Dániel Péter állítólagos ügyvéd lelkesen közölte fészbuk oldalán: előbb egy francia, majd egy amerikai újságíró kereste fel, hétfőn pedig az atv nevű csatorna Start című műsorának lesz a vendége. Véres kardként cipelik hát körbe-körbe a bolond embert, a „kékszalagos betyárt” (Dániel öndefiníciója), ami jól jelzi, milyen mélyre süllyedt a média. Persze a tegnapi nap sem maradt üresen: az atv-nek csütörtökön is nyilatkozott a mosdatlan szájú szentendrei lakos. Érdekes viszont, hogy senki sem beszél arról: milyen „komoly” ügyvéd ez a billent agyú ember?

Az atv honlapjára tegnap került fel a Dániellel készült néhány perces beszélgetés felvétele. A bolond ember hű maradt önmagához, mindenkit gyalázott: beszélt a „vitézi rend bohócairól”, s a „nyilas bunkókról” is, természetesen. Tettét többek között így magyarázta meg:

„Meddig kell, hogy várjak? Ameddig sárga csillagot tesznek rám, vagy a villamosra már nem lehet felszállnom, esetleg csak a buszra? Vagy kényszermunkára vezényelnek konténervárosokba? Eljön az idő, amikor ki kell mondani, hogy vége”.

A beszélgetés során szóba került, hogy sokan megfenyegették a szerencsétlen kékszalagost. A nagy Dániel megvallotta, hogy bátran vállalja akár a halált is. Íme:

„Nem feltétlenül és nem minden áron ragaszkodom az élethez. /…/ Ha megölnek, vagy nyomorékká vernek, vagy bebörtönöznek, azt is vállalni fogom. Az embernek a tisztessége, a gerince, a méltósága többet ér. Mindent meg kell tenni ezek ellen a jelenségek ellen. Üzenem ezeknek a nyilas brigantiknak, hogyha nem lenne gerincem, akkor nem vállaltam volna a Gárda-pert, nem mentem volna be közéjük a Károlyi-szoborhoz, és ha nem lenne gerincem, benyeltem volna ezt a Horthy-cirkuszt is. Pont azért nem nyeltem be, mert a családom egyik részét közvetve megölte ez a tömeggyilkos, a családom másik részét, akik református magyarok, azokat pedig megkínozta.”

A fenti idézetek is jól mutatják, hogy Dániel Péter beteg. Őt csak a saját családjának a múltbéli szenvedései érdeklik, ami tényleg hősi jellemre vall. Ne fenyegessük hát betegünket, hiszen ez a kreatúra különös elmekórtani eset. Aki sárga csillagot, kényszermunkát vizionál, azzal értelmes párbeszédet folytatni nem lehet. Az már más kérdés, hogy a dánielek nyilvános őrjöngése a zsidóellenes érzületet erősíti. Ezért pedig nemcsak a dánieleket, hanem a mögöttük álló erőket is felelősség terheli.
Dániel egyébként azt is bejelentette, hogy ha például Gömbösnek állítanának szobrot, akkor is festékes dobozért nyúlna. Ezen a kijelentésén elgondolkodtam. Talán kevesen tudják, hogy az 1945 utáni néhány év hazai sajtójának egyik leghíresebb figurája, a zsidó fajvédő Zsolt Béla milyen melegen emlékezett meg Gömbös Gyuláról (ellentétben például az „antiszemitának” kikiáltott Szabó Dezsővel, aki egyik legvitriolosabb írását éppen a friss halott Gömbösnek szentelte). Hamarosan a Zsolt-Gömbös viszonyt is megírom, s azt is eldöntöttem: leendő cikkecskémet Dániel Péternek fogom ajánlani nagy-nagy szeretettel.

No de túl sokat beszélt már a sajtó Horthy Miklós szobrának bemázolásáról, arról viszont senki sem értekezik, milyen „komoly” ügyvéd a bolond Dániel. Közismert felvételt ajánlok az olvasó figyelmébe. Mivel Dániel – fentebb idéztem – szóba hozta a gárdapert, nem árt felfrissíteni az emlékezetünket: mi is történt ama nevezetesen tárgyaláson. Az alábbi felvétel első öt percének Dániel a főszereplője. Amikor először láttam ezt a felvételt, egymás után többször is megnéztem, mert öt perc alatt ennyit röhögni ritkán lehet (a másik öt perc sem kutya, ott már a másik jeles beteg, Száva Vince a főszereplő). Pataki bíró ugyanis szenzációsan szerepelt: bohócot csinált a kékszalagos betyárból. Illetve nem ő csinált belőle bohócot: csak megjegyzéseivel rávilágított arra, hogy ez az ember ügyvédnek is nulla. Csak egy jelentéktelen bohóc. Semmi más.

Jó szórakozást kívánok mindenkinek. Már csak az a kérdés: meddig tűri meg tagjai között az ügyvédi kamara ezt a szerencsétlen embert?

Szalay László – Hunhír.info