Bár Romániában egyes politikusok tiltakoznak Nyirő József temetése ellen, mégis biztosra vehető, hogy vasárnap Székelyudvarhelyen helyezik örök nyugalomra a nagy székely író földi maradványait. Szomorú, hogy ez a kegyeleti aktus egyesekből zsigeri gyűlöletet vált ki.
Az Amerikai Népszava (AN) címet viselő „szemetesláda” (az izraeli Naftali Kraus találó megjelölése) vezető anyagként tálalja a temetés körül kirobbant magyar-román vitát. Az AN természetesen nem törekszik tárgyilagosságra: Nyirőt egy helyütt „Szálasi utolsó csatlósa”-ként említik, másutt háborús bűnösnek nevezik.
Az AN cikkének címe: „Romániának nem kell Szálasi utolsó csatlósa”. Az alcím még primitívebbre sikeredett: „A nyilas propagandista hulláját hajszolják Erdély-szerte a hatóságok”. S ami még szomorúbb: a hozzászólok is hasonló stílusban dúlnak-fúlnak, s Romániát dicsérik.
Persze az AN kegyeletsértő, durva eljárásának nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani. A Gyurcsány Ferenc utolsó csatlósaként elhíresült lap egy, a törpe minoritásnál is kisebb csoportozat szellemtelen gettójának a „szemetesládája”. Tájékozatlanok, „genetikusan” műveletlenek, ráadásul gyűlölnek mindent, ami magyar.
A „szemetesláda” táján azt sem tudják például, hogy Nyirő soha nem volt a nyilas párt tagja. Se utolsó csatlós, se propagandista nem volt. Érdekes, a Nyirő Józsefet holtában is mocskoló alakok egyetlen cáfolhatatlan tényt, egyetlen idézetet sem hoztak fel mocskolódásaik alátámasztására. Ez náluk „genetikusan” alakult így. Ne kárhoztassuk őket ezért.
Az amerikai „szemetesládában” kopottas magyar nyelven íródott cikkek látnak napvilágot. Velük ellentétben Nyirő József nagyon gazdag volt: egyrészt pazar nyelven írt, másrészt gondolkodásban és lélekben magyar volt.
Élete utolsó írásában a Jóistenhez fohászkodva azt kérte az akkor már súlyos beteg író, hogy „ha testemet nem is, de legalább lelkemet vidd haza a házsongárdi, vagy udvarhelyi temetőbe, vagy terítsd le az áldott földön, hogy attól is nőjön a füvük, szépüljön a virág….” A Jóisten meghallgatta Nyirő József kérését: lélekben már régen hazaköltözött, s vasárnap a test is megtér az anyaföldbe.
Nem tudom, hányan utaznak Udvarhelyre, a temetésre. Egy biztos: lélekben rengetegen leszünk a sír körül – egy egész hazányi magyar. Az idegen gyártmányú „szemetesláda” pedig hadd bűzölögjön tovább. Előbb-utóbb a „szemetesládákat” is szemétre vetik.
Szalay László – Hunhír.info
