Adva van egy „híres” intézmény, Simon Wiesenthal Központ a neve. A Központ jeruzsálemi irodájának a főnökét jól ismerjük, hiszen ő indította el a dr. Képíró Sándor elleni aljas bosszúhadjáratot. Olvasom az egyik cionista hírportálon, hogy a „kiválasztottak” által megszállt Jeruzsálem a nácivadász iroda mellett egy ún. „Tolerancia Múzeum”-mal is gazdagodik.

A történet 2002-ben kezdődött: a Wiesenthal Központ akkor azzal az ötlettel állt elő, hogy égető szükség lenne egy jeruzsálemi „Tolerancia Múzeum”-ra is (New York-ban ugyanis már működik egy ilyen intézmény). Az építmény helyszínét is megtalálták: „véletlenül” egy ősi, muszlim temetőt szemeltek ki. A jeruzsálemi muszlimoknak érthető módon nem tetszett az ötlet, s 2005-ben bírósághoz fordultak annak érdekében, hogy más helyen épüljön fel az amúgy teljesen fölösleges létesítmény. A cionista megszállók bírósága 2008-ban elutasította a panaszt, s ennek következtében elkezdődött az ősi temető felszámolása. Néhány hónap múlva pedig belevágnak az építkezésbe, hiszen a cionista toleranciára nagy szükség van. A látványterv alapján elmondható: jó nagy épületet szánnak a toleranciának, de ez érthető, hiszen könyvtár, konferenciaközpont és színház is helyet kap majd a ronda építményben.

A történetről eszembe jut, mi történt Budapesten, amikor a Lehel téri csarnok építése elkezdődött. Egyik nap fölröppent a hír, hogy azon a területen régi zsidó temetőt rejt a föld. Rögvest leálltak a munkával, mindent átvizsgáltak, mert – tudjuk – a zsidó temető szent hely, azt megbolygatni nem szabad. Persze a Lehel téren egy darabka zsidó csontot sem találtak, folytatódott is a munka.

A muszlim holtakkal más a helyzet. Ahol ők nyugszanak – az nem szent hely. Azt nyugodtan meg lehet bolygatni. Mert a cionista tolerancia múzeuma Efraim Zuroff és züllött hordája szerint fontosabb, mint a nem zsidó holtak nyugalma.

Falusy Márton – Hunhír.info