Várkonyi Tibor igazi ősbölény a hazai újságírásban. Már a Rákosi-érában is buzgón sercegtette tollát, aztán a Kádár-világban végezte felvilágosító munkáját, az ún. „rendszerváltozást” túlélve pedig manapság éppen a Népszava című nyomtatvány hasábjain fejti ki áldásos tevékenységét. Ez az igencsak élemedett korú pennaforgató most Csurka ürügyén írt egy cikket a baloldali lapba.

Nem célom a hosszadalmas cikk ismertetése, csupán gondolatmenetének egyetlen szeletére szeretném felhívni a tisztelt Olvasó figyelmét. Jelesül arra, hogy bírálatának tárgyát nem is ismeri. Egyébként ez a kommunista újságírás alfája és ómegája.

Azt írja Várkonyi, hogy „Csurka és őt támogató elvbarátai, az Új Színház ügye körül elszántan az antiszemitizmust szítják tovább, káromolják a szélsőjobboldal elutasítóit, ocsmány hangnemben támadják azokat a nemzetközi diplomatákat, akik Budapesten a zsidó állam védelmében, ugyanakkor az arab jogok elismeréséért léptek föl.” (Zárójelben jegyzem meg: a palesztinok jogai mellett senki sem lépett fel, legalábbis a tudósításokban erről egy szót sem olvashattunk. Arról viszont annál többet, hogy a cionisták által megszállt Jeruzsálemet nem szabad megosztani a palesztinokkal, tehát a törvénytelen, cionista megszállást legalizálni kell.)

Kérdés, hol végzi az antiszemitizmus szításának embert próbáló munkáját Csurka, hol káromol, ocsmánykodik? Erre nem kapunk választ. Hacsak…

S most tessék jól figyelni. Várkonyi ősbölénytől Tarlós István is kap egy pofonkát, mert ugye eleddig nem tudta, miket is firkál lapjában az idős drámaíró. Majd így folytatja ősbölényünk:

„Elhiszem Budapest főpolgármesterének, hogy nem minden héten olvassa a Magyar Fórumot, magam több barátommal, ismerősömmel együtt immár két évtizede nem, amióta Antall József az első műveket ’Pista bácsi írói tevékenységének’ minősítette. Ennek ellenére, ha szóról szóra nem is, de a szellemiségüket bármikor csorbítatlanul tudnám fölidézni.”

Íme Várkonyi Tibi bácsi szellemisége. Bevallja, hogy húsz éve nem olvassa a Magyar Fórumot. Tehát 1991 óta bele sem kukkantott a lapba. Ha így van, akkor honnan tudja, mit ír a lapjában Csurka István? Honnan tudja, mi minden jelenik meg a Magyar Fórumban?

A Magyar Fórum legutóbbi számában például Koncz Gábor Kossuth-díjas, érdemes művész mondta el véleményét az Új Színház ügyéről. Íme egy részlet:

„Meggyőződésem, hogy Csurka István századunk egyik legnagyobb magyar drámaírója. Dörner György kollégám kiváló színész, és teljes szívből drukkolok neki. Pozsgai Zsolt három filmjében is dolgozhattam. Tehetsége mellett az ragadott meg, hogy teret adott színészei véleményének. Nála még ’működik a demokrácia’. Ha bármikor igényt tart Pozsgai Zsolt a munkámra, kérdezés nélkül igent mondok. A pályáztatásról is megvan a véleményem. Rossz dolog, ha valami a demokrácia köntösébe bújik, és arctalanul mond véleményt. Ilyenek a bizottságok. Ha Illyés Gyula feltámadna és pályázna, akkor vajon mi lenne az eredmény? Évekkel ezelőtt megpályáztam egy pesti színház vezetését. Azért buktam el, mert nem volt meg a hároméves vezetői gyakorlatom. Nem hároméves vezetői gyakorlattal születik az ember! Talán olyanok pályázatát várják, akik már egyszer elszórták az állam pénzét egy színház élén?”

Érthető, magyar mondatok. Nem tudom, hallott-e Koncz Gábor „kiállásáról” a mi Tibi bácsink. Most idéztem belőle egy picike részletet. Mint láthattuk, Koncz művész úrból csak úgy dőltek a káromló szavak, ocsmány hangnemétől még a HunHír is elpirult.

Ha már egyszer Csurka és elvbarátai megnyilatkozásairól firkál valamit ősbölényünk, illenék is elolvasnia a kifogásolt nyilatkozatokat. A Magyar Fórumot – Tibi bácsinkkal ellentétben – én olvasom. Az utóbbi időben rendszeresen, hétről-hétre. Ezért a cikkek szellemiségét csorbítatlanul föl tudom idézni. S ezért azt is tudom, hogy nem Csurka lapjának, hanem Tibi bácsinknak a szellemisége riasztó (mert hát őt is olvasom – szakmai ártalom). Tibi bácsink szellemiségét vaskos könyvben lehetne bemutatni, csak fel kell ütni a régi kommunista lapokat, ki kell másolni a szaftos cikkeket.

Az elmúlt évtizedek alatt Tibi bácsink semmit sem változott (legfeljebb csak csúnyább lett). Úgy üti, hogy nem is ismeri ellenfelét. Úgy szidalmazza Csurkát, hogy nem is olvassa a lapját, pedig Csurka máshol nem publikál. Ez az igazán előítéletes gondolkodás. Ez az igazán idegen szellemiség – legalábbis a magyar mentalitástól idegen.

Falusy Márton – Hunhír.info