„Angliában rengeteg abortált magzatot adnak el kozmetikai gyáraknak, melyek kenőcs- és krémgyártás céljára használják föl a zsiradékot. Volt idő, mikor rettegéssel hallották emberek, hogy az Auschwitzban elégetett holttestek hamvát fölhasználták szappankészítés céljára.”
Az utóbbi időben szorgosan olvasgatom (újraolvasgatom) Molnár Tamás katolikus filozófus, politológus könyveit. Az 1921-ben született szerző a második világháború után külföldön élt, több egyetemen is oktatott, rengeteg könyvet írt, s 2010 nyarán hunyt el az USÁ-ban.
A rendszerváltozás után sok könyve jelent meg magyarul – többségük a Kairosz Kiadónál. A napokban érdekes történeti adalékra bukkantam a közismerten antiliberális Molnár egyik könyvében.
2002-ben jelentette meg a Kairosz Kiadó Az autoritás és ellenségei című Molnár-opuszt. Izgalmas olvasmány, manapság pedig különösen aktuális. Olvasom a művet, s hirtelen megtorpantam az olvasásban. Íme a megtorpanás oka:
„Angliában rengeteg abortált magzatot adnak el kozmetikai gyáraknak, melyek kenőcs- és krémgyártás céljára használják föl a zsiradékot. Volt idő, mikor rettegéssel hallották emberek, hogy az Auschwitzban elégetett holttestek hamvát fölhasználták szappankészítés céljára.”
A címbéli kapcsolat tehát nem az én ötletem, Molnár Tamás talált egy vékonyka szálat abortusz és Auschwitz között. Auschwitzról már sokat olvastam, az angol kozmetikai gyárak alapanyag-szükségletéről viszont eleddig nem hallottam.
Hogy ma mire használják a sok „abortált magzatot” – nem tudom. Molnár könyve ugyanis az 1970-es évek derekán jelent meg angolul. Azt viszont tudom, hogy az auschwitzi szappankészítés legendáját a mögöttünk hagyott évtizedekben már cáfolta a történettudomány. Lehet, hogy az emberi anyag hasznosításában az angolok voltak az úttörők?
Szalay László – Hunhír.info