A mazsihisz nevű maffiaszerű képződmény honlapján hétfő délben elgondolkodtató szöveg jelent meg. A Síp utcai különítmény két vezére – Feldmájer Péter és Zoltai-Zucker Gusztáv-Gerzson – mindenkit szeretettel vár egy faji alapú megemlékezésre. A faji alap – a zsidóság. A Síp utcai társulat ugyanis az 1956-os forradalom „zsidó hősi halottai emlékére” szervezte a szeánszot.
Először is olvassuk el a Síp utcában fogalmazott szöveget. Külön felhívom a kedves Olvasó figyelmét a „Meghívást kapott még…” kezdetű bekezdésre, amely azt bizonyítja, hogy a mazsihiszos társulat – egyéb nyelvi hibáktól eltekintve – még az egy-egy ország nevének a leírására is képtelen. Lássuk hát a medvét:
„Megemlékezés az 1956. évi forradalom és szabadságharc zsidó hősi halottai emlékére
A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége tisztelettel meghívja Önt az 1956. évi forradalom és szabadságharc zsidó hősi halottai emlékére a Dohány utcai Zsinagóga Wallenberg emlékparknál elhelyezett emléktáblánál, 2011. november 3-án csütörtökön, 13:00 órakor tartandó kegyeletteljes megemlékezésre.
Különös megtiszteltetésnek vennénk, ha a megemlékezésen megjelenne és az emlékezés kövét elhelyezné.
A megemlékezést Mécs Imre egykori halálraítélt tartja. Emlékbeszédet tart dr. Róna Tibor rabbi.
Meghívást kapott még dr. Schmitt Pál Köztársasági Elnök, Göncz Árpád a Magyar Köztársaság v. Elnöke, Kővér László az Országgyűlés elnöke, Tarlós István főpolgármester, Izrael Állam nagykövete, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrál, Kanadai, Francia, Nagy-Britannia, Holland Királyság, Fazekas László János az 56-os Szövetség elnöke, valamint a MAZSIHISZ és a BZSH vezetői.
Kitüntető részvételét és közreműködését előre is köszönjük.
Tisztelettel:
Dr. Feldmájer Péter Zoltai Gusztáv
elnök ügyvezető igazgató”
Először nézzük a meghívottak listáját. Vajon miért hiányzik az illusztris névsorból Sólyom László, akit Schmitt Pál váltott tavaly az elnöki székben? Ha Göncz meghívást kapott, akkor Sólyom miért mellőztetik?
Kövér – rövid ö-vel, s nem hosszúval, ahogy a Síp utcában írták – László házelnök Schmitt Pál mellett a másik közjogi méltóság, akit a Dohány utcába várnak. De a harmadik méltóságot – a kormányfőt – miért nem invitálták meg? Mi az oka ennek a kirekesztésnek?
A szöveg végén olvassuk, hogy a meghívottak között különös nevű országok – országok, s nem az országok nagykövetei – szerepelnek: például „Ausztrál, Kanadai, Francia”. Miért éppen őket vette célba a Feldmájer-Zoltai kóser páros? Miért nem hívták meg például az osztrák és a német követet? Ausztria – ki ne tudná – rengeteg menekültet befogadott, mostani nagykövetük mégsem helyezheti el az emlékezés kövét.
Emlékezés köve… Helyben vagyunk. A fenti közlemény lényege, hogy kizárólag a „zsidó hősi halottakról” elmélkednek majd Mécs és Róna urak. Kérdés persze, ki minősül majd az elmélkedők szerint zsidónak.
A kérdés azért jogos, mert a mazsihisz honlapján ismét olvasható Mécs Imre régebbi írása, melynek címe: Az 1956-os forradalom zsidó hősei. A szabadmadaras, öregecskedő ember ebben az irományban név szerint említi például a kivégzett Angyal Istvánt, Földes Gábort, Gimes Miklóst. Tudomásom szerint egyikük sem volt zsidó vallású, s mindhárman magyarnak vallották magukat. Akkor miért minősülnek „zsidó hősnek”?
Mécs cikkében van egy érdekes mondat, úgy érzem, ezt szükséges idéznem:
„Dr. Rajki Mártont az Újpesti Forradalmi Bizottság elnökeként végezték ki, a katolikus egyházközség világi elnöke volt. Zenta környékén született, zsidó családban, Klein Mór volt az eredeti neve.”
Adva van tehát egy „zsidó hős”, aki történetesen katolikus volt. Egyértelmű tehát, hogy a Síp utcaiak saját hőseiket nem vallási, hanem faji alapon tartják számon. Arra persze nem gondolnak, hogy a nyilvántartást nem csak az áldozati oldalon kellene vezetni.
Ideje lenne a „zsidó hóhérok” címmel egy másik listát is készíteni a mazsihisz háza táján. Róluk a kommunizmus emléknapján tarthatna nem éppen „kegyeletteljes megemlékezést” a Síp utcai banda. Persze tudjuk, a zsidó bűnökről beszélni antiszemitizmus. Legalábbis szerintük. Zsidó csak áldozat és hős lehet. Ez a kiválasztottság értelme a feldmájeri-zuckeri rasszisták szerint.
Remélem, nagyon kevesen mennek el a kivégzettek között faji alapon különbséget tevő, undorító aktusra. S van egy érzésem, hogy a „zsidó hősnek” kinevezett Angyal István – akinek egyik legjobb barátja egyébként Csurka István volt – forog a sírjában, amikor Zoltai-Zucker obsitos munkásőr invitálja híveit a faji alapú emlékezésre.
A mazsihiszos söpredék mindenbe belerondít, már az 1956-os forradalom emlékét is meggyalázza. Csak nehogy rossz vége legyen ennek a förtelmes sakterkodásnak…
Falusy Márton – Hunhír.info
