Az Amerikai Népszava (AN) honlapján ma reggel bukkant fel a fenti cím. Vajon kik lehetnek Hoffmann Rózsa államtitkár asszony antiszemitái – ezen töprengtem, mielőtt belevágtam volna a cím alatti szöveg elolvasásába. Bizonyára Szabó Dezsőt nehezményezik a tanárok (illetve a tanárok kiválasztottjai), gondoltam, s nem is tévedtem. Persze „ha lúd, legyen kövér” alapon találtak még két „antiszemitát” az érintettek.
Nem tudom, hiteles szöveget tett-e közzé az AN, mert a Magyartanárok Egyesületének honlapján nem találtam meg az alábbi „állásfoglalást”. Mivel azonban eleddig az állást foglalók nem tiltakoztak, úgy vélem, az AN honlapján megjelent „állásfoglalás” valódi és hiteles. Íme a szöveg:
„A Magyartanárok Egyesülete állásfoglalást tett közzé a ’nemzeti konzervatív’ irodalom képviselőnek a Nemzeti alaptantervbe való bekerüléséről.
A sajtóból értesültünk arról, hogy Hoffmann Rózsa, oktatási államtitkár a minap bejelentette, hogy közkívánatra a ’nemzeti konzervatív irodalom’ is helyt kap az alaptantervben, s hogy a meghatározó tartalomszabályozási dokumentumban ezen irányzat képviselőiként Szabó Dezső, Nyírő József és Wass Albert is ’nevesítve’ lesz – egy olyan listában, ahol eddig csak konszenzust élvező szerzők szerepeltek.
1. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy politikai nyomásra olyan szerzők kerüljenek bele a Nemzeti alaptantervbe, akiknek az értékelésében viszonylagos tudományos konszenzus sincs. A nemzeti alaptanterv és az iskola nem szakadhat el az irodalomtörténet-írástól, nem mondhat ellent a szaktudomány értékítéletének.
2. A nevezett írók nem nemzeti konzervatívok, hanem nemzeti radikálisok (amúgy ez politikai és nem irodalomtörténeti kategória). Szabó Dezső és Nyírő József sem világképe, sem stílusa szerint nem nevezhető konzervatívnak. Szabó Dezső expresszionizmusa épp az ellenkező irányba mutat. Azaz nemcsak a szerzőválasztás, hanem az elnevezés is védhetetlen szakmailag.
3. Szabó Dezső más nagyságrendbe tartozik, mint a másik két szerző, de a NAT-ban való szerepeltetését önmagában ez sem indokolja, hisz sok más jelentős, de ellentmondásos teljesítményű tehetség neve sem fordul elő a dokumentumban.
4. Wass Albert – néhány korai művétől eltekintve – inkább népszerű lektűríró, ekként helye lehet az irodalom határterületei érettségi tételtípusban, de nem a nemzeti alaptantervben.
5. A három írót – erdélyiségükön kívül – csak műveikben is erőteljesen megnyilvánuló antiszemitizmusuk kapcsolja össze. Ez egy európai országban, márpedig Magyarországot annak tudjuk, aligha lehet indok egy központi és előíró jellegű oktatáspolitikai-tartalomszabályozási dokumentumban való szerepeletetésükre. Az erdélyi irodalom egyébként Tamási Áron, Dsida Jenő, Székely János és Sütő András alkotásai révén a Nemzeti alaptantervben a fenti szerzők nélkül is erőteljesen jelen van.
Budapest, 2012. május 16.
a Magyartanárok Egyesületének választmánya”
Azt írja a nagytiszteletű „választmány”, hogy az említett szerzők értékelésében „viszonylagos tudományos konszenzus nincs”. Ebben van némi igazság. Hozzáteszem, a Nobel-díjas Kertész Imre munkásságának az értékelésében sincs „tudományos konszenzus” – ami van, az inkább „politikai nyomásra” született álkonszenzus.
De a fenti közleményben engem nem is a szűk körű „választmány” irodalomtörténeti „értékelése” érdekel. Én is magyar szakos tanári diplomát tartok a fiókomban, s például Szabó Dezső megítélésében messze nem értek egyet a „választmánnyal”. A fenti szöveg ötödik pontjánál megálltam, s hosszasan elidőztem. Újra és újra elolvastam a bekezdést. Az említett három írót „műveikben is erőteljesen megnyilvánuló antiszemitizmusuk kapcsolja össze”? Komolyan gondolja ezt a nagytiszteletű „választmány”?
Vártam, hogy a szövegben – mondjuk egy újabb pontban – megmagyaráztatik, mit is jelent az „antiszemitizmus” szó. A gond ugyanis az, kedves „választmány”, hogy eme szó jelentésében-használatában „viszonylagos tudományos konszenzus nincs”. Ezt a szót annyira összemaszatolták, hogy rég nem látjuk az igazi arcát. Ezért jó lett volna, ha a bizonyára tudós emberekből álló „választmány” az „antiszemitizmus” szó saját használatra szánt jelentését is körvonalazta volna. Ez nem történt meg, a fenti szöveget ezért komoly „állásfoglalásnak” tekinteni nem lehet.
Zárásul egy rövid idézet. Korábban már citáltam az alábbi szavakat, de az ismétlés soha nem árt. Szabó Dezső mondta egy interjúban 1937-ben:
„Az antiszemitizmus: csalás. Megalománia. Százötven millió szemita van, ezekből csak tizenötmillió zsidó. Ha én egy-két zsidót utálok, már antiszemita vagyok? A zsidók csinálják az antiszemitizmust, hogy eltereljék különböző felelősségek vállalásáról a figyelmet. Nem vagyok antiszemita.”
(Szabó Dezső: Azért, mert én egy-két zsidót utálok? Bp., Szabó Dezső Emléktársaság, 1997, 54. o.)
Azt hiszem, a nagytiszteletű „választmányt” nem illetik meg olyan különleges jogok, hogy eldöntse, ki az „antiszemita”, vagy ki a „szemita” Ebben – bízvást állítható – semmilyen konszenzus nincs honunkban. Amúgy pedig – magánvélemény, csöndben mondom – a „választmányi” urak és hölgyek arra sem méltók, hogy Szabó Dezső képzeletbeli saruszíját megoldják.
Szalay László – Hunhír.info
