Nemrég két új könyvvel jelentkezett idehaza Naftali Kraus. Ebből az alkalomból elugrott Budapestre, hogy szeptember 7-én az Írók Boltjában dedikálja újabb opuszait. Ekkor már javában állt a bál Kertész Ákos genetikai tárgyú dolgozata miatt. Ez az „ügy” az apropója Kraus legfrissebb bejegyzésének, melynek címe: „A püspök, a boszorkány és az együgyű ügyvéd”. Korábban már sokszor idéztem a Magyarországon született, de már több mint hat évtizede Izraelben élő Naftali Kraus megjegyzéseit a honi zsidó valóságról. A magyarokat egyébként nem túlságosan kedvelő Kraus blogja – elnézést a képzavarért – már sokszor kiverte a biztosítékot a Síp utcában, a szerző legújabb bejegyzése azonban különösen erősre sikeredett. Lássuk, mit ír az izraeli zsidó egy másik zsidóról, a mazsihisz törpe führeréről.
Már az írás első bekezdésében kap egy pofont Feldmájer, amikor Kraus imígyen rajzolja meg a mazsihisz-führer portréját: „Együgyű vidéki fiskális, aki – ki tudja, hogyan és miképpen – az egyik hanyatlóban lévő zsidó gitt-egylet elnökeként képzeli magát…..püspöknek.” Majd a következőket olvassuk:
„Miközben néhány napra Pestre mentünk a két könyv megjelenése kapcsán, ott és New Yorkban robbant Kertész Ákos bűzbombája, amelyben otromba módon azt csinálta a magyarsággal, amit annak legsilányabb heringjei csinálnak a zsidósággal: általánosított.”
Hogy kik lennének az említett legsilányabb heringek, abba most ne bonyolódjunk bele (érti, aki érti), inkább a kertészi bűzbombára és annak Feldmájerre tett hatására koncentráljunk.
Kraus szerint minden általánosítás igaztalan, nem szabad olyasmiket leírni, amiket Kertész Ákos eresztett meg. Kraus szerint „a nemtelen, meggondolatlan és sületlen bemondásokat /…/ az amerikai Népszava provokátorai csalták ki az idős és nem egészséges volt karosszéria-lakatosból”.
S aztán jön a nagy cirkusz – folytatja Kraus -, az egyik szerző elhatárolódik, a másik nem, Kertész pedig „nyomja tovább a sódert”, s elvbarátai „művészi tökélyre fejlesztik a mellébeszélést”. S közben egyáltalán nem érdekli őket, hogy „ezzel a zsidóságnak ártanak”. Kraus hirtelen vágással így folytatja:
„Itt jön aztán be a képbe a nagyszájú mazsihisz elnök, akinek be nem áll a szája naphosszat, de most hirtelen megnémult és egy szava sincs a Kertész-ügyhöz. /…/ Egy ismeretlen ungvári (!!) báldóver által mondatja el honlapján a ’zacskós Andival’, hogy nem kellett volna.”
Az ungvári „báldóver” – Balla D. Károly. Az ő írását vette át a mazsihisz honlapja, amint ezt már korábban megírtuk (lásd: Napi zsidó lelet: „a magyar zsidóság” és Kertész Ákos). Az említett „zacskós Andi” pedig úgy került a krausi szövegbe, hogy ő a Síp utcai különítmény mindenese, titkárnő, a honlapra kerülő irományok begépelője. S hogy miért „zacskós”? Tessék tőle megkérdezni.
Korábban mi is valami hasonlót pedzegettünk: az egész honi sajtó a Kertész-ügyet rágja, a mazsihisz vezére pedig nem nyilatkozik. Vajon miért? Erre Kraus sem ad választ, pedig ő jól ismeri „zacskós Andit” és léha környezetét.
De nézzük tovább Kraus írását, jöjjön egy hosszabb idézet:
„Ez a Feldmájer, ez a mulya vidéki fiskális, aki a magyar Vikileaks jóvoltából most bevonult a magyar zsidók újkori történelmébe, mint a ’püspök’, aki úgy fél a ’boszorkány’-tól, mint a mesebeli ördög a keresztény folklór szentelt vizétől. A sztoriban egy amerikai ügyvivő, bizonyos Jeff Lewin (lehetséges, hogy hitsorsos lenne?) jelentéseket küld haza a pesti hangulatról, még az utóbbi választások előtt. Meghívta ezt és azt, többek között zsidó vezetőket is – és most olvassuk el, mit ír erről Czene Gábor a Népszabadság szept. 7. számában:
’Az ügyvivő megemlíti: Feldmájer Péter, a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) elnöke megkérte az amerikaiakat, hogy a nagykövetség honlapján ne szerepeltessék őt egy cikkben Köves Slomó rabbival, az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) vezetőjével. Mert ez olyan lenne, mintha a püspököt meg a boszorkányok vezetőjét egymás mellé állítanák’.”
Az utolsó mondat – Feldmájer-idézet. S ezen élcelődik Kraus, mert a feldmájeri hasonlat szerint a mazsihisz-führer lenne ugye a püspök, az ifjú Köves Slomó rabbi pedig a főboszorkány. Ne feledjük: ez is, az is zsidó vallási vezető. Mintaértékű ez a hitsorsosi, felebaráti szeretet.
Kraus szerint „az együgyű szájtáti ügyvédet nem zavarja, hogy árt a zsidóknak. Őt majd felesége családja megmenti, elbujtatja, ha valami történik”. (Kraus mindig ezen lovagol: tőle tudjuk, hogy a mazsihisz-führer felesége nem zsidó, ami a hithű zsidók körében botrány.)
Kraus néhány egyszerű mondatban elég alaposan elpáholta a törpe zsidóführert. Foglaljuk össze, mi mindennek nevezte a csokornyakkendős alakot a rövid szövegben: „együgyű vidéki fiskális”; „zsidó gittegylet elnöke”; „nagyszájú mazsihisz-elnök”; „mulya vidéki fiskális”; „együgyű szájtáti ügyvéd”.
A legszebb megállapítást azonban írása végére tartogatta. Íme a záró mondat:
„Na ja, az okos zsidókkal szöges ellentétben, ha egy zsidó hülye – akkor nagyon hülye, és ezen sem a püspök, sem a boszorkány nem segít…”
De akkor kiben-miben reménykedhet a nagyon hülye Feldmájer?
Falusy Márton – Hunhír.info
