Mi mindenre jó a fészbuk, gondoltam magamban ma délelőtt, amikor azt láttam a saját oldalamon, hogy egyik bejegyzésemhez hozzászólt Galkó Balázs színművész. Ha már így esett, kedvem szottyant arra, hogy körbenézzek a mokány szabadságharcos fészbukoldalán, s a galkói úton elindulva hamarost kikötöttem Frölich Róbert főrabbi úrnál. Ott aztán megpihentem.
Március 22-én volt az új vezetésű Új Színház első bemutatója, pontosabban előbemutatója. Kodolányi János Földindulás című drámáját Pozsgai Zsolt állította színpadra, s az előbemutatón tiszteletét tette Galkó Balázs színművész úr is. A nézőtér jobboldalán talált helyet a szünet után, s – szemtanúként írom – onnan nézte végig az előadás második felét.
Másnap a szinhaz.hu honlap közölte Galkó művész úr legfrissebb naplóbejegyzését. Idézem a teljes szöveget:
„2012. március 22.
Jóga könyv, reggeli, stb, 11-re megyek a GYEA-ba, megbeszéljük, Király Gáborékkal, mi lesz a föladatom. Jut is eszembe ez-az. Remélem sikerül megcsinálni… Fülig ér a szám.
…Este elmegyek a színházba… Beszélik – folyosói pletyka: Hirtling Pista is elmegy…
– Az első részét Kodolányi Földindulásának már a hét elején a stúdiósokkal együtt láttam… (Tragédia. Poros, avítt, felszínes, ügyetlen, a jelmeztervező Rátkai Erzsi is kiütést kap tőle…) A második rész nem javult… A „nemzeti naturalizmushoz” csak ennyit: Koncz Gábor magyar nagygazda kalapban(!) früstököl… Én, ha bárhová bemegyek, leveszem a ritkán hordott sapkám… Magyar ember kalapban eszik?!? És ez csak a jéghegy csúcsának a csúcsa… Nem részletezem, nem vagyok elfogulatlan, és kritikus sem…
Dörnerhez lenne nehány szavam:
Gyuri:
Miért fontos neked, hogy engem megfojtani próbálj?
Miért nem akarod, hogy József Attila verseinek hallgatásáért sorba(!) álljanak az emberek? (Csak mert Pécsett lenne, s mert a jóbarátom zenei segítségét kérem hozzá?)
Gondolod, hogy fölöttem anyagi hatalmad megváltoztat engem?
Nem látod, hogy nem tudsz megalázni?
„az utca és a föld fia vagyok…”/J.A./
Én VALÓBAN szabadságharcos vagyok… az alcsúti fenegyerek és szolganépe engem nem tesz rabszolgává…”
Ez a szöveg jelent meg március 23-án az említett honlapon. Hozzászóltam persze én is a művész úr magyartalan soraihoz (csak egyetlen rettenetes mondatot idézek: „Gondolod, hogy fölöttem anyagi hatalmad megváltoztat engem?”). Ezt írtam:
„Jó volt az előadás, az előttem levő sorba – annak is a szélére – a szünet után beült Galkó, nagyon teátrálisan viselkedett, hogy vegyék már észre, ő is itt van. De senkit nem érdekelt a jelenléte. Az előadás közben nem lehetett nem észrevenni, hogy Galkó csapkodja a térdét, mert nem tetszik néki például Zsuzsi hosszú, bűnbánó szövege. Az előadás végén nagy taps volt, Galkónak ez láthatóan fájt (mert ő persze nem tapsolt, csak egyszer-kétszer helyezte egymásra két felső végtagjának ujjakban végződő részét), hirtelen fölpattant és elviharzott. Az előadás nekem tetszett, egyáltalán nem volt “népiesch”, a darabban alig hallani tájszólást, pedig tessék csak megnézni Kodolányi eredeti szövegét! Nem emlékszem, hogy a Böbék Samu szerepét játszó Koncz kalapban evett volna. De ez szerintem nem is fontos. Egyébként pedig úriember nem ír le olyasmiket, amiket fentebb Galkó. Kár Galkóért. Lehetne ugyanis úriember, ehhez nem kell pénz, s nem tiltja a törvény sem.”
Ezt írtam tehát március 23-án, délután. Tegnap – március 26-án – a művész úr röviden kommentálta a soraimat:
„Én párbajképes vagyok…..”
Ma – március 27-én – délelőtt válaszoltam:
„Örülök. Én is párbajképes vagyok.”
(Zárójelben jegyzem meg, hogy egyik barátom szerint a „párbajképes vagyok” kijelentésnek egykoron volt egy mára már elhalványult jelentése is: „nem vagyok zsidó”. Ezt eleddig nem tudtam, válaszomat még a baráti fölvilágosítás előtt írtam, s mégis igazat írtam.)
Ha már válaszoltam, megnéztem Galkó művész úr fészbuk oldalát. Nem is a bejegyzésekre voltam igazán kíváncsi, inkább arra, kik az ismerősei. Néhány másodperc múltán jól ismert névre bukkantam: „Robert Frolich”. S a név mellett az ismerős, felejthetetlen arc.
Frölich Róbert – mert róla van szó – a Dohány utcai zsinagóga főrabbija, a Mazsihisz egyik fontos embere. Az Izraelben élő, hazai „zsidóügyekben” rendszeresen megszólaló Naftali Kraus blogján hol „paprikajancsi”-ként, hol „dagadt Frölich”-ként említődik ez a darázsderekúnak tényleg nem mondható férfiú, én azonban ilyen szavakat nem használok, mert nem akarom, hogy zsidózással vádoljanak a főrabbi úr hívei.
Röviden néhány szót Frölich Róbertről. 1965. november 12-én született, tehát még nincs 47 éves. Hosszú évekig a Magyar Honvédségben képviselte a zsidó felekezetet. Hivatalos titulusa ez volt: a Magyar Honvédség Tábori Lelkészi Szolgálat Tábori Rabbinátus vezető tábori rabbija. De ez már a múlt: a dandártábornoki rangban szolgáló tábori rabbi 2010-ben nyugállományba vonult. 45 évesen. De hiába a nyugállomány a hosszú munkás évek után: a megfáradt test ma sem pihen, mert Frölich Róbert ma is a Dohány utcai zsinagóga főrabbija. Ő a hazai zsidóság egyik legismertebb vallási vezetője.
Azt hittem, a főrabbi úr fészbuk oldalán vallási témájú bejegyzéseket, írásokat találok. De ahogy „bejött” az oldal, meglepődtem: a főrabbi úr fényképén megláttam ama kék szalagot. A kormányellenes kék szalag mozgalmat még 2010-ben hozta létre a kaszinótojásos Dániel Péter, ennek a mozgalomnak a tagja hát a főrabbi úr. Nem rossz.
Aztán nézegettem, mi mindent pakolt föl oldalára Frölich Róbert. A legfrissebb bejegyzése március 26-án született: ezen a napon tette föl oldalára a Scheiber-díj átadásáról szóló, öt nappal korábbi Mazsihisz-hírt (látszik, a bokros főrabbisági teendők annyira lefoglalják Frölich urat, hogy még saját felekezete honlapját sem böngészi napi rendszerességgel). Tudjuk, a Scheiber-díjra felterjesztett személyek listájáról az illetékes minisztérium törölte Iványi Gábor nevét, de ez a tény a Mazsihisz hírében nem szerepelt (igaz, külön anyagként közölte a Mazsihisz honlapja Komoróczy Géza professzor beszédét, aki szóvá tette Iványi mellőzését, de ez a szöveg mára már eltűnt a Síp utcaiak honlapjáról, én legalábbis nem leltem a nyomát). Szóval feltette fészbuk oldalára a hírt a főrabbi úr, majd kommentálta is azt:
„Azt miért nem írja a bölcs honlap, hogy Iványi Gábor felterjesztését a díjra nemes egyszerűséggel kihúzta a minisztérium? Iványi, aki mindig és mindenhol kiállt értünk, nem érdemel ennyit?”
Hogy „felterjesztést” hogyan lehet „kihúzni”, s ennek mi lett légyen az értelme, nem tudom. De hát ahány vallás, annyi szokás (és olykor annyi nyelv). Az azonban elgondolkodtató, hogy a főrabbi a saját felekezete honlapját teszi gúny tárgyává („bölcs”), s ahelyett, hogy felhívná Feldmájert vagy Zoltait (mindkét vezető jelen volt a díjátadáson), a fészbukon háborog. Pedig a Dohány utcai zsinagóga nincs messze a Síp utcától. Talán belharc zajlik a Mazsihiszben?
Nézegetem tovább, milyen kincseket rejt még a főrabbi úr oldala. Nemrég „megosztott” egy képet, ez is igen jellemző. XVI. Benedek pápa látható a felvételen, de nem folytatom. Tessék csak elnézegetni a képet (lásd fentebb. a szerk.), s tessék csak kérdezni. Mi lenne, ha Izrael főrabbijáról hasonló kép jelenne meg valamilyen katolikus oldalon?
Március 18-án Frölich úr elhatározta, kilátogat az egyik stadionba. Véletlenül az MTK-ra esett a választása, a jeles eseményről felvétel is készült, amelyet a főrabbi úr megosztott híveivel. Hogy kicsoda a mellette ülő, arcszőrzet nélküli ember, nem tudom. Egyik híve, gondolom. De lehet, hogy az egyik rabbitárs.
Elmondható tehát, hogy semmilyen érdekes olvasmány nincs Frölich úr oldalán, ezért inkább azt igyekeztem szemrevételezni, milyen oldalakat kedvel a nyugállományú dandártábornok. Kedvencei között van például a kormányellenes „Szolidaritás” mozgalom, a hazánkért és népünkért rajongó Daniel Cohn-Bendit. S kedvencei között találunk még egy igen érdekes fészbuk oldalt: „6.000.000 Jews murdered during the Holocaust by the nazis”, és – innen már magyarul folytatom – legyünk 6 millióan, akik emlékeznek rájuk. Megnéztem a „6millás” oldalt: sajnos nincsenek még 6 millióan, mindössze 191.276 ember kedveli a 6 milliót.
Hát ilyesmiket leltem a frölichi oldalon – vallási híreket viszont nem nagyon. Ahogy Galkó Balázs színművész úr honlapján sem találtam az ismerősök között keresztény vezetőket. Még egy árva segédpüspököt, vagy kanonokot sem.
Hogy is szokták mondani? Zsák a foltját. Kék szalag a másik kék szalagot. Galkó meg a maga Frölichjét (és fordítva). Így kerek a világ.
Szalay László – Hunhír.info