Az elmúlt években olyan sokszor emlegették a „gyűlöletbeszéd”-et, ezt a csúf, újmagyar szót, hogy én is kedvet kaptam a gyűlöletet árasztó nyelvi leletek gyűjtögetéséhez. A „gyűlöletbeszéd” büntetését szorgalmazók mindig jobbszélen kapirgálnak, én a balszélre szakosodtam, mert úgy láttam és látom, arrafelé kevesebben kotorásznak. Pedig bőséges a termés. Pláne most, amikor a Nyirő József temetése körüli román turbulencia borzolja a kedélyeket.
A hazai kiadású Népszava is beszámolt arról, hogy feltartóztatták Lukács Csabát, a Nyirő-temetés kommunikációs felelősét, s a hírek szerint felfüggesztették a korábban kiadott temetési engedélyt.
A cikkhez mintegy másfél tucat olvasó fűzött észrevételt. Kettőt idézek (betűhíven).
Az első hozzászóló beceneve: somoska. Ő fél hat körül gondolta úgy, hogy nyelvi környezetszennyezésre adja a fejét:
„Én nem fel hanem letartóztattam volna.Miért kell nekünk asz@rt keverni Romániában?Nincs elég bajunk itthon?Különben meg jól kib@sznak velünk a románok ha sikerül megakadályozni a hamvak becsempészését.A nyakunkon marad ez az irredenta nyilas.”
A másik hozzászóló mozgalmi neve: karpatij. Szintén fél hat körül jött rá az inger:
„a Románok gondolom nem importálják…,
a Magyarok mégis exportálni akarják nekik a magyar nemzeti ÜRÜLÉKET…
a ’kereskedelem’ kissé tán egyoldalú…”
„Irredenta nyilas” és „magyar nemzeti ÜRÜLÉK”. Hadd tegyem hozzá: a hazai Népszava az európainak csúfolt baloldali média része. Minden lapnak olyan olvasói vannak, amilyent megérdemel. A Népszavának ez az „ÜRÜLÉK” jutott.
Szalay László – Hunhír.info