Még néhány nap, s megüljük Kádár János századik születésnapját. A Rákosi-éra utáni korszak névadója – leánykori nevén Csermanek János – 1912. május 26-án látta meg a napvilágot Fiume városában. Ma megtudtam, hogy a magát józan és magyar demokratának tartó Dániel Péter a munkásmozgalom eme nagy harcosára nem haragszik. Horthynak festék jár – Kádárnak nem.
Szerintem sem jár Kádárnak festék, nehogy félreértsen az olvasó. Mindenféle festéköntögetésnek ellensége vagyok. Én csupán a bolond Dániel kettős mércéjére óhajtottam rámutatni.
Ma késő délután egy Zsákay Zolika nevű Dániel-rajongó ezt írta a bolond ügyvéd fészbuk oldalára:
„Remélem Kádárt nem öntöd le 26-án…”
Vagyis Kádár szülinapján nem indul útnak a dánieli festékesdoboz. A potrohos ügyvéd azonnal válaszolt:
„Nem, Kádárt nem öntöm le. De Rákosit vagy Kun Bélát leönteném…”
Így már minden világos. Kádár hazaárulása – nem számít. Az ’56-os megtorlás áldozatai – nem számítanak. A kivégzett Nagy Imre miniszterelnök és társai – nem számítanak. A meggyilkolt, börtönbüntetésre ítélt, állásukból kirúgott és egyéb módon meghurcolt magyar munkások, parasztok és értelmiségiek tömege – nem számít. A kommunáci korszak bűnei – nem számítanak. A kádári évtizedek mocsara – szóra sem érdemes. Ez az üzenete a bolond ember bejegyzésének.
Köszönet érte. Jó tudni: ilyen a magyarországi józan demokrata – dánieli kiadásban.
Szalay László – Hunhír. info