A hatályos magyar alkotmány 61. § (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van „a véleménynyilvánítás és szólás szabadságához”, az 58. § (1) bekezdése szerint pedig – törvényben meghatározott esetek kivételével – mindenkit megillet a szabad mozgás joga.
A tegnapi melegfelvonulás elleni demonstráción ez a két szabadságjog súlyosan sérült. A magyarországi illetőségű Sandor Pinter egyenruhás és civil legényei a jogállamiság, a demokrácia alapértékeit tiporták sárba – példásan meleg büszkeséggel. Az egyenruhás bűnözésért felelős Sandor Pinternek egy választása maradt: azonnal lemondani. Az alkotmányban biztosított jogaiktól megfosztott emberek pedig szintén csak egyet tehetnek: az egyenruhás bűnözés újabb megnyilvánulása miatt feljelentéssel élnek az ügyészségen, s emellett kárpótlási pereket indítanak.
Tegnap késő délután a ballib hírportálok lelkesen dicsérték a pintőrség munkáját. Az egyik honlap szerint sikerült jól „szeparálni” a meleg és nem-meleg tábort. Mit is jelentett a valóságban ez a „szeparálás”? Röviden megfogalmazva: a pintőrség rövid időre gettósította az Oktogont, kordonnal zárta körül a nem-meleg tábort – nemcsak a törvényesen bejelentett demonstráció résztvevőit, hanem az éppen ott tartózkodó magyar és külföldi állampolgárokat is. A Gyurcsány-Bajnai korszak bukásával tehát nem illant el a kordonépítés mámora. Tegnap feketén-fehéren bebizonyosodott, hogy a kétharmados álforradalom haszonélvezői is kordonokban gondolkodnak. Csak a hatalomban ülők neve változott – a kordonok a régiek.
Jogállamban, demokráciában ilyen gettósítás nem fordulhat elő. Az egyik „bekordonozott” delikvens meg is jegyezte: úgy bántak velük, mint a barmokkal. Embereket szabad mozgásukban korlátozni ugyanis csak megfelelő törvényi keretek között lehet (például börtönbüntetés esetén).
Követelni kell tehát a belügyér azonnali lemondását, s ezzel egy időben a felelősök – Pinter és sameszai – ellen büntetőfeljelentéssel kell élni. A gettósítás elszenvedői álljanak a sarkukra, s indítsanak kártérítési pereket a rendőrség ellen. Jól emlékszünk valamennyien, hogy a szegfűs időszakban mi történt a Clark Ádám téren: ott is gettósítottak szabad polgárokat (élőhúsból készült kordonokkal, mert rendőrsorfal akadályozta meg a szabad eltávozást), s később a sérelmet szenvedettek kártérítési pereket indítottak – méghozzá sikerrel. Ideje tehát, hogy a jelenlegi hatalom is szembesüljön az egyszerű ténnyel: akármekkora is a kétharmadnyi narancs, kormányzati jogtiprás nem maradhat következmények nélkül.
S végül még két megjegyzés. Vajon mennyibe került a melegfelvonulás „biztosítása”, tehát a kordonépítés, az elhasznált spraymennyiség, az elképesztő rendőri jelenlét? Mennyibe került ez az őrület az adófizető polgároknak? Mert nem árt tudnunk, hogy évente mennyi pénzt költünk az állítólag hátrányos helyzetű melegekre, illetve érzékeny büszkeségükre. Közérdekű adatról van szó, kérjük azonnal nyilvánosságra hozni.
A második – s egyben utolsó – megjegyzés: a melegbüszkeség jogának gusztustalan gyakorlását miért használja fel a rendőrség arra, hogy a nem melegen büszkéket alapvető jogaiktól megfossza? Miért természetes az, hogy egy jelentéktelen, deviáns csoport vonulása miatt az egész belváros megbénul? Miért természetes az, hogy a nem deviáns polgárok ezen a napon ki vannak tiltva az Andrássy útról? Miért viselkedik a hatalom, a rendőrség is deviáns módon?
A tegnapi jogtiprás felelőseit, a jelenlegi hatalom kordonagyú embereit tehát el kell számoltatni. S emellett arra is szükség lenne – írtunk már erről korábban -, hogy a devianciával, abnormalitással szemben álló elsöprő többség is megmutassa a maga büszkeségét, a maga méltóságát. Szervezzük meg tehát végre a nem meleg méltóság menetét – a Hősök terétől a Kossuth Lajos térig. Vonuljunk fel mi is az Andrássy úton. S a rendőrség felé csak egy kérésünk legyen: nem kérünk biztosítást, nem kérünk kordonokat, kutyákkal „felszerelt” pintéri sintéreket. A normális többséget ugyanis nem kell senkitől megvédeni…
Falusy Márton – Hunhír.info