A HunHír is beszámolt róla: őrizetbe vették Szima Juditot, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete főtitkárát. A hírek szerint az ügyészség hűtlen kezeléssel és egyéb bűncselekményekkel vádolja a szakszervezeti vezetőt. S miközben zajlik az eljárás, Szima Juditot sokan gyalázzák – még a HunHír egyes olvasói is.
Tudom, az olvasók között lesznek olyanok, akiknek nem tetszik majd a véleményem. Sebaj. A vélemények – akárcsak az ízlések és a pofonok – különbözőek. Senkit sem akarok meggyőzni, és senkinek a véleményét nem veszem át szolgai módon. Arra vállalkozom, hogy az alábbiakban elmondom a magam véleményét – őszintén, finomkodás nélkül.
Elöljáróban hadd elevenítsek föl a közelmúltból egyetlen rövid történetet. Amikor Pintér belügyér nagy rendőri erőt vezényelt Gyöngyöspatára, a szolgálatot teljesítő „kisrendőrök” arról panaszkodtak, hogy nagyon kevés ellátmányt kapnak a 12 órás szolgálatra (ha jól emlékszem, négy szelet kenyér, egy doboz májkrém volt a büdzséből finanszírozott lakoma). A TMRSZ gyöngyösi szervezete azonnal segített: a helyi önkormányzat közreműködésével megszervezték saját költségből, hogy legalább egy tál meleg ételt kapjanak a Gyöngyöspatára vezényelt rendőrök. Így cselekszik egy igazi szakszervezet. Az állam helyett tehát a szakszervezet gondoskodott az étkeztetésről, ami döbbenetes hír – a HunHír ugyan beszámolt erről, de a „hivatalos” sajtóban ez nem nagyon kapott helyet.
Régóta figyelem a TMRSZ és Szima Judit tevékenységét. Nyomon követtem a főtitkár asszony elleni 2009-es sajtóhadjáratot, amikor a Jobbikkal kötött együttműködési megállapodás miatt a legaljasabb rágalmakkal illették itthon és külföldön. Figyeltem az ellene zajló fegyelmi és büntető eljárásokat. S közben rendszeresen olvastam a TMRSZ honlapján megjelent közleményeket.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján őszintén mondom, hogy a TMRSZ mindig is úgy működött, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: keményen védte a munkavállalók érdekeit. Egy szakszervezetnek ugyanis ez a dolga, nem pedig az, hogy a politikai élet különböző szereplőivel mutyizzon.
Emlékszem azokra az írásokra, amelyek a rendőrségi dolgozók szerény munkakörülményeit mutatták be, miközben a fősündőrök szép pénzeket költöttek fölösleges dolgokra. A TMRSZ éppen azért lett népszerű a rendőrök körében, mert valóban érdekvédő szervezetként működött, s ha a felső vezetés részéről törvénytelenséget tapasztaltak, akkor a szakszervezet nem riadt vissza a jogi lépésektől sem. Érthető, hogy a rendőri vezetés igyekezett pórázra fogni a TMRSZ-t és elsősorban annak vezetőjét, Szima Juditot, de ez nem sikerült. Még úgy sem, hogy koholt vádakkal meghurcolták, lefokozták, pénzbüntetésre ítélték.
A TMRSZ persze nemcsak a szűken vett érdekvédelemre koncentrált. Talán emlékszik rá a kedves Olvasó, hogy a 2006-os brutális események után megszólalt a szakszervezet, s bizony keményen elítélte a brutalitást, és az azért felelős rendőri vezetést. Az eltelt években sem fogta vissza magát a TMRSZ: amikor a rendőrség törvénytelenül oszlatott, Szimáék ismét közleményben tiltakoztak. Így volt ez akkor is, amikor a Magyar Gárda betiltása után – az Erzsébet téren – békés „ülősztrájkot” folytató állampolgárokra rontott a sündőrség. Ott voltam, láttam a brutális fellépést, s nagyon jól esett, hogy már másnap a TMRSZ kemény közleményben – a rákosista ávóra utalva – emelte föl szavát a rendőri brutalitás ellen. S azt sem szabad elfelejteni, hogy a 2006-os rendőri brutalitás után éppen Szima Juditék tették világossá: a törvénytelen parancsot a rendőrnek meg kell tagadnia (nem véletlen, hogy később bujtogatás miatt ítélték lefokozásra és pénzbüntetésre a főtitkár asszonyt).
Aztán eljött a kormányváltás, a TMRSZ is várta a kormány által meghirdetett nagytakarítást és elszámoltatást. Elég gyorsan kiderült azonban, hogy a kormányzat részéről elhangzott szavakat valódi tettek nem követik. Sőt. A 2007 és 2010 között országos rendőrfőkapitányként regnáló Bencze József – akinek a följelentése alapján fokozták le Szima Juditot – az Orbán-kormányzat idején is szép beosztást kapott: macedón nagykövet lett belőle. S milyen érdekes: éppen az Orbán-kormány megalakulásának a napján kopogtattak be a TMRSZ központi irodájába az ügyészség emberei, s tartottak házkutatást, majd a zsákmánnyal távoztak. A történet most megismétlődött azzal a különbséggel, hogy tegnap Szima Juditot is őrizetbe vették. Az az érzésem, hogy a felcsúti ember által meghirdetett számonkérésnek más gyümölcseit várta a magyar nép.
A Szima Judit elleni hatósági eljárás tehát nem kormányfüggő: az 1990-ben felállt politikai rendszer züllött kreatúrái között nincs nagy különbség, a kellemetlenkedő civileket, szakszervezeti vezetőket koholt vádakkal gyorsan el lehet takarítani. Ma Szima Juditot, holnap mást. Akik nem paríroznak, azoknak a sorsa meg van pecsételve. S ellenpéldaként jegyezzük meg jól: az elmúlt 8 évért még egyetlen embert sem vontak felelősségre. Nem is fognak.
A 2010-es választás óta is igen aktív a TMRSZ. Az elmúlt hetekben mindenki csak arra figyel, hogy a rendvédelmi dolgozók a kedvezményes nyugdíjkorhatár eltörlése miatt lázadoznak. Tudom, a felmérések szerint a társadalom többsége egyetért azzal a kormányzati szándékkal, hogy a korkedvezményes nyugdíjat töröljék el. De van itt egy bökkenő. Valami, amiről nem nagyon beszélünk.
Először is: a rendvédelmi dolgozók korkedvezménye – szerzett jog, amit egy magára valamit is adó szakszervezet igyekszik megvédeni. Ezt kifogásolni nem lehet. Másodszor: a már nyugdíjas rendvédelmi dolgozókat a kormány vissza kívánja „vezetni a munkaerőpiacra”. Ezzel a szándékkal nagy baj van, ugyanis semmilyen törvénynek nem lehet visszamenőleges hatálya. A korkedvezmény eltörlése csupán a nyugdíjba még nem vonult dolgozókra lehet érvényes. Ha ugyanis visszamenőleges hatályú törvényeket kezd hozni az Országgyűlés, akkor senki sem lesz biztonságban ebben az országban. Akkor bárkitől, bármikor és bármit el lehet venni. Harmadszor: a már nyugdíjas rendvédelmiek visszatérése „a munka világába” korántsem jelenti azt, hogy tényleg munkát kapnak. Az is lehet – és ennek valószínűsége nem is csekély -, hogy az eddigi nyugdíjas hamarosan munkanélküli lesz. Egyszóval: ez a kormányzati játék kissé gyanús. A kormány kétségkívül pénzt akar spórolni – az embereken. Mert miközben a tervezett intézkedéssel – számítások szerint – évi 1,5 milliárd forintot takarít meg a kormány, ugyanakkor saját céljaira két kézzel szórja a közpénzt. Nemrég olvashattuk, hogy nyomtatókra 4 milliárdot, új autókra pedig 7 milliárdot költenek el odafönn.
A TMRSZ azonban nemcsak azért harcol, hogy aktív és nyugdíjas tagjainak érdekeit védje. A szakszervezet szeretné visszaszerezni a rendőrség becsületét is, amely 2006-ban igencsak bemocskolódott. Nemrég az egyik nagyon radikális hírportál nagyon nekiment Szima Juditnak azért, mert a főtitkár asszony azt mondta: a rendőrség 2006-ban fönntartotta a rendet. Akkor tehát Szima nem ítéli el a rendőri brutalitást? – tették föl többen a kérdést.
Ez a szavakkal folytatott játék nagyon álságos. Írtam már fentebb: a 2006-os és az azt követő rendőrségi brutalitásokat a TMRSZ mindig kemény szavakkal ítélte el – s éppen ezért hurcolták meg Szima Juditot. A főtitkár asszony nem változtatta meg a véleményét, csupán arról beszélt: a brutális akcióért felelős rendőrök ellenére a tisztességes rendőrök fenntartották a rendet: Vagyis ellenőrizték a közúti forgalmat, a betöréseket megelőzendő járőröztek, tehát végezték a közrend fenntartásának napi munkáját. Olyan helyzetben tették ezt, amikor a társadalom nagy része megvetően nézett a rend őreire.
Mi hát a baj Szima Judit kijelentésével? A rendet minden országban fenn szokták tartani. A rendet elsősorban a rendőrség biztosítja a világ minden országában. Magyarország sem kivétel. S szögezzük le: a 2006-ban s az azt követő években tapasztalt „egyenruhás bűnözés” nem jelentheti azt, hogy a rendőrség egészét bűnösnek kiáltjuk ki. Nincs kollektív bűn, bűnt mindig konkrét személy követ el. Szeretném felhívni a kedves Olvasó figyelmét arra, hogy amikor a csendőrséget 1945-ben feloszlatták, a nagy hírű szervezetet kollektív módon bélyegezték meg. S ez a megbélyegzés máig tart, manapság éppen dr. Képíró Sándort állítják pellengérre csendőrmúltja miatt. Éppen minap mondta egy kissé balos és faagyú ismerősöm: bizonyára bűnös Képíró, hiszen csendőr volt. Ez a kijelentés ugye fölháborító? De akkor miért nem háborodunk föl a politikai pályáját a Kommunista Ifjúsági Szövetségben kezdő Kövér László április 18-án elhangzott szavai miatt? A Dunáról elnevezett tévécsatorna egyik műsorában a nagybajszú legény ezt mondta: „Az már kicsit rosszul esik, hogy amikor szétverték az országot Gyurcsányék, Veresék, Bajnaiék, Kókáék, meg a többiek, akkor ugyanezek a szakszervezeti vezetők, akik most meglehetősen agresszív módon kiviszik az utcára a rendvédelmi dolgozókat, akkor lapítottak, mint az a bizonyos a gazban.”
Most ne azt firtassuk, hogy hol és mekkora excrementumként lapított Kövér és a narancsos vezérkar. Ne firtassuk, hogy a 2006. október 23-án vezényelt rendőrattak idején milyen szépen elsöpört a Fidesz-gyűlésről Orbán Viktor és csapata – ahelyett, hogy a megtámadott tömeg élére álltak volna. S azt se firtassuk, hogy miért nem akarták kikényszeríteni már 2006-ban az előre hozott választásokat, miért nézték „tétlenül” az ország szétverését, lezüllesztését és a társadalom kifosztását – miközben repesve várták, hogy az idő múlása majd csak meghozza a kétharmadot. Mindezt most ne firtassuk, de tartsuk azért ébren az emlékezetünkben, mert egyszer erről a súlyos felelősségről is el kell majd számolnia az orbáni társulatnak. Arra azonban érdemes felhívni a kövér bolsevik múlttal rendelkező házelnök figyelmét, hogy Szima Judit és a TMRSZ nevét éppen 2006-tól kezdte megismerni a hazai közvélemény. Mert először akkor tapasztaltuk meg, hogy egy rendőrségi szakszervezet tiltakozik az „egyenruhás bűnözés” ellen, követeli a rendőri vezetők felelősségre vonását, lemondását. Szima Judit tehát – a nagybajszú, gazbéli „bizonyos”-sal ellentétben – az elmúlt években nem lapított. Ezért hurcolták meg és hurcolják meg ma is. Mert olyasmivel rendelkezik, ami a narancsban nem található – gerinccel.
Szima Judit némely kijelentésével nem értek egyet. Bizonyos kérdésekben eltérő a véleményünk, például a korkedvezményes nyugdíj nem visszamenőleges hatályú bevezetésével én is egyetértek. De minden véleménykülönbség ellenére tisztelem a főtitkár asszonyt. Tisztelem, mert a koncepciós eljárások, a sajtótámadások sem tudták megtörni. Tisztelem, mert a rákent sok mocsokra csak legyint, s megy tovább. Ha valakit baloldalon és jobboldalon egyaránt utálnak, akkor az a valaki nagyon tisztességes lehet. A szoclib uralom idején Szimát meghurcolták. Az orbáni rendben Szimát szintén meghurcolták és meghurcolják.
Nem véletlenül nem engedték be Szima Juditot a Parlamentbe, az Orbánnal való tárgyalásra. Kilógott volna a sorból…
Falusy Márton – Hunhír.info
