Megszoktuk már, hogy a hazai külügyminisztérium mindig közleményt ad ki, ha cionisták elleni támadás híre érkezik a Bem téri épületbe. Most sem történt másként: tegnap kora délután a Martonyi János vezette intézmény szűkszavú közleményt adott ki a cionista szörnyállamban elkövetett „merényletsorozattal” kapcsolatban, amelyről „megdöbbenéssel” értesültek a Martonyi-csapat cionbarát tagjai. Amikor azonban palesztinokat irtanak a zsidó terroristák, a Bem téri hitközség mélyen hallgat.

Lássuk először a magyar – bocsánat: magyarországi – külügyminisztérium közleményét, amely augusztus 19-én 13 óra 13 perckor került föl a cionbarát képződmény honlapjára:

„A Külügyminisztérium megdöbbenéssel értesült arról, hogy augusztus 18-án összehangolt merényletsorozatot követtek el Izraelben, amelynek következtében nyolc személy életét vesztette, és számosan megsebesültek, köztük többen súlyosan.
Határozottan elítéljük a merényleteket. Szilárd meggyőződésünk, hogy a terrorcselekmények nem szolgálják a megbékélést, további feszültségeket teremtve a térségben. A Külügyminisztérium őszintén reméli, hogy sikerül elejét venni a helyzet további romlásának, és folytatódnak az erőfeszítések az izraeli-palesztin béketárgyalások újraindítására és tartós béke elérésének érdekében.”

Ennyit izzadott ki magából a Martonyi-csapat. Hogy palesztinokat rendszeresen öldösnek a saját szülőföldjükön – ez az apróság a külügyminisztériumot nem érdekli. Ezért nem árt, ha kicsit körbenézünk, mi minden történt a csütörtöki „merényletsorozat” előtti és utáni napokban.

Augusztus 16-án, kedden Daniel Ajalon cionista külügyminiszter-helyettest fogadta Németh Zsolt külügyi államtitkár. Utóbbi személyről jól tudjuk, hogy lelkes barátja a cionista államnak. Ő volt az, aki idén májusban, a cionista szörnyállam megalakításának évfordulóján, azt fejtegette, milyen sok közös vonás van a cionistákban és a magyarokban.

A keddi tárgyalások után Németh Zsolt néhány szót szólt arról, mi a külügyminisztérium álláspontja a palesztin ügyben. Tudjuk, szeptemberben a palesztinok az ENSZ-től kérik szuverén, független államuk nemzetközi elismerését, s jelen állás szerint a tagállamok meggyőző többsége támogatja őket. A cionlelkű Németh szerint hazánk még nem alakította ki véleményét ebben a kérdésben, mert Magyarország arra törekszik, hogy az EU közös álláspontot képviseljen. Aztán hozzátette, hogy „az EU-nak az álláspontja kialakításakor képviselnie kell azt a nemzetközi jogelvet, hogy a konfliktusok rendezésekor az unilateralizmus elve nem célravezető”. Ez annyit jelent: cion-Némethünk szerint a palesztinok úgymond „unilaterális” – magyarul: egyoldalú – lépése nem elfogadható. Érdekes módon egyetlen újságíró sem tette föl a kérdést a már ifjan méretes pocakot eresztő, öntelt államtitkárnak: vajon az ún. „Izrael” több mint hatvan évvel ezelőtti elismerése, felvétele az ENSZ-be „hány oldalú” lépés volt? A cionisták talán előtte tárgyaltak a palesztinokkal? És miként lehetséges az, hogy a cionista terrorállam úgy lett az ENSZ tagja, hogy az 1947-es felosztási tervhez képest már akkor jelentős palesztin területeket kebelezett be…

Németh Zsolt szavait hallva nem véletlen, hogy Ajalon külügyér „nagy” demokráciának nevezte hazánkat (persze azért nem feledkezett meg az antiszemitizmus veszélyének rituális emlegetéséről sem).
Ennek a napnak a végén Daniel Ajalont a mazsihisz nevű képződmény látta vendégül egy közös vacsora erejéig. Hogy mi volt a menü, nem tudjuk, mert a nagy zabálásról kiadott közleményben erről egy árva szó sem esik. Azt viszont megtudtuk, hogy ezen az estén „a magyarországi zsidóság vezetői” látták vendégül fajtársukat. Természetesen Feldmájer, Zoltai-Zucker és egyéb Síp utcai különítményesek a „zsidóság vezetői”, a mazsihiszen kívül ugyanis más zsidó szervezet nem képviseltette magát az estvéli zabáláson. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Kertész Imre szerint „zsidóság: ilyesmi természetesen – eltekintve a statisztikai címszótártól – nem létezik”. Amiből az következik, hogy a Nobel-díjas író gondolatmenetét követve egy sajátos „statisztikai címszótár” vezetői társaságában zabált az Ajalon nevű, hasonszőrű statisztikai egyed.)

A vacsora közben Feldmájer elmondta Ajalon fajtársnak, hogy a Síp utcai különítmény vezérei mindent megtettek, hogy „a magyar közönséget megfelelően tájékoztassák az egyoldalú palesztin lépések veszélyeiről, és arról, hogy ennek esetleges magyar támogatása mennyire kontraproduktív lenne”. Azért ez nagyon édes: „magyar közönség”! Feldmájerék ugrálnak a színpadon, előadnak, tájékoztatnak, művelnek minket – mi pedig csak nézünk és hallgatunk, elvégre ez a közönség dolga. Nem nép vagyunk, nem is nemzet. Csak közönség.

S végül a Síp utcai közleményből még egy kötelezően elolvasandó bekezdés:

„Feldmájer Péter tájékoztatta az izraeli küldöttséget a magyarországi zsidóság (értsd: a statisztikai címszótár – a szerző megjegyzése) helyzetéről, az egyre erősödő itteni antiszemitizmus összefüggéseiről, és a kívánatos ellenlépések megtételéről.”

Hűha! Egyre jobban erősödik az antiszemitizmus, amelynek vannak itteni összefüggései is! Vajon mit szólt ehhez a feldmájeri okfejtéshez Ajalon fajtárs? A Németh Zsolttal folytatott tárgyalás után ugyanis azt találta nyilatkozni, hogy hazánk „nagy és elismert demokrácia”, amelyre ők felnéznek.

Persze Feldmájer zsidóführer szokásához híven megint hülyeségeket beszélt, nem is fontos, mi mindent locsogott össze a törpe zsidó. A fentiekben csupán azt igyekeztem röviden vázolni, mi történt hazánkban augusztus 16-án, a Síp utcai kiválasztott statisztikai címszótár háza táján. Baráti tárgyalás, testvéri zabálás, a gyógyíthatatlan feldmájeri elmebetegség szokásos tünetei – ez a rövid mérleg.

Ezen a napon azonban a Gázai övezetben sem állt meg az élet. Ott is zajlottak az események, az említett statisztikai címszótárnak köszönhetően. Augusztus 16-án délelőtt cionista harci gépek csapást mértek a Gázai övezetre. Egy palesztin életét vesztette, több személy – köztük egy gyerek – megsérült. Délután újabb áldozattal gyarapodott az aznapi mérleg.

Augusztus 16-án, délután hat óra körül, Deir al-Balah nevű palesztin településtől délkeletre, egy fiatal palesztin tűnt fel a gázai övezet határa közelében a cionisták által felállított kerítéstől mintegy négyszáz méterre. A cionista katona nem tétlenkedett, lőtt. A cionista katonát nem érdekelte, hogy a palesztin fiatal palesztin földön sétál – ráadásul civilben, fegyvertelenül. A 17 éves palesztin fiút – mint később kiderült – tíz lövedék érte a fején és a mellkasán, s csak másfél óra múlva tudták kórházba szállítani a palesztin mentősök. Amikor a kórházban azonosították az áldozatot, kiderült, hogy a fiú értelmi fogyatékos volt. Egy fegyvertelen, értelmi fogyatékos civilt lőtt agyon a cionista terrorista. Méghozzá brutálisan, hiszen tíz lövedékkel parancsolt megálljt.

A Palestinian Center for Human Rights (PCHR) emberjogi szervezet azonnal közleményt adott ki a gyilkosságról, amelyben közölte: a keddi gyilkosság a cionisták által elkövetett háborús bűntettek hosszú sorába illeszkedik. A PCHR felhívta a nemzetközi közösség vezetőit, hogy azonnal tegyenek lépéseket a hasonló háborús bűntettek megakadályozása érdekében. A szervezet közleménye hivatkozik a negyedik genfi egyezmény 146. és 147. cikkére, melyek értelmében a cionisták fenti és ahhoz hasonló tettei háborús bűntettnek minősülnek.

Persze a fogyatékos fiú megölése nem egyedi eset. A cionista terrorállam rendszeresen követ el háborús bűntetteket a nemzetközi közösség konzekvens hallgatása mellett. A fenti történetet csupán azért meséltem el, mert ezt a palesztin fiút éppen akkor lőtték agyon, amikor Feldmájer zsidóführer zabálással töltötte idejét Ajalon fajtárs és a többi gazember társaságában, s közben a hazai antiszemitizmus erősödéséről is fölböfögött ezt-azt. Hogy el ne felejtsem: a zsidó zabáláson természetesen jelen volt Aliza Bin-Noun „nagykövet” is. Őket érthető módon nem érdekli egy palesztin fiú megölése. Hiszen a palesztinok nem kiválasztottak, tehát irthatók. A szomorú az, hogy ugyanígy gondolkodnak a nem magyar, csak magyarországi külügyminisztérium cionrasszista vezetői is. Még egy nyúlfarknyi nyilatkozatot sem adtak ki, hiszen a cionisták háborús bűntettei nem érik el a Bem téri hitközség ingerküszöbét.

Aztán elérkezett augusztus 18., csütörtök. Ezen a napon tüntette ki Schmitt Pál valamilyen plecsnivel Aliza Bin-Nount, mert a „nagykövet” végleg hazatér. Gondolom, a magyar nyelv mestere nem kérdezte meg Alizától, miért lődöznek agyon a fajtársai ártatlan palesztinokat. Köztük például egy fogyatékos fiút.
Ezen a csütörtökön történt az a „merényletsorozat”, amelyről a bevezetőben idézett közlemény szerint „megdöbbenéssel értesült” a Martonyi vezette Bem téri hitközség. Mi is történt a megszállt Palesztina földjén?

Az egyiptomi-cionista határtól nem messze – Eilat közelében – fegyveresek támadást intéztek egy busz ellen. Később még két fegyveres akcióra került sor, s a beszámolók szerint nyolc cionista személy és több támadó vesztette életét. Az egyik palesztin lap szerint a média elfelejtett arról tudósítani, hogy nem civilek, hanem cionista katonák voltak a támadás áldozatai. Hogy ez igaz-e, nem tudom, mert más források szerint csak két cionista katona vesztette életét, a többiek „civilek” voltak.

Ami tény: egyiptomi területről érkeztek a támadók. Ami szintén tény: Eilat a Vörös-tenger partján fekszik, tehát kissé távol esik a Gázai övezettől. A cionista vezérkar Bibi Netanjahu zsidóführerrel az élen azonban úgy vélte, a támadást a Hamasz uralta területen főzték ki, ezért harci repülőket küldött az övezetbe. Hamarosan be is jelentették, hogy az eilati támadásért a Népi Ellenállási Bizottságok (PRC) nevű szervezet a felelős. Nemsokára Netanjahu közölte, hogy a PCR több vezetőjét is megölték a légitámadás során.

A baj csupán az, hogy a cionista verziót semmi bizonyíték nem támasztja alá. A PCR határozottan cáfolta, hogy köze lenne az eilati támadáshoz, a Hamasz hasonlóképpen nyilatkozott. A cionisták pedig eleddig semmilyen bizonyítékkal nem álltak elő a PCR felelősségét illetően. Ráadásul a legfrissebb hírek szerint Avigdor Lieberman cionista „külügyminiszter” már az Abbasz vezette Palesztin Hatóságot okolta a történtekért.

Az eilati akciót követően tehát a cionisták támadást intéztek a Gázai övezet ellen, s már csütörtökön sok halottról és sérültről számoltak be a hírügynökségek. Másnap pedig megjelent a magyarországi külügyminisztérium idézett közleménye, melyben a cionista terrorakcióról egy szót sem olvasunk. Az a Bem téri bandát nem döbbentette meg. Pedig a Gázai övezetben nemcsak a PCR vezetőit és a Hamasz egyes kormányzati épületeit érte támadás. Sok lakóházat, sőt egy könyvtárépületet is találat ért. Az esztelen hadjárat pénteken is folytatódott, azon a napon, amikor a Bem téri hitközség éppen nagyon meg volt döbbenve az eilati támadás miatt. A hírügynökségek beszámolói ellentmondásosak: 12, 14, sőt ennél is több halottról, s közel félszáz sebesültről olvashattunk. A halottak között három gyermeket is említettek a tudósítások.

Egyikük neve Islam Qaraqi (egy másik angol nyelvű palesztin hírforrás Islam Qreqa nevet említ). A kis Islamot édesapjával és annak orvos bátyjával együtt ölte meg egy cionista rakéta. Islamról a Palestine Telegraph című lap közölt képet: a kép felső részén a gyilkosság előtt, alsó részén a gyilkosság után látjuk a gyermeket. Egy másik palesztin honlapon fellelhető felvételeken azt látjuk, hogy egy férfi a kis Islam összeégett testét tartja a kezében. Megrázó felvételek. A Palestine Telegraph cikkírója felteszi a kérdést: a kicsi Islam felelős az Eilat közelében megölt katonák haláláért?

A cionista terrorállamnak mindenesetre jól jött az eilati támadás, mert ismét lehet bombázni a Gézai övezetet. El lehet terelni a cionista – Feldmájer szavát kölcsönözve – közönség figyelmét a terrorállam súlyos szociális feszültségeiről, amelyek miatt tömegek tüntettek az elmúlt hetekben.

Olvasom, a palesztinok az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását kérik, az Arab Liga pedig a hírek szerint rendkívüli ülésre készül. A Hamasz katonai szárnya (al-Kasszam Brigádok) bejelentette, hogy felmondja a két évvel ezelőtt önként vállalt tűzszünetet, s ellenállást hirdet a cionista erőszakkal szemben. Röpülnek is cionista területre a Gázai övezetből a házi készítésű rakéták, de ezekkel a kétségbeesett akciókkal semmit nem lehet elérni. A nemzetközi közösség hallgatólagos jóváhagyásával ismét sok palesztin esik majd áldozatul a cionista terrornak. Mint a kis Islam. Tessék csak alaposan megnézni a képeket, s tegyük fel a kérdést: ilyen képek láttán miért nem tiltakozik Németh Zsolt? Miért nem ad ki közleményt a Martonyi vezette Bem téri hitközség? Van egyáltalán lelkük a Bem térieknek? Avagy az „unilaterális” cionhűség már teljesen szétrohasztotta őket?

Hunhír.info