Közel egy hónappal ezelőtt „holocaust”-túlélők egy csoportja levelet írt a Facebook gazdáinak. Az iromány megjelent – s ma is olvasható – a Simon Wiesenthal Center (SWC) honlapján, ahol viszont hiába is keresnénk a Facebook válaszát. Egyik kedves olvasónk néhány nappal ezelőtt levelet írt nekem, s csatolt egy linket is, amelyből megtudtam: a Facebook nem teljesíti a túlélők kérését. Így tehát már kerek a történet, ki lehet bontani annak minden részletét – köszönhetően említett olvasónknak, akinek a segítsége nélkül ez a rövid írás nem született volna meg.

Július 8-án jelent meg az említett levél az SWC honlapján. A mintegy kéttucatnyi aláíró között találunk olyanokat is, akik egykoron hazánkban éltek: Elisabeth Mann a kecskeméti, Andrew Gardner pedig a gyöngyösi gettóból került Auschwitzba, illetve Mauthausenbe. Az aláírók között szerepel egy Peter Fischl nevű ember is, neve alatt azzal a megjegyzéssel, hogy „zsidó házban” volt fogva tartva, s elrejtőzött a nyilasok és a németek elől. Ezt csak azért írom le ilyen aprólékosan, mert az SWC honlapján közölt levél címében az szerepel, hogy haláltáborok túlélői írták a Facebook-nak adresszált levelet. Peter Fischl urunk saját bevallása szerint idehaza bujkált, márpedig ha bujkált, akkor haláltáborban nem lehetett, hisz – ahogy ezt egykor József Attila frappánsan megfogalmazta – „ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret”. Ráadásul magyarhonban nem volt haláltábor, ebből következően a nem létező tábornak a túlélése még elméletileg sem volt lehetséges. Természetesen nem akarom kétségbe vonni Peter Fischl „holocaust”-túlélői státuszát, mert ami jár, az jár – csak a pontosság kedvéért rögzítettem, hogy ő azért mégsem első osztályú „holocaust”-túlélő. De lássuk a medvét: miért is írtak levelet az említett urak és hölgyek?

Azért, mert a Facebook a szólás- és véleményszabadság körébe sorolja a „holocaust”-tagadást, ami elfogadhatatlan (a túlélők szerint). A levélírók szerint a tágan értelmezett szólásszabadsággal a Facebook támogatja a „holocaust”-tagadást.

„A holocaust-tagadás minden formája szenvedésünknek, szüleink, nővéreink, fivéreink mártíromságának a meggyalázása” – írták a túlélők. Ezért azt kérték a Facebook gazdáitól, hogy vizsgálják felül jelenlegi álláspontjukat, vagyis a Facebook használatának a feltételeit. Az SWC és az általa üzemeltetett Tolerancia Múzeum támogatását bírva azt kérték, a Facebook ne engedjen teret a „holocaust”-tagadás semmilyen formájának, tehát „kijavítva a hibát” töröljék az ilyen oldalakat a Facebook-ról, „még mielőtt a mi generációnk eltávozik”.

Nem ez az első eset, hogy a Facebook gazdáihoz fordulnak zsidó érdekvédők. Korábban sem jártak sikerrel, most is kudarcot vallottak. Pedig volt már rá példa, hogy bizonyos oldalakat „kitiltottak” a közösségi portálról. Ebben az évben például a cionista kormány kérésére eltávolították azt az oldalt, amely a cionista állam elleni fegyveres felkelésre hívta föl a palesztinokat.

De térjünk vissza a holotúlélők levelére. A bevezetőben említett kedves olvasónk által elküldött linken megtaláltam a Facebook szóvivőjének a válaszát, amelyet – mint már írtam fentebb – nem leltem meg az SWC honlapján. Andrew Noyes Facebook-szóvivő azt írta: számukra az egyik legnehezebb kérdés, hogyan kezeljék a vitatható eszméket és véleményeket. Noyes szerint az utóbbi időben a figyelem azokra a csoportokra terelődött, amelyek tagadják a „holocaust” megtörténtét, s ezt a véleményt a Facebook éppúgy visszataszítónak tartja, ahogy a közösségi oldalon megjelenő sok más véleménnyel sem értenek egyet. De…

De a Facebook mégsem lép fel ezen csoportok ellen, mert – írja Noyes – a „holocaust” tagadása (mint puszta állítás) nem sérti a Facebook használati feltételeit. A szóvívó szerint ugyanis különbséget kell tenni az erőszakra való felhívás, és például egy történelmi eseményről alkotott vélemény kifejtése között – még akkor is, ha ez a vélemény ellenkezik a tényekkel, s az emberek többségét sérti. Mindenesetre a Facebook föl fog lépni a „holocaust”-tagadó csoportok ellen, ha gyűlöletkeltő és fenyegető üzenetek jelennek meg az említett oldalakon – tette hozzá a szóvivő.

Noyes végül megjegyezte: „Sokan vagyunk a Facebook-nál, akiket személyes kapcsolat fűz a „holocaust”-hoz – szüleik révén, akiknek el kellett menekülniük Európából, illetve rokonaik révén, akik nem tudtak elmenekülni.” Eme „holoérintettség” ellenére a Facebook csapata azt vallja, hogy nem a cenzúra eszközével, hanem a világ nyitottabbá tételével lehet csak fellépni a tudatlanság és a megtévesztés ellen – még akkor is, ha mások ezzel a „küldetéssel” nem értenek egyet.

A Facebook szóvivőjének igaza van. Véleményt betiltani nem lehet. A „holocaust”-tagadás is egy a sok vélemény között. Akit sért a „holocaust” tagadása, ne olvassa a Facebook-on az ilyen oldalakat. Hiszen nem kényszer a disznótor. Ilyen egyszerű a megoldás.

Falusy Márton – Hunhír.info