Kissé megkésve tájékoztatjuk a kedves Olvasót, hogy Bayer Zsolt a műtőben van. Nem őt műtik, hanem Magyarországot. Mert beteg. Mármint Magyarország. Bayer pedig ott áll a műtőben, kezében szike, mert szerinte „muszáj műteni, vágni, fertőtleníteni, s aztán mindent újrakezdeni”. S ez Bayer nélkül, a Bayerok nélkül nem megy.

Csütörtökön Bayer Zsolt írta a Széles Hírlap vezércikkét. Címe: „Beteg ország”. Szerzőnk Kónya Péter szakszervezeti vezetőről, Alföldi Róbertről fecseg valamit, majd közli, hogy Magyarország súlyos beteg, meg kell műteni, ők pedig – vagyis a Bayerok, többes szám első személyben – szikével a kezükben állnak a műtőben, operációra készülnek. A Bayerok tehát nem betegek. Ők fognak gyógyítani. A beteg neve: Magyarország. Ebből következően a szikés Bayerok nem tartoznak Magyarországhoz. Hiszen ha idetartoznának, akkor őket is műteni kellene – a Bayerok diagnózisa szerint ugyanis Magyarország „súlyos beteg”.

De nézzük, mit is írt az ötös számú párttagkönyvet birtokló, szikés publicista a lap csütörtöki „Álláspont”-jában:

„Magyarország beteg.
Súlyos beteg.
Állunk a műtőben, kezünkben szike. Muszáj műteni, vágni, fertőtleníteni, s aztán mindent újrakezdeni.
Állunk a műtőben.
Baloldalról köpködnek befelé, és próbálják még jobban elfertőzni azokat az üszkösödő sebeket, amelyeket ők okoztak.
Jobboldalról egy faékkel, egy rozsdás ácskapoccsal és szaros gumicsizmában dörömbölnek a műtő ajtaján a sziklaszilárd ostobaság rendíthetetlen hitével, amely szerint faékkel és rozsdás ácskapoccsal kell gyógyítani.
Hogy is mondta a miniszterelnök a választási győzelem éjszakáján? „Tisztában vagyok vele, hogy életem legnehezebb feladata előtt állok.”
Tudtuk mi is.
De erre azért nem számítottunk.
De ha ez a műtét most nem sikerül, akkor Magyarország meghal.
Ezért nincs visszaút.
Ehhez képest kéretik a maga helyén értékelni akár Alföldit, akár Kónya Pétert – akár akárkit. Mondom még egyszer: nincs visszaút.”

Bayer irományának elejét lemetszettük, csupán a végét idéztük, mert egyrészt nem akartuk fárasztani a kedves Olvasót, másrészt pedig az idézett sorokban van a lényeg. Nézzük a szikés okfejtés tanulságait.

Vannak tehát a Bayerok, akik a műtőben állva szikét szorongatnak. Ők fognak „gyógyítani” minket, akik a műtőasztalon fekszünk. S altatás közben még azt is halljuk a Bayerok szájából, hogy nincs visszaút. Továbbra is a szikés embereké a jövő, a Bayeroké, Lázár Jánosoké és haverjaiké. A szikés emberekhez majd továbbra is dől a pénz, miközben a beteg országtól megértést, belátást követelnek. A szikés emberek továbbra is teljesítik megbízóik parancsait, miközben szóban és írásban a beteg ország beteg népére hivatkoznak. A szikés emberek olykor-olykor kiszaladnak a műtőből egy-egy Szabad Nép-félórára – körberajongani az amerikai Nagy Testvért, vagy mély hódolattal zengeni Jehova választott népének múlhatatlan dicsőségét. Aztán szikéstól rohannak vissza a műtőbe, mert hisz nincs visszaút.

Magyarország beteg – mondják tehát a szikés Bayerok. S elhűlve látják, hogy baloldalról jó nagyokat köpnek a műtőbe azok, akik a súlyos fertőzést okozták, jobboldalról pedig valami rémisztő – faékes (?!), ácskapcsos (?!) – csürhe törtetne befelé. Méghozzá „szaros csízmában”. Bizony, SZAROS CSIZMÁBAN. Hoppá! Miközben metélésre, vágásra készen állnak a szikés Bayerok, egy réges-régi nótát dúdolnak a műtőben:

„Jönnek a dúlt-keblű mélymagyarok megint,
fűzfapoéták, fűzfarajongók, jönnek a szarból.”

Ezt Spíró György írta közel negyedszázaddal ezelőtt, s most a szikés publicistától megtudtuk: megérkeztek a „szarból jött” magyarok, a műtő jobboldali ajtaján dörömbölnek. Az egykori spirói látomást tehát a másik nagy „látó”, Bayer Zsolt egészítette ki.

Spíró György és Bayer Zsolt – összenő, ami összetartozik. Köszönjük kedves Bayer Zsolt ezt az őszinte „szarból jött” magyarozást!

Egyébként nem vagyunk biztosak abban, hogy ma feltétlenül szikére van szüksége az országnak. Nem minden betegnek kell rögtön szikével nekiesni. Azt pedig végképp nem tudjuk eldönteni, vajon a bayeri műtőben ácsorgó szikés emberek nem szorulnak-e komolyabb gyógykezelésre…

Falusy Márton – Hunhír.info