Hogy ne legyen félreértés, megismétlem, amit korábban már leírtam: csúnya dolog egy agg embernek ilyesmit mondani. Pláne közterületen. De ebből a jelentéktelen történetből ekkora ügyet kreálni? Bolhából elefántot? Évekkel ezelőtt én is kaptam hasonló megjegyzést egy buszmegállóban, holott nem vagyok zsidó. Mégsem keresett meg a Népszabadság. Meg az akkori köztársasági elnök és az egész magyar közélet. A volt főrabbi nyilatkozata után el lehet kezdeni a különböző levelek, nyilatkozatok korrigálását. A Köztársasági Elnöki Hivatal honlapján – a nyitóoldalon! – olvasható nyílt levelet is javítgathatná Áder János úr. Hogy hiteles legyen.

Kedden inzultus érte Schweitzer József nyugalmazott főrabbit – erről még azon frissiben beszámolt a Mazsihisz honlapja. A folytatást ismerjük: elhatárolódó közlemények, szolidaritási nyilatkozatok születtek, Áder János nyílt levélben fordult honfitársaihoz, sőt lakásán is felkereste a „megtámadott” Schweitzer Józsefet. Aki most több napi hallgatás után megszólalt. Idézzük fel, mi jelent meg kedden, késő délután a Síp utcai társulat honlapján.

A „támadásról” szóló cikk címe: „’Utálok minden zsidót’ – megtámadták Dr. Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbit.”

A Mazsihisz tehát „megtámadásról” beszélt, s ezt a szóhasználatot az egész hazai sajtó átvette (igaz, egyes orgánumok a finomabb „inzultus” szót is használták). A Mazsihisz közleményében ezt olvastuk:

„Lakásához közeledve Budapesten, a Károly körúton, a mindenki által tisztelt 90 éves idős emberhez odalépő személy szidalmazni kezdte, és azt mondta: ’utálok minden zsidót’.”

Ezt a szövegrészt minden médium átvette. Sőt: a Köves Slomó vezette EMIH habosította is egy kicsit a történetet. Közleményükben ugyanis az olvasható, hogy „egy arra járó férfi antiszemita szidalmakkal támadt” a volt főrabbinak, s az „utálok minden zsidót” mondat nem az egyedüli szidalom volt, hanem „többek között ezt kiabálta a 90 éves főrabbinak”. Áder János levelében pedig azt olvastuk, hogy valaki a nyílt utcán „fenyegette” a volt főrabbit.

Eddig is sejtettük, s most végre kiderült: nem hangzottak el „szidalmak”, Schweitzer József urat senki sem „fenyegette”.

A Népszabadság ma beszélgetést közölt a „megtámadott” volt főrabbival. Megtudtuk, hogy se „támadás” nem történt, se „szidalmak” nem hangzottak el. Nem volt „többek között”. Nem volt „kiabálás”. S pláne nem „fenyegetés”. Ezek mind a képzelet szüleményei.

Olvassuk el, mint mondott az esetről maga a „megtámadott”:

„Álltam az utcán, a Károly körúton, nem messze a lakásomtól. Taxira vártam, hogy be tudjak menni a hivatalomba. Tudja, már nehezen mozgok. Odalépett hozzám egy ötven-hatvan év körüli, szokványos utcai öltözéket viselő férfi. Mintha mondani akarna nekem valamit. Egész közel jött, és fennhangon kijelentette, hogy ’utálom a zsidókat’. Vagy: ’gyűlölöm’. Nem is emlékszem, melyik szót használta. Aztán eltűnt az utca forgatagában.”

Egy korosabb, szokványos öltözetű férfi tehát „közel jött” a volt főrabbihoz, s közölte vele a véleményét, majd távozott. Nem volt tehát „szidalmazás” (hiszen személyében nem mocskolta a volt főrabbit), nem volt „megtámadás”. A véleményének hangot adó férfi nem ócsárolta, nem „fenyegette” a főrabbit. S azt sem mondta, hogy „minden” zsidót utál. A „minden” szó ugyanis – a volt főrabbi beszámolója szerint – el sem hangzott.

Kipukkadt tehát egy lufi, megint gazdagabbak lettünk egy „műbotránnyal”. Hogy ne legyen félreértés, megismétlem, amit korábban már leírtam: csúnya dolog egy agg embernek ilyesmit mondani. Pláne közterületen. De ebből a jelentéktelen történetből ekkora ügyet kreálni? Bolhából elefántot? Évekkel ezelőtt én is kaptam hasonló megjegyzést egy buszmegállóban, holott nem vagyok zsidó. Mégsem keresett meg a Népszabadság. Meg az akkori köztársasági elnök és az egész magyar közélet.
A volt főrabbi nyilatkozata után el lehet kezdeni a különböző levelek, nyilatkozatok korrigálását. A Köztársasági Elnöki Hivatal honlapján – a nyitóoldalon! – olvasható nyílt levelet is javítgathatná Áder János úr. Hogy hiteles legyen.

Schweitzer József egyébként tisztességes nyilatkozatot adott. Nem válaszolt Czene Gábor álságos, a kormány felelősségét firtató kérdéseire, ahogy „gyűlölethullámot” sem emlegetett (pedig ezt külön kérdés igyekezett sugallni). Az az érzésem, ez a „műbotrány” nagyon kapóra jött a Síp utcának. Ők habosították a történetet – politikai célból. Ami szintén elítélendő. Ami gyalázat. De erről a közel 90 éves Schweitzer József úr nem tehet.

Délután 2 óra van, nézem a Mazsihisz honlapját. A „támadás” utáni nyilatkozatokat viharos gyorsasággal közlő Síp utcai honlapon nem lelem a Schweitzer-interjút. Andika talán szabadságon van?

A Népszabadság honlapján reggel vezető anyag volt az interjú, most már nem az. S ami nagyon meglepő: eleddig senki nem kommentálta az olvasók közül a volt főrabbi szavait. Az interjúról nem tesz említést sem az atv, sem a többi (szélső)balos honlap – még az Amerikai Népszava sem.
Vajon mi az oka a nagy hallgatásnak?

Szalay László – Hunhír.info