„Magyarországon általánossá válik az intolerancia” – mondta a Le Soir című brüsszeli lapnak adott nyilatkozatában Fischer Ádám karmester. A nemzetközi hírű dirigens szavait a hazai média – többek között a HunHír is – ismertette, a kommentároknak azonban nem lelem a nyomát. Pedig érdemes eltöprengenünk a fischeri szavakon.
Elöljáróban el kell mondanom, hogy Fischer Ádámot kitűnő karmesternek tartom. Több mint egy évtizede Richard Wagner tetralógiáját vezényelte a bécsi Staatsoperben, mind a négy estén jelen voltam. Fantasztikus előadás volt – remek énekesekkel, a világ egyik legjobb zenekarával. Jó volt látni-hallani az előadások végi tapsvihart – minden este tombolt a közönség. Akkoriban Fischer Ádám még a partitúrával törődött, nem politizált. Ezt a jó szokását – sajnos – mára föladta.
Fischer igazából akkor „aktivizálta” magát, amikor ismét Orbán Viktor lett a miniszterelnök. Elhagyta a Magyar Állami Operaházat (bár a hatalomváltáskor – oszlassunk el egy tévhitet – már nem volt az intézmény főzeneigazgatója), s az azóta eltelt időszakban időről-időre elmondta sajátos véleményét Magyarországról. Méghozzá a külhoni sajtóban. Tudjuk, nem tetszik neki az új kurzus, vonzalmai az előző rezsimhez kötik. Amikor tehát hazánkról nyilatkozik, mindig tudnunk kell: nem a valóságról, hanem annak átpolitizált másáról beszél.
Legújabb megnyilatkozásában két fontos állítást találtam.
1./ Fischer szerint a magyarok valóságos katasztrófaként élték meg az első világháború utáni területvesztést, de arról nem beszéltek eleget, hogy a magyarellenes érzelmeket a korábbi magyar uralom „kegyetlensége” motiválta. Fordítsuk le ezt az okfejtést magyarra: Fischer szerint Trianon a magyar uralom „kegyetlenségének” a következménye.
Érdekes, sajátos magyarázat. Tény, hogy a dualista korszak politikája – nem árt külön hangsúlyozni: LIBERÁLIS politikája – a nemzetiségi kérdés kezelésében hibákat is elkövetett. Ezt senki sem tagadja. De milyen „kegyetlenségek” történtek a korábbi magyar uralom idején? Erről Fischer Ádám sajnos nem beszél. Éppen ezért minősítése értelmezhetetlen, tehát értelmetlen.
(Zárójelben jegyzem meg, hogy a Tanácsköztársaság bukása utáni zsidóellenes érzelmek sem az emberi lélek irracionális mélységeiből buzogtak föl: a zsidó vezetésű kommün „kegyetlenségei”-ben leljük meg az említett okozat okát. Kár, hogy erről manapság csak hangfogóval lehet szólni.)
2./ Fischer Ádám a Le Soir című lapnak adott nyilatkozatában beszélt a magyar nyelv elszigetelt voltáról is. Szerinte a magyaroknak ezért – mármint a nyelv elszigetelt volta miatt – „felsőbbrendűségi érzésük” van, hiszen európai összehasonlításban nálunk a leggyengébb az idegennyelv-ismeret, a népesség 95 százaléka nem beszél angolul.
Engem a fischeri nyilatkozatban ez az utóbbi kijelentés érdekel (a „kegyetlenségről” szóló fejtegetés Fischer történelmi ismereteinek a hiányát mutatja, ezzel tehát nem érdemes foglalkozni). A nemzetközi hírű dirigens ugyanis nem először érinti ezt a témát.
Több mint egy évvel ezelőtt az egyik német lapnak – Die Welt – nyilatkozva az alábbiakat mondta Fischer Ádám:
„A magyarok mindig bekerítve érezték magukat, ami sok tekintetben összefügg egyedülálló nyelvükkel is, de a kifelé való kommunikáció hiányával is. Statisztikailag egyetlen EU-tagállamban sem tudnak olyan kevesen idegen nyelveket, mint Magyarországon, és ez rajta hagyja a bélyegét az országon. Nem olvasnak külföldi sajtót /…/. Ez odáig megy, hogy az értelmiség humán műveltsége elképesztően egyoldalú. Nem ismerik Molière és Shakespeare azon darabjait, amelyeket nem fordítottak le.”
Ismerős szavak, ugye? Most is valami hasonlót nyilatkozott a dirigens, igaz, Molière és Shakespeare műveiről már nem tett említést. (Zárójelben jegyzem meg: hogy mennyire nincs otthon a magyar kultúrában a jeles karmester, azt jól mutatja, hogy nem tudja: az említett klasszikus szerzők VALAMENNYI darabja olvasható magyarul – egyébként már hosszú-hosszú évtizedek óta.)
A német lapnak adott tavalyi interjú fölborzolta a kedélyeket. Például világhírű zongoraművészünk, Kocsis Zoltán kedélyét is, aki a Süddeutsche Zeitung című – ugyancsak németországi – lapban 2011. február 15-én megjelent nyilatkozatában keményen helyre tette Fischer Ádámot. Kocsis először is kimondta a legfontosabbat: „Hogy megállapítsuk, és hitelt érdemlően bizonyítsuk, mi is történik Magyarországon, ahhoz Magyarországon kell élni.” Fischer Ádám – tudjuk jól – hosszú évtizedek óta nem él Magyarországon. Kocsis Zoltán – tudjuk jól – világhírű művész ugyan, de Magyarországon élt és él (lásd „Föl-földobott kő…”). Ami pedig a magyarok műveletlenségére vonatkozó – fentebb idézett – fischeri gondolatmenetet illeti, Kocsis Zoltán ezt sem hagyta szó nélkül: „Ezt én mint magyar polgár a leghatározottabban visszautasítom.”
Miért idéztem Fischer mostani nyilatkozata mellett a tavalyit is? Azért, mert a karmester konzekvensen „a magyarok”-ról beszél. Így, névelővel. Nem egyes csoportokról, hanem a kollektívumról. „A magyarok” érzik magukat bekerítve; „a magyarok” nem képesek beszélni Trianon – Fischer által valósnak vélt – „okairól”; „a magyarok”-nak van nyelvük elszigetelt volta miatt „felsőbbrendűségi érzésük”. Fischer Ádám tehát kollektív ítéletet mond – „a magyarok”-ról. Joga van hozzá? Szerintem igen. A demokrácia éppen arról szól, hogy mindenki szabadon mondhat véleményt – bármiről és bárkiről. Akár egy egész népről is. A gond az, hogy Fischer Ádám ezt nem így gondolja. Legalábbis „a zsidók” vonatkozásában. „A zsidók” ugyanis – kivétel. „A zsidók”-ról nem lehet kollektív ítéletet mondani, mert az már antiszemitizmus. „A magyarok”-ról viszont lehet, s ez természetesen nem antimagyarizmus. Márpedig szerintem ilyen partitúrából játszani nem lehet. Abból csak zűrzavar támad.
Hogy jobban értsük, milyen kottából játszik a kiváló dirigens, idézzük fel, mi is történt durván egy hónappal ezelőtt. Fischer Ádám levéllel fordult az EP néppárti képviselőihez. Dörner György éppen akkor vette át az Új Színház vezetését, s ezt a dirigens tűrhetetlennek érezte. Hiszen ő már korábban levelet irt Tarlósnak, de a főpolgármester nem volt hajlandó kirúgni Dörnert. Ha nem megy benn, megy majd kinn – gondolta Fischer, s levelet körmölt a néppárti euróatyáknak.
Fischer levele egyetlen újdonságot tartalmazott (az ugyanis, hogy hazánkban erősödik az antiszemitizmus, meg hogy Dörner György rasszista – lerágott csont, a jobb falatokhoz szokott brüsszeli kutyának sem kell már). A dirigens ugyanis az antiszemitizmus definícióját is megadja levelében, s ez igazi nóvum! Bizony, mert ennek a szónak ma már nincs mindenki által elfogadott jelentése.
Nos, Fischer Ádám szerint „nemcsak az tekinthető antiszemita megnyilvánulásnak, ha valaki szidja a zsidókat, hanem az is, ha fellépésével a közvéleményben fellelhető zsidóellenes kollektív előítéleteket és sztereotípiákat erősíti”. Szerinte az utóbbi jelenség terjed hazánkban, s ezért született meg a néppártiaknak címzett levele.
Álláspontom szerint NEM antiszemita az, aki szidja a zsidókat. Embereket, szűkebb vagy tágabb közösségeket szidni NEM rasszizmus. Aki a náci múlt miatt a németeket szidja, az sem rasszista. Jogom van embereket dicsérni vagy szidni – éppen azzal van baj, aki e jogomtól akar megfosztani. Rágalmazni, gyalázni egyéneket és népeket – ez viszont elfogadhatatlan.
Ami a másik – Fischer szerint terjedő – jelenséget illeti, kicsit homályos a megfogalmazás. Mi tekinthető „zsidóellenes kollektív előítéletnek”? Ha például valaki a zsidóság összetartásáról, irigylésre méltó szolidaritásáról beszél, akkor zsidóellenes „sztereotípiákat erősít”? Ha valaki „fellépésével” azt a sztereotípiát „erősíti”, hogy a zsidók, zsidó származású emberek között kevés a fizikai munkás, többségük értelmiségi pályán dolgozik – akkor a „fellépő”antiszemita? Ha például Konrád György beszél a zsidóság „génkoktél”-járól (amely koktél az értelmiségi pályákra „predesztinálja” a koktél kiválasztott tulajdonosait), akkor nincs szó antiszemitizmusról, ha egy nem zsidó mondja ki ugyanezt, akkor az már antiszemita „fellépés”? Nagy itt a zűrzavar.
Hadd említsek egy személetes példát. Az interneten bárki ellátogathat a jinfo.org honlapra. A „j” betű a „zsidó”-ra utal, természetesen. Ennek az oldalnak bevallott célja, hogy összegyűjtse azon zsidókat, akik hozzájárultak az emberiség kulturális, tudományos stb. fejlődéséhez. A honlap mottója az Ószövetségből származik: „És Jákob maradékai olyanok lesznek a népek sokasága között, mint az Úrtól jövő harmat, és mint az esőcseppek a füvön….” (Mikeás 5, 6). A honlapon olvasható tájékoztatóból azt is megtudjuk: a listázott személyek többségének (több mint 90 százalékának) zsidó identitását jól jelzi, hogy mindkét szülőjük zsidó. Ez aztán a tökéletes identitás, százszázalékos „génkoktél”!
A „zsidó karmesterek” listáján a jinfo.org közli „Adam Fischer” és „Ivan Fischer” nevét is. Nevük mellett a jegyzetben a forrásmegjelölés olvasható: „Kinga Frojimovics et al.: Jewish Budapest. Central European University Press, Budapest and New York, 1999, p. 367.” Egyébként mindkét Fischer – az identitás tekintetében – a jelzett több mint 90 százalékba tartozik (legalábbis a jinfo.org szerint).
Adva van tehát egy adatbázis a világhálón, amely a jeles zsidó művészeket, tudósokat gyűjti egybe. Mondanom sem kell, hogy a jinfo.org nem a „szélsőjobb” műve, sőt: semmi köze például az Új Színházhoz, vagy közelebbről Dörner György igazgató úrhoz. Ezt a honlapot zsidók készítik – a világnak. Hogy megtudjuk, ki mindenki „az Úrtól jövő harmat”. Fischer Ádámról is megtudtuk, hogy Jákob egyik maradékaként ő is ennek a „harmat”-nak egy cseppje. Én persze nem azért tartom kiváló karmesternek, mert „harmat”-os. Soha nem érdekelt ugyanis a fajkutatás, ama konrádi „génkoktél” vegytani elemzése.
S most tegyünk fel egy mindenki által feltehető kérdést: a jinfo.org példájára elképzelhető egy olyan honlap, amely nem a zsidó kiválóságokat, hanem a zsidó gazembereket lajstromozza? Jákob azon maradékait, akik nem az emberi civilizáció fejlődéséhez, hanem a rombolásához járultak hozzá? Elképzelhető, persze. Adatbázis a NEM „harmat”-os zsidókról. Egy ilyen nyilvántartás minek minősülne? Fischer Ádám bizonyára antiszemitizmust, zsidóellenes fellépést kiáltana. Pedig az éremnek két oldala van. Mellesleg nem tudok olyan internetes adatbázisról, amely a MAGYAR kiválóságokat venné számba – természetesen szüleik származását is feltüntetve…
Fischer Ádámot nem értem. Miközben fellép a zsidóságot érintő „kollektív előítéletek” ellen, miközben az antiszemitizmus honi erősödéséről regél, aközben nem veszi észre, hogy ő maga erősít kollektív előítéleteket, ő stemplizi „a magyarok”-at. Rasszista hát Fischer Ádám? Véleményem szerint nem, csak nem szereti a mi népünket. Ezért is nem él köztünk, idegen neki ez a világ.
A saját definíciója szerint viszont rasszista Fischer Ádám. És nekem ez a bajom a kiváló dirigenssel: nem gondolja végig, mit és hogyan beszél. Holott „az Úrtól jövő harmat”-tól többet várna el a Jákob maradékait kollektíven soha meg nem ítélő népek sokasága, köztük e sorok írója is.
Szalay László – Hunhír.info