2008-ban történt: Richard Williamson katolikus püspök a svéd tévének adott interjúban – nem önszántából, hanem kérdésre válaszolva – elmondta: nem hisz abban, hogy a nácik gázkamrákban öltek meg zsidókat, s szerinte a német koncentrációs táborokban legfeljebb 200-300 ezer zsidó vesztette életét. A holoipar azonnal lecsapott Williamson püspökre, aki ellen Németországban eljárás indult.
Első fokon tízezer euróra büntették Williamson püspököt, mert szörnyű bűnt követett el: elmondta saját véleményét. Az ítélet ellen mind az ügyészség, mind a védelem fellebbezett: az előbbi súlyosbításért, az utóbbi pedig az ítélet eltörléséért. Williamson ügyvédje kifejtette, hogy ügyfele a svéd tévének nyilatkozott (Svédországban a holoipar nem bír oly befolyással, mint Németországban), s nem tudta, hogy a felvételt német földön is sugározni fogják.
A másodfokon eljáró regensburgi bíróság most meghozta döntését: a korábbi ítéletet helybenhagyta, a büntetés összegét azonban csökkentette 6500 euróra. Manapság tehát német földön ennyi a tarifája ennek a „gondolatbűnnek”.
Ezekben a napokban éppen a jeles izraeli történész, Ilan Pappe néhány évvel ezelőtti, híres könyvét lapozgattam (The Ethnic Cleansing of Palestine). A könyv 11. fejezetének ez a címe: Nakba-tagadás és a „békefolyamat”. Pappe könyve arról szól, milyen – előre kidolgozott – terv alapján végeztek etnikai tisztogatást a cionisták Palesztina földjén annak érdekében, hogy az őshonos lakosság elüldözése árán tiszta zsidó államot hozhassanak létre. Az etnikailag „megtisztított” palesztin földön 1948-ban létrejött a cionista állam, ami a palesztinok számára katasztrófa, vagyis „nakba” volt. A cionisták azonban máig tagadják, hogy etnikai tisztogatást hajtottak volna végre, az elüldözöttek hazatérését, avagy kárpótlását elutasítják, tagadják a „nakbát”. Azt állítják, hogy egyrészt „lakatlan” területre érkeztek a cionisták, másrészt hogy a palesztinok önszántukból hagyták el földjeiket, házaikat.
Pappe könyve persze nagy vihart kavart, mert gyakorlatilag ő volt az első izraeli történész, aki szembenézett a cionista állam mocskos múltjával. Pappe fellép a nakba-tagadás ellen, s hiteles adatokkal bizonyítja, hogy a cionista állam alapító atyái igenis etnikai tisztogatást hajtottak végre – előre elkészített forgatókönyv szerint. Azt is kimondja, hogy az izraeli zsidók azért nem hajlandók elismerni a zsidók által a palesztinok ellen elkövetett bűnöket (tehát azt, hogy a palesztinok a zsidók áldozatai voltak és ma is azok), mert ennek beismerése „aláásná a saját áldozati státuszukat”. Ilyen egyszerű ez. A zsidók örökös, anyagilag igencsak jövedelmező áldozati státuszát azzal is igyekeznek „erősíteni”, hogy Németországban és más országokban ostoba, faji alapú törvényekkel védelmezik a szentség rangjára emelt holomicsodát, s gondolatbűnné nyilvánítják a „szentségtörő” véleményeket.
Felmerül a kérdés: ha a holomicsoda tagadása bűn, amelyért börtön vagy pénzbüntetés jár, akkor a nakba-tagadást, tehát a cionisták által végrehajtott – amúgy háborús bűntettnek minősülő, s ezért soha el nem évülő – etnikai tisztogatás tagadását például miért nem büntetik Németországban? A válasz egyszerű: ma is érvényben vannak faji törvények német földön – csak most zsidó érdekek szolgálatában. Ennek jegyében született a Williamson püspök elleni ítélet is.
Falusy Márton – Hunhír.info
