A cím nem az én leleményem, hanem az Izraelben élő Naftali Krausé. Aki megint kitett magáért, hiszen a Síp utcai társaság nevét a „hisztériával” keresztezve ismét remek szót teremtett. Tessék csak ízlelgetni: „(Mazsi)hisztéria”. Gyönyörű.
Naftali Kraus blogján a legfrissebb szösszenet ezt a címet viseli: „Magyar zsidó (Mazsi)hisztéria”. Az alcím csupa nagybetűvel: “VELEM AZ ISTEN, NEM FÉLEK!” Idézem az írás első két bekezdését:
„Ahogy a helyzet fokozódik, úgy növekszik a sipucca bátorsága. Mint azok az emberek akik a sötétben félnek és azért kiabálnak, hogy saját hangjuk megnyugtassa őket – a neológia lapja most elsütötte a nagyágyut: egy Zsoltárok könyvéből vett idézettel, amit az első oldal ’fülében’ közöl, jól odamond a náci, fasiszta antiszemitáknak és kijelenti hogy ’ha Isten velem – ki ellenem? Ember, mit árthat nekem?!’ (Zsolt 118,6).
Hm, telitalálat. Knock out. Ezekután hogy ez megjelent, swarc (bácsi) of Weisz (néni), nincs az a náci nyilas söpredék, az egy csőcselékünk, a csatornák népe, a tiszaeszlározó zagyvák, a röfögő részeges disznók, akik mernének zsidózni, holokausztot tagadni, pogromra, Dunábalövésre uszitani.”
Most tekintsünk el attól, hogy Kraus urunk rühelli a magyarokat. Idéztem már tőle eleget, megszokhattuk nyers stílusát. A fenti idézet első bekezdésében van a lényeg: a Síp utca lapjának, az Új Életnek a legújabb száma – mint a mellékelt kép is mutatja – héber idézetet közöl az első oldal „fülében”, vagyis fenn, jobbszélen. Hogy is szól az idézet?
„ה’ לי לא אירא מה יעשה לי אדם”
(118/6 תהילים)”
Aki végignézi az Új Élet friss számának az írásait, látja: rengeteg írás arról szól, hogy hazánkban erősödik az „antiszemitizmus”. Hát erre az erősödésre válaszul került be az első oldal „fülébe” a héber idézet. Ami Kraus szerint nagyon mulatságos, hiszen… De inkább idézem Kraust:
„Slussz, kész. Milyen kár hogy előbb nem jutott eszünkbe ez a csodafegyver. És milyen jó most, hogy a Mazsihisztéria lapjának ez eszébe jutott. Most már József testvérünk ’testvérei’ sem fognak vasárnaponként a t-ban uszitani az ’istengyilkosok’ ellen. Most már minden szép és jó lesz. Lehet folytatni ott ahol abba sem hagytuk: a vegyesházasságokat, a karácsonyfa-állitást; a magyarkodást, az ’itt élned és halnod kell’ezést, (hangsullyal az utóbbira).
………..Csak milyen kár hogy a ’bátor’ lap ezt azon a sirkőfeliratos nyelven (héberül!) közölte amit senki nem ért (a zsidók sem) és senki nem tud elolvasni (sok rabbi sem!!)
Ha legalább vette volna a fáradságot hogy leforditsa Eötvös, Kossuth és Bibó nyelvére…”
József testvérünk = Schweitzer József. Akit ugye súlyosan „bántalmaztak”, „fenyegettek”. Újra leírom: a fenti idézetben szereplő antimagyar, keresztényellenes kitételekkel most ne foglalkozzunk. Naftali Kraus ortodox zsidó, rühell mindenkit, aki nem az. Ezen nem lehet változtatni. Abban viszont igaza van Krausnak, hogy az Új Élet „fülének” a szövege nagy bátorságra vall. Tényleg, a honi zsidók közül vajon hányan tudnak héberül? Miért kellett elrejteni az üzenetet a héber nyelvbe csomagolva? Miért nem lehetett közölni magyarul a tisztelt olvasókkal a 118. zsoltárból ezt a részt (idézem saját Bibliámból): „Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem”? Ennyire belterjes lenne a félelem? Meg az Úr, aki a Síp utcával van?
Zárásul a „(Mazsi)hisztéria” után még egy nyelvi lelet Naftali Kraus oldaláról. Természetesen Kraus is közölte oldalán a hírt, hogy „Elie Wiesel” visszaküldte Kövér Lászlónak Mádl Ferenctől kapott magas kitüntetését. A rövid hírnek ezt a címet adta:
„A NAGY ZSIDÓ (ELIE Wiesel) VISSZAKÜLDTE A NAGYKERESZTET A KÖVÉR-NYIRŐ ÜGY MIATT”
Nevezték más sok mindennek ezt a szerencsétlen szélhámost. Amerikában „Mr. Holocaust” a beceneve, máshol „holocaust-pápa”-ként emlegették „Wieselt”. De ezt a megjelölést még soha nem olvastam: „A NAGY ZSIDÓ”. Nagyon találó. Jegyezzük meg jól.
Szalay László – Hunhír.info