Kertész Ákos néhány nappal ezelőtti genetikai fejtegetéseit először a HunHír tálalta, aztán „felébredt” egy sokak által kedvelt internetes újság, majd a Magyar Nemzet harapott rá a témára, szombaton pedig a Széles-lapot vezérlő Stefka nevű alak írt vezércikket az öreg íróról. Így ugye könnyű – hozott anyagból dolgozni. De ezek a stefkaistvánok ahhoz is lusták, hogy alaposabban áttanulmányozzák az Amerikai Népszava (a továbbiakban: AN) írásait és a hozzászólásokat. Pedig van ott miért kotorászni: aki keres, talál. Méghozzá sok-sok finom leletet.

Már nehéztüzérséggel lőtte a honi sajtó jobbik oldala Kertész Ákost, amikor az AN közleményt adott ki (szeptember másodikán, pénteken). Köztudott, hogy a Kossuth-díjas író többek között annak a véleményének adott hangot, hogy „a magyar genetikusan alattvaló”. Én is azt firkantottam erről a mondatról, hogy ennek bizony rasszista szaga van. A biztonság kedvéért felütöttem a birtokomban lévő idegen szavak szótárát, s azt olvastam: genetika = „örökléstan”; genetikus = „öröklötten meghatározott”. Én tehát a kertészi ítélet szerint öröklötten meghatározott módon alattvaló vagyok, nincs mese, olvashatom reggeltől estig a Talmudot, akár körbe-karikába is metéltethetem magam – maradok, aki voltam, magyar, tehát alattvaló. S ha ezt kifogásolni merészelem, akkor még suttyó is vagyok.
A pénteki közleményben az AN szerkesztői megmagyarázták, hogy nem gondolkodom helyesen, nem olvastam el alaposan Kertész Ákos szövegét, mert a „genetikusan” szó nem azt jelenti, amire gondoltam. Mert ugye vitán felül áll, hogy suttyó vagyok, még szerencse, hogy létezik az AN, melynek közleménye talán némi fényt gyújt genetikusan setét agyamban:

„Az Amerikai Népszava a „genetikai” kifejezést nem faji, hanem nemzeti sajátságként értelmezi Kertész Ákos lapunknak írott nyílt levelében, egy irodalmi fordulatnak tekinti, az írói szabadság körébe tartozónak tartja, és a szó jelentését ebben a szövegkörnyezetben úgy határozza meg, hogy alapvetően.”

Értjük jól, ugye? Genetikai = „alapvetően”. Vegyük például a híres Czeizel Endrét, akit orvos-genetikusként szoktak emlegetni. Magyarra fordítva: Czeizel orvos-alapvetőenes. Mennyivel szebben hangzik így!
Amikor az AN nyelvészeti fejtegetését olvastam, először igazi suttyóként csak röhögtem, aztán lehiggadva én is megpróbálkoztam a nyelvújítással. Íme néhány példa eddigi eredményeimből.

Ha például egy utálatunkra méltó zsidóval (van ilyen) higgadtan közöljük, hogy Auschwitzban lett volna a helye, akkor semmi csúnyát nem mondtunk. Az „Auschwitz” szó jelen esetben irodalmi fordulatnak tekintendő, ebben a szövegkörnyezetben az a jelentése: „cukrászda”. Ha egy általunk nem kedvelt zsidóra (van ilyen) azt mondjuk, hogy „büdös zsidó”, akkor is csak egy irodalmi fordulattal van dolgunk, mert a jelzős szerkezet valódi jelentése se több, se kevesebb: „milyen szép vagy, Isten választottja”!

Na de térjünk vissza az AN közleményéhez, amelyben a szerkesztőség megmagyarázta, hogy a „genetikai” alapvetően azt jelenti, hogy „alapvetően”. Ehhez a nyelvi alapvetéshez sokan hozzá is szóltak, lelkesen szidalmazva mindenkit, aki bírálni merészelte a NAGY KERTÉSZ ÁKOST. S a sok hozzászólás között meglapult egy igazi gyöngyszem. Ha én stefkaistván vagy más jobboldali tollnok lennék, bizony az ilyen kincsekre vadásznék. Tudom, időigényes munka ez, olvasni-kutakodni kell rendületlenül – a stefkaistvánok viszont inkább az élet habos oldalát választják (megtehetik).

Szóval rábukkantam a kincsre, szerzője: „aser” (talán a „kóser” tájnyelvi alakja). Ez az „aser” nevű hozzászóló az alábbiakat firkantotta (betűhíven közlöm):

„Kertész Imre az egyetlen MAGYAR Nobel díjas írónk igazat írt. Nem kell magyarázni írását. Aki tud olvasni az megérti, aki nem, az menjen vissza az elemibe pótvizsgára.”

Ne kételkedjünk – ez a drága „aser” tényleg tud olvasni. Neki nem kell megmagyarázni a Nobel-díjas Kertész Imre írását. Nincs szüksége a „genetikai” szó értelmezésére sem. Ő magyarázat nélkül is tudja, hogy Kertész Imre igazat írt.

Hogy ez a Kertész nem az a Kertész? Hogy nem az Imre, hanem az Ákos szülte az ominózus cikket? Ne akadékoskodjunk. Az „Imre” ebben a hozzászólásban irodalmi fordulatnak tekintendő, az írói szabadság körébe tartozik, a szó jelentése ebben a szövegkörnyezetben úgy határozható meg: „Ákos”. Világos, nemde? (A Nobel-díjjal pedig ne törődjünk. Majd szerzünk az Ákosnak is egyet – zsidó is, Kertész is, tehát megérdemli.)

Valahogy így talál egymásra baloldali zsidó író és bájos olvasója. Ez az, amit én – genetikusan alattvaló magyar – nem mindig értek. S ami miatt olykor bizony háborog a lelkem. Mert ráadásul még suttyó is vagyok. Jut eszembe, csomagolni kell, megyek vissza az elemibe pótvizsgára.

Falusy Márton – Hunhír.info