A Népszava (nem az amerikai, hanem a hazai) egyik állandó rovatának a címe: Egy mondat a zsarnokságról. Illyés Gyula híres versének a címét azért orozta el a nagy múltú napilap, mert állítólag ma is zsarnokság van (vagy csak most kezd kiépülni, nem tudom pontosan). Eleddig számosan körmöltek már az említett rovatba egy-egy „zsarnoki” mondatot, s a szerzők többségét korántsem meglepő módon sok-sok – most nem részletezendő – szál köti össze. Legutóbb Rózsa Péter újságíró „zsarnokozott”, s üzenete igencsak elgondolkodtatott.
Rózsa Péter nemcsak újságíró, hanem vallását gyakorló emberként a zsidó felekezeti életben, a honi zsidó közéletben is szerepet vállal. Rózsa – saját vallomásából tudjuk – második házassága kezdetekor (a kilencvenes évek végén) fedezte föl a maga zsidóságát, s a zsidó vallás előírásai szerint rendezte be az életét.
Nemcsak „egyszerű” hívő ember tehát ő: a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) közgyűlési küldöttei között találjuk a nevét, a lágymányosi Bét Sálom zsinagóga delegálta ebbe a testületbe.
Nos, Rózsa Péter újságíró és megválasztott BZSH-küldött az alábbi mondattal jelentkezett a Népszava említett rovatában:
„Ahol Iványi Gábor közösségétől elveszik az egyházi jogosítványokat, ott egy kis zsarnokság van. Ahol ez ellen nem tiltakoznak a megmaradt egyházak, ott nagyon nagy zsarnokság van.
Rózsa Péter újságíró”
Tudjuk, Iványi Gábor közösségétől semmilyen jogosítványokat nem vettek el. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) nevű kicsiny csoportozat ma is működik, él és virul, mert Magyarországon vallásszabadság volt, van és lesz. Tehát se „kis”, se „nagyon nagy” zsarnokságról nem lehet beszélni. Illetve lehet – sajtó- és véleménynyilvánítási szabadság is van, lám-lám -, de fölösleges. Mert értelmetlen.
Kérdés persze, miért éppen – vagy miért csak – Iványi Gábor szektája mellett állt ki a jeles médiamunkás. Hiszen sok más vallási közösség ugyancsak nem került be az állam által elfogadott, támogatott egyházak közé. Ez a tény azonban még nem szül zsarnokságot – Rózsa úr legalábbis erről mélyen hallgat. Foglaljuk össze hát az üzenet lényegét: a demokrácia (vagy más szemszögből nézve: a zsarnokság) mércéje Iványi Gábor (és közössége) megítélése. De – ismétlem – miért éppen ő (és a MET)? Miért ez a kiválasztottság?
Sokáig kerestem a választ, s azt hiszem, meg is leltem. A Mazsihisz honlapján február 23-án jelent meg Kiss Henriett írása: „MET-telenül”. A szerző – mint írásából kiderül – szintén közgyűlési küldött (nem a BZSH-nál, hanem a „csúcsszervnél”, a Mazsihisznél). Kiss Henriett előbb keményen ostorozza a kormánypárti képviselőket, utána Lukács evangéliumának egy mondatát idézi (pontosabban Iványit idézve idézi Lukácsot), majd így folytatja keserű áriáját (betűhíven kottáztam, természetesen):
„Én nem akarom, hogy némaságom e sötétség hatalmát erősítse. Nem csak azért, mert a MAZSIHISZ közgyűlésének küldöttjeként pontosan ismerem azt a munkát, melyet Iványi Gábor folytat.
Országszerte kezdeményezésére kétszáz holokauszt-emléktáblát avattak, fel, családja a második világháborúban zsidókat mentett, a palesztinok által harctérré alakított izraeli területekről pedig gyerekeket hozott nyaralni Magyarországra a saját költségén. A zsidó hagyományok iránti példaadó elkötelezettségéért Scheiber Sándor-díjat kapott. Muszáj sorolnom az érdemeket, mert a szabályok és őrzőik erénye most az, ha mindezeket feledtetni képesek.
Szólnom kell, hogy hallhatóbbá váljon: A tisztességeseket is kiterítik! S ha ez elkezdődik, a következő bármelyikünk lehet. Ezt már megtanította nekünk a történelem. Ideje lett erre is emlékezni!”
Iványi Gábornak tehát elévülhetetlen érdemei vannak: rengeteg emléktáblát szenteltek az ő bábáskodása mellett az ún. „holocaust” áldozatainak; ősei zsidókat mentettek a második világháború idején; elkötelezett a zsidó hagyományok „iránt”, stb. Ez mind szép, nemes dolog. De mi köze mindennek a MET állam általi elismeréséhez? Semmi.
Kiss Henriett azt is írja, hogy „ha ez elkezdődik” (mármint a „kiterítés”), „a következő bármelyikünk lehet”. Így van, bármikor megkaphatjuk a túlvilági behívót, elvégre sorsunk Isten kezében vagyon – mondom magamnak, de Henriettünk másra gondol. Ezért nem értem, mit keres a szövegben a József Attila híres kétsorosára való utalás („Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.”); kiket „terítenek ki” manapság; és kicsodák a „kiterítők”?
Kiss Henriett szerint a történelem megtanította NEKIK azt, hogy ha a „kiterítés” elkezdődik, bárki lehet a következő, ezért „ideje lett erre is emlékezni”. Ez nekem nagyon homályos, ködös, zavaros. Mire „lett” ideje emlékezni? Töprengek, nem tudom a választ. Nem vagyok Mazsihisz-küldött.
Rózsa Péter egy mondatát a zsarnokságról viszont értem. Illetve érteni vélem. Bizonyára azért kedveli Iványit, mert sok „holocaust”-os tábla kötődik a nevéhez, sok zsidó gyereket hozott nyaralni Magyarországra Palesztinából (palesztin gyerekeket azonban tudtommal soha nem üdültetett, erre már nem futotta a szűkös kasszából), és a zsidó hagyományok iránt példaadóan elkötelezett. Ezért ha őt valami vélt vagy valós bántalom éri, akkor már – legalább egy picinyke gombócnyi – zsarnokság van magyarhonban. Ha pedig ez ellen nem tiltakoznak „a megmaradt egyházak”, akkor marha nagy gombócnyi a zsarnokság. Érthető, nem?
Van azonban itt egy kis – mondjuk úgy: picinyke gombócnyi – bibi. A „megmaradt egyházak” (ez is mily tetszetős megfogalmazás!) egyike a Mazsihisz (rajta kívül van még két, az állam által elismert zsidó egyház is, de róluk most ne essék szó). A Mazsihisz legfontosabb tagszervezetének küldöttei között ott ül Rózsa Péter. Megkérdezte az ügyvezető igazgatót – vagy az elnököt -, miért nem tiltakoznak? Én ugyanis eleddig nem olvastam, hogy Feldmájer, Streit és Zoltai urak közül bárki is fölemelte volna a szavát a MET-ért. Úgy tudom, hivatalosan a Mazsihisz nem protestált (pedig máskülönben nagyon szeretik ezt a műfajt). Ezek szerint Feldmájerék – beleértve természetesen Rózsa Péter küldött urat – szintén építői a „nagyon nagy zsarnokság”-nak?
Engem persze a válasz nem érdekel, mert nem vagyok zsidó, tehát a Mazsihiszhoz sincs semmi közöm. Rózsa Péter viszont közgyűlési küldött. Felebaráti tanácsként üzenem néki: vonja kérdőre Feldmájer urat. Illetve írjon neki egy mondatot. A zsarnokságról.
Szalay László – Hunhír.info