Március 27-én, kedden rövid, de annál beszédesebb írás látott napvilágot a Kanadai Magyar Hírlap nevű hírportálon. A szöveg szerzője az internetes újság egyik állandó szerzője, Kerekes Sándor. Mint életrajzából megtudjuk, tanult ember ő, „pénzügyi szakember”, de magyarul sajnos nem tud.
Ami nem lenne nagy baj, ha csöndben maradna. Kerekesünk azonban arra vetemedett, hogy szabadidejében publicisztikákat bütyköl – szándéka szerint magyar nyelven. Elég nagy neveletlenség.
Idézem betűhíven a kerekesi dolgozatot:
„Károlyi Mihályról – Szolgaföldben nem nyughatnak
Mint azt korabeli filmhiradók világosan mutatják, 1918-ban a Károlyit támogató tömegek többszörösei voltak azoknak, melyeket Orbán képes, akár a legjobb napján, összecsőditeni. Nemcsak azért lett az, aki, mert nagy tömegek tamogatták, hanem azért is, mert a levitezlett uri Magyarországon nem volt senki más, aki képes és hajlandó lett volna az orszag bajaival szembenézni.
Sokan azt is elfelejtik, hogy Károlyi nemcsak a Horthy rendszernek volt a menekültje. A háború után, röviddel nagyköveti kinevezése után, újra emigrációba vonult, ezzel tiltakozva a Rákosi rezsim ellen.
Megnyugtató tudnunk, hogy Károlyinak, a sok kisebb fajsúlyú támadás mellett, mint példaul Tormay Cecilé es Szabó Dezsőé, eddig minden rendszer megtalalta benne a maga szimbólikus ellenségét. Igy az ellenségei bizonyítják cáfolhatatlaul, hogy igazi demokrata volt es tiszteletreméltó államférfi.
Most, hogy a szobrat “titokban,” suba alatti eljárásban távolítják el, úgy, hogy még a körülálló fáknak sem hajlandóak kegyelmezni, nehogy tanúi legyenek a gyalázatnak, bizony szánalmas a társadalom reakciója. Károlyinak az ellenségei többen vannak, mint a hívei és azok a hívek sem hajlandóak megszólalni. A kormány szemérmesen hallgat, a fővaros vállvonogatva beleegyezik a szélsőjobb elvakult gyűlölködésébe az érzéketlen szobor ellen. Károlyi és a szobra is túl sokat megélt már ahhoz, hogy aggódnia kellene. Mintahogy ő maga életében, úgy a szobra halála után nem talál nyugalmat a magyarok földjen.
Bárhová kerüljön is végül az emlékmű, a zsidó fejfedők, a hazug táblák és a feneketlen gyűlölködes ott is megtalálja majd, de a bronz türelmes és Károlyi érdemei, ezesetben szó szerint is, ércnél maradandóbbak.”
Tüneményesen ír a mi Kerekesünk, nem igaz? Az ember csak úgy kapkodja a fejét, melyik nyelvi lelettel kezdje. „Károlyinak /…/ minden rendszer megtalalta benne a maga szimbólikus ellenségét”. Szép, ugye? Kerekesünk szerint Károlyi azért demokrata, mert minden politikai rendszer utálta. Meglepő állítás. Sztalint is minden politikai rendszer utálta, leszámítva a sztálinista rendszert, ergo Sztalin is demokrata.
Ami nekem a fenti szövegben a legjobban tetszik, az a „suba alatti eljárás”. Ezt még életemben nem hallottam. A „suba alatt” szintagmát persze én is használom, de hogy a suba alatt eljárás is lenne – ezt eleddig el sem tudtam képzelni.
No de fölösleges az idézett szövegben fellelhető nyelvi marhaságokra részletesen kitérni, az olvasó is látja, amit én. Sokkal érdekesebb az, ami az idézett írásmű után következik.
A szöveg alatt ugyanis „Kerekes Sándor névjegye” olvasható. Íme:
„Kerekes Sándor névjegye
Budapesten nevelkedett, mérsékelt sikerrel. 1976 óta Torontóban él, pénzügyi szakember. Irásaiban történelemmel, politikával és közgazdasági kérdésekkel foglalkozik. Kedvelt műfaja a polémia. Az elmult tizenkét évben reszt vett a torontói magyar közösség, a Magyar Ház életében, különös tekintettel a legutóbbi hat évre, amikoris igyekezett a vezetőség kétes tevékenységével szemben a tagság érdekeit megvédeni. Történelmi vizsgálódásai többnyire a XIX. es XX századi magyar társadalmi, kulturális és politikai világgal foglalkoznak, gyakran a zsidósággal is kapcsolatban. Budapest szerelmese. A magyar politikai élet szorgalmas megfigyelője, különös tekintettel a jelenleg folyamatban lévő fasizálódási folyamatra.”
Ez a szöveg is nagy élmény. Az utolsó mondat különösen megragadó: a hazánkban „jelenleg folyamatban lévő fasizálódási folyamat” szorgalmas megfigyelője a mi Sándorunk, tehát a folyamatban lévő folyamat szakértője ő.
Nem akarok gúnyolódni ezen az emberen, aki állandóan megbotlik a magyar szavakban. Ellenkezőleg: ismeretlenül is becsülöm ezt a kanadai Kerekest. Mert őszinte ember. „Névjegye” elején ezt olvasom: „Budapesten nevelkedett, mérsékelt sikerrel.” Eme szavakat olvasva megnyugodtam. Végre egy ember a „másik” oldalról, aki beismeri: neveltetése kudarcot vallott. Érthető, hogy Kerekesnek nagyon fáj Károlyi Mihály „érzéketlen” szobrának a sorsa. A mérsékelt siker.
Szalay László – Hunhír.info