A Síp utcai különítmény honlapján megjelent egy hosszú szöveg, Zoltai-Zucker Gusztáv-Gerzson nemrég elhangzott beszéde. A törpe zsidóführer a B’nai B’rith (A Szövetség Fiai) nevű nemzetközi zsidó szervezet budapesti találkozóján beszélt a hazai zsidóság útjáról, a magyarság életében betöltött „fontos” szerepéről, s persze a jelent uraló szélsőjobboldali veszélyről. Az ex-munkásőr mindeközben fényezte egy kicsit Kádár János rendszerét, amelynek Zoltai-Zucker párttagként és a párthadseregként működő Munkásőrség tagjaként is lelkes kiszolgálója volt.

Zoltai-Zucker beszédének felütése igazán jól sikerült. Íme a nyitó mondatok:

„Sok évezred óta teszik fel a kérdést: mi a titka a zsidóság mindenkori szellemi erejének? Természetesen csakis a Tóra lehet az első megfejtés, és második persze a Talmud.”

A harmadik pedig a Pénz, de erről a törpe ember mélyen hallgat. Apropó szellemi erő: meg tudja mondani valaki, hogy Zoltai-Zucker mindenkori szellemi erejét milyen iskolákban, milyen tanulmányok során edzette? Magyarán: mi a szakmája, hol, milyen oskolában végzett derék munkásőrünk?
A zsidóführer ezután faji alapon osztályozva hosszan sorolja, mennyi zsidó művészt, tudóst stb. köszönhet a magyarság a zsidajoknak. Azért mondom, hogy faji alapon listázza a hírességeket, mert például az általa említett Radnóti Miklós katolikus volt és magyarnak vallotta magát. Zoltai-Zucker azonban még holtában sem kíméli szegény Radnótit, rakja rá rendületlenül a zsidócsillagot.
A zsidóführer aztán beszél a zsidótörvényekről, az ún. „holocaust”-ról, majd a háború után beköszöntő szép új világról is. Igaz, azt nem írja le, hogy a Rákosi-rendszer zsidókból verbuválódó vezető garnitúrája is a „zsidóság mindenkori szellemi erejéből” merített, amikor maga alá gyűrte a magyarságot, azt viszont elismeri, hogy ezekben az években a vallásszabadság nem érvényesült. De aztán jött „1956 drámája”, s a hithű zsidók közül többen is vándorbotot ragadtak: „Rövidesen csaknem negyedmillió magyar ajkú zsidó telepedett le a fiatal zsidó államban”. Eddig úgy tudtam, hogy a forradalom – és nem „dráma” – leverése után közel 200 ezer ember menekült el az országból: ezek szerint a közel 200 ezer menekültből közel 250 ezer nagy „szellemi erejű” alak az ún. „Izrael” felé vette útját. Akik pedig itthon maradtak, bizonyára örültek, hiszen „kiegyensúlyozottabb” rendszer jött a nagy szellemi erejű Zoltai-Zucker szerint:

„1957 után kiegyensúlyozottabb politikai rendszer következett Magyarországon, amely ügyelt az arányos gazdasági fejlődésre, s nagyobb emberi jogokat engedett érvényesülni a vallásban.”

Szóval „kiegyensúlyozottabb politikai rendszer” jött 1957-ben, amikor már zajlott a megtorlás Biszku Béla belügyminiszter vezetésével. Tény, ez a rendszer „kiegyensúlyozottabban” alkalmazta a terrort: nemcsak kormányfőt, minisztert akasztottak a megtorlás éveiben, hanem munkást, parasztot, értelmiségit egyaránt. Sőt az életkorra sem voltak tekintettel: a kiskorú Mansfeld Péter esetében megvárták, amíg betölti a 18. életévét, aztán a kiegyensúlyozás jegyében fölkötötték.
Ebben a „kiegyensúlyozottabb” rendszerben Zoltai-Zucker is kiegyensúlyozta magát: Tóra és Talmud az egyik hóna alatt, MSZMP-tagkönyv és munkásőrsipka a másik hóna alatt. Így már érthető a zoltai-zuckeri nagy-nagy szellemi erő.

A B’nai B’rith zsidói előtt elmondott beszédének a végén a törpe zsidóführer kötelező gyakorlatként rettegett egyet. Mert ugye itt vannak már köröttünk a nácik, nyilasok, egyéb szélsőségesek. Zoltai-Zucker szerint a hazai zsidóság „joggal kívánja meg a maga számára az egyenlőséget és az emberi méltóságot minden területen” (mi magyarok is ugyanezt kívánjuk – magunknak), majd így folytatja:

„Éppen ezért a mazsihisz öntudatosan lép fel a demokráciát és az emberi méltóságot sértő támadással szemben. Ezért tiltakozunk a jogtalan, rasszista csoportos garázdálkodások ellen, elítéljük a nyaltan (sic!) és burkoltan elhangzó fenyegetéseiket. Nem kívánjuk viszontlátni a nyilas időszak szimbólumait, hallani jelszavait, nem akarunk utcáink, tereink névadói között látni náci csendőröket. Fellépünk a Dávid-csillagot égetők ellen.”

Micsoda szellemi erő, nemde? A „nyaltan” elhangzó – bizonyára erotikus felhangú – fenyegetések különösen megragadták a képzeletemet. Ami pedig a Dávid-csillag elszánt védelmét illeti: ha a cionisták nagyon sok csúnyaságot művelnek a világban (márpedig nagy szellemi erejük okán soha nem nyugszanak), odahaza mindig szoktam égetni – jobb híján – egy-két Dávid-csillagot. Ez az egyik hobbim, olykor alig bírom abbahagyni. De egyszer sem fordult még elő, hogy Zoltai-Zucker fellépett volna ellenem.

Zoltai-Zucker a „náci csendőrök”-től, a „nyilas időszak szimbólumai”-tól és „jelszavai”-tól fél – a Kádár-rendszer söpredékével, szimbólumaival és jelszavaival viszont nincs baja. Mert az ugye „kiegyensúlyozottabb” rendszer volt. Zoltai-Zucker nem adhat mást, csak mi lényege: ő is a kádárista söpredék része, a „kiegyensúlyozottabb” rendszerből itt maradt őskövület. Amíg ilyen alakok nyilvánosan büföghetnek, addig „rendszerváltozásról” beszélni – nevetséges. Mert mi sem kívánjuk viszontlátni a bolsevik időszak zsidó és nem zsidó munkásőreit.

Falusy Márton – Hunhír.info