Naftali Kraus írja a honlapján: amikor még beszélő viszonyban volt a Síp utcai zsidóführerrel – Zoltai-Zucker Gusztáv-Gerzson ügyvezető igazgatóval -, egyszer elment hozzá „protekciót kérni egy szegény zsidó számára”, s miközben diskuráltak, betoppant a szobába a mára már nagy karriert befutott „nyakkendő árus”. A seftelő zsidó akkoriban még Zoltai-Zucker kenyerét ette, aztán gazdát cserélt: ma Széles Gábor nagyvállalkozó házi zsidója.

Naftali Kraus tehát éppen Zoltai-Zucker ügyvezető igazgató szobájában ücsörgött, beszélgettek a protekcióra szoruló szegény zsidóról, s egyszer csak nyílt az ajtó:

„Ahogy beszélgettünk, bejött – kopogás mellőzésével – egy izgága zsidó, és egy csomó nyakkendőt tett le az asztalra. Na Naftáli, nem akarsz egy szép nyakkendőt? – kérdezte az üvig, és akkor derült ki, hogy Vámos György – aki akkoriban a Mazsihisz szóvivője volt – az alkalmi nyakkendő árus.
Soha nem azért jöttem Pestre, hogy nyakkendőt vásároljak, ezért csöndben távoztam.”

Tudjuk, hogy később „hová vitte a szóvivő a szót” és a nyakkendőit. Egy szép napon a seftelő Vámos „kopogás mellőzésével” betoppant a dúsgazdag Széles Gáborhoz, az asztalra tett egy csomó nyakkendőt, s néhány perc múlva a szélesi médiabirodalom sajtómunkásaként ballagott ki a terebélyes ember szobájából. Ki hitte volna egykoron, hogy a mazsihiszos batyus zsidó egyszer még a „polgári” sajtó sztárja lesz…

F. M. – Hunhír.info