Mottó:
„A gyűlölet a rombolás energiája. Én az építeni akarókhoz szólok. Arra kérem minden honfitársamat, együtt emeljünk falat közös értékeink védelmében.”
(Részlet Áder János nyílt leveléből, 2012. június 6.)
Négy nappal ezelőtt, kedden, a Károly körúton „megtámadták” Schweitzer József volt országos főrabbit. A „támadást” követően soha nem látott nyilatkozatdömping lepte el a médiát. Ebben az áradatban úszott a köztársasági elnök nyílt levele, amelyet Áder János úr a magyar honpolgároknak címzett. A levél megírásának az oka, hogy – Áder János úr szavával élve – „fenyegetés” érte a volt főrabbit. Ma már tudjuk, senki nem „fenyegette” Schweitzer Józsefet. Egyetlen mondatba sűrített sarkos, bántó vélemény hangzott el máig ismeretlen szájból: „Utálom a zsidókat.” Vagy – amint a „megtámadott” főrabbi nyilatkozta – „gyűlölöm a zsidókat”. Maga a „megtámadott” sem emlékszik, mi is volt pontosan a mondat állítmánya.
Áder János úr levele arra buzdít minket, hogy emeljünk falat közös értékeink védelmében. Vagyis szegregáljuk mindazokat, akik a rombolás energiáját hordozzák. Eleddig már néhányan csatlakoztak az elnök által szorgalmazott falépítéshez, de ez kevés. Emlékeznek, mi volt régebben a Fidesz választási szlogenje? „A tett első, a szó második.” Így igaz. Én úgy kívánom követni Áder János buzdító szavait, hogy az építeni akarókat ellátom kellő információval: hol, merrefelé kell fölhúzni ama falat, pontosan kiket-miket kell szegregálni.
Schweitzer Józseftől tudjuk: vagy az „utálom”, vagy a „gyűlölöm” ige hangzott el kedden, a Károly körúton. A volt főrabbit – s ez fontos, nagyon fontos!! – nem szidalmazták, nem nevezték „büdös zsidónak”, nem fenyegették meg „kiirtással” stb. Ezért csak a két említett igére koncentrálok, mert az „utálom” és/vagy a „gyűlölöm” ige váltotta ki az áderi falépítés ötletét.
Sajnálatos tény: az utálat és a gyűlölet nagyon leleményes. A kedves olvasó talán el sem tudja képzelni, mi mindent képes utálni a homo sapiens. Illetve annak magyar kiadása, mert kizárólag hazai példákat gyűjtök. Itt van például a Facebook. Magyarításomban: a fészbuk. A fészbukon aztán annyi utálattal, gyűlölettel találkozunk, hogy ember legyen a talpán, aki képes ily sok falat emelni. Ráadásul – mint tudjuk – a szó elszáll, az írás megmarad. A Károly körúti röpke mondat elszállt, mint a kémény füstje, még a volt főrabbi sem emlékszik pontosan rá. A fészbukra írt bejegyzések azonban itt vannak velünk. A rombolás állandósult energiái ők. Hát én ezekből a bejegyzésekből válogattam egy csokorra valót.
Szóval – megpendítettem már előbb – az utálat és a gyűlölet nagyon leleményes. Hogy ezt bizonyítsam, az alábbi – falépítést megalapozó – módszerhez folyamodtam. Beléptem a fészbukra, a keresőbe beírtam az „utálom” szót (a „gyűlölöm”-öt egyelőre hanyagoltam, oly gazdag az „utálom”-termés). Nem traktálom a kedves olvasót, mi mindent utál a magyar homo sapiens – csak néhány példát említek.
„Utálom a molykakit!” – rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy a molykaki utálata csoportképző energia. Tévedtem. Az oldal szerint 62 ember csatlakozott eleddig a molykaki-utálathoz. Íme, a csatlakozásra buzdító felhívás:
„A molyok lárváinak ürüléke, végterméke. Csúnya, undorító, gusztustalan.
Ha találtál már otthon a ruháid között, vagy dobozaidban, itt a helyed!
Utáljuk együtt a molykakit!”
Jó, jó, de a molykaki utálata és a zsidók utálata között van fokozati különbség – mondhatná erre Áder János úr, s igaza is lenne. Én csak azt óhajtottam a molykakival illusztrálni, milyen tágas terepen mozog az utálat. Lépjünk is tovább.
Ha molykaki volt az első lépés, a folytatásban lássunk egy celebet. Van egy ilyen fészbuk oldal: „Utálom VV Zsófit”. Jelenleg 231 Zsófi-utáló ember él közöttünk. Jelzem, a Károly körúton egyetlen egy ember adott hangot utálatának, Zsófink esetében tehát kétszázharmicegyszer nagyobb a baj. Ráadásul ez a csoport nem általában „a” Zsófikat utálja. Ők egy darab, jól beazonosítható – fénykép is van az oldalon! – Zsófit utálnak. S miket írnak róla! Még a képernyő is belepirul, amikor idemásolom az alábbi szavakat:
„VESSZEN A KIS RETEK!!!!!!!!!”
„A kis hülye most megműtette a mellét , ha azt a bórdarabot ami a melle helyén lóg lehet nevezni mellnek?!!! Azt hiszi h attól szebb lesz!!!De k…… nem”
„Az nem kifejezés hogy utálom!Irritál egyenesen kiborulok ha látom!”
„Ez a hülye kis tinipicsa feszít mint szar a lapáton…Annyira egyszerű mint a faék,egy kis buta,hisztis,kaffogós ribi.De úgy basznám szájba ha nekem kaffogna…Tipikus…TIPIKU SZŐKE ELKÉNYEZTETETT LUVNYA!!!!!!!!!”
Elnézést kérek ezekért a förtelmes szavakért, de az Áder János úr által javasolt falépítés bizony piszkos munka. Erős lélek, sokat bíró gyomor kell hozzá. (Zárójelben jegyzem meg: az utolsó idézetben – a „kaffogós” résznél – bizony a fenyegetés tényállása is megvalósul. Ezt csak ezért említem, mert Áder János úr fenyegetésként említette a Károly körúton elhangzottakat. Ha az fenyegetés volt, akkor ezt a „kaffogós” kijelentést minek nevezzem?)
Nem nézek tévét, nem tudom, kicsoda ez a VV Zsófi. De nem hiszem, hogy szolidaritást vállalt volna vele a köztársasági elnök, vagy a Mazsihisz.
Molykaki és egy celeb után evezzünk más vizekre. Schweitzer József mellett – ne tagadjuk – azért álltak ki annyian, mert közismert személy. Kerestem tehát egy másik közismert személyt, hátha szükséges más esetben is a falépítés.
Megnéztem, utálják-e Orbán Viktort (jaj, de hülye kérdés ez, persze, hogy utálják – sokkal többen, mint a volt és a leendő hazai főrabbikat összesen).
„Miért utálom Orbán Viktort.” – a fészbukos oldal nevében nincs kérdőjel, pont van a végén, ez tehát állítás. Erről az oldalról emeltem le egy rövid szöveget:
„A videki felkapaszkodott ciganygyerek a szulein kiserletezzen es ne rajtunk magyarokon! Habar O arra szerzodott hogy szetkergesse es eluzze a magyart innen.
Az aki a marcius 15.-et a Fidesz rendezvenyein unnepelte,az nem magyar! Mert mi MAGYAROK soha nem taposnank a sarba a Marciusi Ifjak szellemiseget!
Az meg egyenesen felhaborito,hogy ez a senkihazi fulkeforradalmar hozzajuk hasonlitja magat! Kossuth forog a sirjaban…..”
Ezt a szöveget nem kommentálom – majd ha lesz a megfelelő bötükön ékezet.
A következő oldal neve: „Utálom Orbán Viktort”. Eleddig 171 ember csatlakozott a közös utálathoz. Az Orbán-utálók nem bőbeszédűek (hasonlatosan a Károly körúti „támadóhoz”), de a szűkös termésben mégis találtam valami „érdekeset”. Olyasmit, amin bizonyára még Schweitzer József főrabbi úr is fölhördülne.
Májusban került fel az oldalra egy fénykép Orsós Vittorió aláírással – mellékelem -, s alatta egy Orbán-utáló lény szűkszavú megjegyzése:
„Jessica Love: nagyon jó:))))))))) tetves roma!”
Megismétlem: „tetves roma”. Ilyet – „tetves zsidó” – nem mondtak a volt főrabbinak.
Befejezem, elég ennyi utálat a mai napra. Természetesen nem akarom arra buzdítani Áder János urat, hogy szolidaritása jeléül azonnal elrohanjon a miniszterelnök úrhoz. Újabb falépítésre serkentő levelet sem kell körmölnie. Csupán azt óhajtottam jelezni, hogy utálat és utálat között van ám különbség. S nem biztos, hogy éppen ott kell kezdeni építeni a szegregációs falat, ahol nem oly súlyos a veszedelem.
Szalay László – Hunhír.info