Először azt hittem, rosszul látok. Néhány órával ezelőtt írtam arról, miként kommentálta az Amerikai Népszava azt a hírt, hogy Dörner György lett az Új Színház igazgatója. Odakinn már koromsötét volt, amikor ellátogattam a másik Népszavának, az amerikai mocsok honi ikertestvérének a honlapjára. S mire bukkantam? Egy rövid cikkecskére, amelyben visszaköszönnek az amerikai népszavás stíluselemek. Hiába, egy akolból való a két társaság.
„A buta Tarlós” – ez a hazai Népszava cikkének a címe. Az iromány szerzője a Dési János névre hallgató ostoba zsidó, akinek már a fizimiskája sem bizalomgerjesztő. Visszataszító alak. Ahogy az ő köreiben mondják: azesz pónem.
Nos azesz pónemünk azt írja, hogy az „újnyilasoké” az Új Színház, hiszen Dörner György is szélsőjobb, kirekesztő stb. Az ember fölkapja a fejét: az Amerikai Népszava is nyilasokat emlegetett a Dörner-Csurka páros kapcsán. Olvassuk csak el, mit is ír az új direktorról az ostoba Dési:
„Dörner, mint színházi ember nincs. De létezik, mint olyan valaki, aki rendszeresen és nyilvánosan hitet tesz a szélsőjobb-, a kirekesztő-, a potenciálisan gyilkos eszmék mellett.”
Ne akadjunk fenn az idézetben szereplő helyesírási hibákon, az ostoba Dési messze-messze az asszimiláció igencsak rögös útjától kóvályog valahol. A fenti passzus egyetlen jelzős szerkezetére szeretném csak felhívni a kedves Olvasó figyelmét: „potenciálisan gyilkos eszmék”. Emlékeznek még, mit is büfizett ma az Amerikai Népszava? Többek között azt, hogy Dörnerék színházából „potenciális gyilkosok” jönnek majd ki az előadások után. Itt is, ott is „potenciális gyilkos”! Micsoda stiláris egybeesés! Mintha a két Népszavának egy szerkesztősége lenne! Vagy lehetséges, hogy az ostoba Dési az amerikai társlaptól lopkodja az amúgy igencsak sánta nyelvi leleteket?
Egy biztos: kiválasztottjaink nagyon szeretik a „nyilas” szót (olykor „újnyilas” kiadásban). Na meg a „potenciálisan”-t. Ez nagyon komoly szó ám, még egy hülye Dési is azt hiszi, ilyen szavak olvastán „potenciálisan” értelmesnek tekintik majd őt az olvasók. De ez nem igaz. Dési – ostoba. Nem „potenciálisan”, hanem nagyon. Sőt: nagyon-nagyon-nagyon.
Szerencsétlen Désink szerint hazánk az újnyilasok hazája is, s az új kiadású nyilasok azt hiszik, nekik is jár egy rész a közös tulajdonból. Az ostoba népszavás zsidó meg is fogalmazza, mit mond egy virtigli hazai újnyilas. Íme:
„Kérem, én egy rendes nyilas vagyok, fizetek adót, akkor jogom van arra, hogy az óvodában, vagy az iskolában rasszistának neveljék az én kisleányomat. Sőt, jár nekem a nyilas színház, ahol búsmagyarkodhatok, andalító sámándobott pergetnek, miközben épülésemre jót komcsiznak, cigányoznak, zsidóznak nekem.”
Nem ismerek egyetlen újnyilast sem, de magyar ember például a „sámándobot” egy tével írja (akarom mondani: „pergeti”). De lépjünk tovább, olvassuk el a cikkecske utolsó sorait:
„A buta Tarlós most támogatást, biztatást ad azoknak, akik imádják Dörner társa, Csurka rasszizmusát. Azt üzeni nekik, csak tessék, tessék. Ha újnyilas vagy, tehetség és hozzáértés nélkül is kaphatsz színházat, pénzt, szereposztó díványt.
Le a pesti viccel – zsidózik pályázatában egy picit az újnyilas színigazgató.
Pedig ezen csak röhögni lehet. Kínunkban.”
Tényleg csak röhögni lehet. Úgy értem, az ostoba Dési-zsidón. Ez az azesz pónem azt írja, hogy Dörner a pályázatában zsidózott egy picit. Nézzük meg, mit írt Dörner:
„A magyarság a hátországból, az elnyomott, háttérbe szorított, elhallgatott, félreszorított nemzeti értékeivel, Bornemisszáival, Csokonaijaival, de Németh Lászlóval és Illyés Gyulával, fel egészen a mai követőkig megindítja a visszafoglalást a liberális, pesti vicchullám, pénzcsinálás és újabban a szórakoztató liberális állam sokszor a bordélyházak szintjére süllyedt csomópontjai ellen.”
Mi tagadás, kicsit hevenyészett ez a hosszú mondat (illetve annak a második fele). De az apró szerkesztési ficamtól eltekintve – hol zsidózik ezekben a sorokban Dörner György? Aki a pesti vicchullám ellenében kíván színházat csinálni (brrr, de ronda szó!) – az már antiszemita? Zsidózó újnyilas? Írtam már fentebb: ez a Dési nem „potenciálisan”, hanem valóságosan-ténylegesen nagyon hülye. S ez az alak a hazai Népszava egyik vezető embere. Nem azért, mert tehetséges, hiszen nem az. Dési – írtam már, de nem lehet elégszer ismételni – ostoba. A Népszava – és sok hasonló médium – szerkesztőségében azonban van egy fontos „kiválasztó” elv: ha zsidó vagy, tehetség és hozzáértés nélkül kaphatsz pozíciót, pénzt, titkárnőt és hozzá akár kényelmes szerkesztőségi kanapét. Amelyen aztán „potenciálisan” lehet gyakorolni ezt meg azt…
Látjuk tehát, hogy a Dörner-Csurka páros elleni hőbörgésben meglepően azonos nyelvezetet használ a két Népszava. De miért ez a nagy felzúdulás?
Lapozzunk bele Dörner György közel húsz oldalas pályázatába. Igaz, ez a dolgozat nem ad részletes programot, csupán általános elveket fogalmaz meg – míg az eddigi direktor 200 oldalas pályázata a részletekig kimunkált anyag. De nem a pályázat hossza szabja meg, hogyan fog működni a jövőben az Új Színház (amelyet nem Háttér Színházra szeretne átkeresztelni Dörner – ahogy korábban tévesen írtam -, hanem Hátország Színházra). Olvassunk el egy részletet a győztes pályázatból:
„Egy egészséges nemzet nem lehet meg saját színházi kultúra nélkül. Kell, hogy megszülessenek a magyar sorskérdéseket tárgyaló művek, politikai és történelmi kérdéseket a magyar érdek szerint megelevenítő művek, mint egy falat kenyér, kellenek a feltárások, a megszenvedett írói és színházi alkotások.”
Úgy gondolom, a Dési-féle azesz pónemeknek ezzel van bajuk: a „nemzet”, a „magyar sorskérdések” szavak hallatán kiveri őket a veríték. Az Új – a leendő Hátország – Színház következő két évadra vonatkozó műsortervét is megismerhetjük Dörner anyagából. A 2012/2013-as évadban például Csurka István két színműve mellett Vörösmarty, Csokonai, Illyés, Sütő egy-egy műve, sőt – kapaszkodjon meg a kedves Olvasó – Nyírő József Jézusfaragó embere is színpadra kerül. Az utána következő évadban pedig Tamási Áron, Szabó Magda, Gyurkovics Tibor, Hernádi Gyula és Petőfi Sándor neve lesz olvasható a plakátokon. S hogy el ne felejtsem: még ebben az évadban, 2012 tavaszán színre kerül Németh László egyik leghíresebb drámája, a VII. Gergely. Tudjuk, Németh is „potenciálisan” az antiszemita újnyilasok táborát erősíti – a Dési-féle söpredék szerint. S akkor Nyírőről nem is beszéltem: az ő nevétől végképp gutaütést kapnak ezek az azesz pónemek.
A fölháborodásnak tehát ez az igazi oka: hosszú, sivatagos évek után ismét színpadra kerülnek azok a szerzők, akiknek a nevét a fiatalabb korosztály szinte nem is ismeri. Az említett szerzők – ellentétben a mélyostoba Dési állításával – műveikben nem „komcsiznak, cigányoznak, zsidóznak”. Ha nem hiszi el a hülye zsidó, menjen el majd a Hátország Színház bemutatóira, kellemesen fog csalódni. Mert Németh, Vörösmarty, Csokonai, Illyés, Tamási, Szabó Magda és a többiek nem „potenciálisan”, hanem ténylegesen jó szerzők. Kérdés persze, hogy az említett írók míves magyar nyelvét mennyire értené meg az ostoba népszavás zsidó.
Utóirat
„Dörner, mint színházi ember nincs” – írta a hülye Dési. Tévedés. Dörner – van. Dési viszont – mint újságíró – nincs. Ez utóbbi persze magánvélemény, tehát csak „potenciálisan” igaz.
Falusy Márton – Hunhír.info
