antiszemitizmusom” című kötetben. Pedig fontos szöveg.

Miért is írok ennyit egy 2003-ban megjelent egyoldalú Prohászka-válogatásról? Azért, mert az a szöveg, amelyből idéztem, ebben a „műben” nem olvasható. S azért, mert a hivatkozott szövegből újabb részt fogok idézni. De előbb lássuk, miről makogott még fészbuk oldalán a szerencsétlen Dániel Péter.

Tegnap, azaz szombaton – Kövér László „Wiesel”-nek írt válaszlevelén gúnyolódva – ezt írta a festékes bolond:

„Nyírő nem volt fasiszta, Horthy sem volt Hitler szövetségese, Orbán egy demokrata politikus, Kövér még inkább, Simicska kezéhez egy forint közpénz nem tapadt még, a jobbik nem egy új-nyilas párt…én pedig a Canterbury érsek vagyok.”

Hogy kerül ide az említett érsek? Miért épp egy keresztény személy kerül a megjegyzés végére? Még akkor is, ha anglikán?

A legfrissebb, azaz mai bejegyzés így szól:

„Elfogtunk egy gyanús bejegyzést a Josip Tot nevű Facebook felhasználó oldaláról. Eredetileg a Kaya Ibrahim nevű figura is hozzászólt, de ő később törölte magát és azután Kaya Útlevél néven újra regisztrált. Polt Péter már nyomoztat az ügyben… én pedig a westminsteri apát vagyok.”

A bejegyzés alatt pedig egy furcsa kép, Orbán Viktor képe, mellette a kormányfői hozzászólás – persze mint álhír. No de: itt is van valami a dánieli szöveg végén, ami figyelmet érdemel. Azt mondja, „én pedig a westminsteri apát vagyok”.

Dániel kétszer is szóba hozta az egyik keresztény felekezetet. S erről – meg az elsőként idézett Prohászka-mocskolásról – eszembe jutott ismét az a Prohászka-szöveg, amelyből cikkem elején idéztem („Én nem vagyok antiszemita”, stb.), s amelyet hiába is keresnénk az említett „szdsz-két” kötetben. Prohászka ezt mondja ebben a szövegben az akkori hazai szociáldemokratákat csepülve:

„A mi magyar szocializmusunk visszaél a vallással, folyton agyarkodik a vallás ellen. Egyedüli kivétel a zsidó vallás; azt nem bántja, hanem a keresztény vallást folyton bántja. Ha egy Bőgölik Andrásnak a halálos ágya mellől elmarhatja a papot, azt szívesen teszi. Hanem hogy Magenduft Adolf rabbit elmarjon, erről sohasem olvashatunk. Ezt nyíltan és őszintén megmondom.”

Micsoda lelemény a „Magenduft”! Érti, aki érti, nem boncolgatom. Ami a lényeget illeti: Prohászka idézett szavai 1918-ból valók, s ma sem vesztettek érvényükből. S még azt kérdik (szélső)balról, miben „korszerű” Prohászka Ottokár…

Kedves Dániel Péter, miért oly egyoldalú? Nem olvashatnák egyszer azt is, hogy Ön az izraeli főrabbi?

Szalay László – Hunhír.info