Pénteken a Fehér Házban fogadta Bibi Netanjahu cionista kormányfőt az amerikai elnök. Mint korábban hírt adtunk róla, a találkozót megelőző napon mondott beszédében Obama felvetette, hogy a cionista államnak vissza kellene vonulnia az 1967-ben megszállt területekről. Cionista források szerint Netanjahu földúltan indult Washingtonba, de a Fehér Házban lezajlott közel két órás megbeszélés végén megnyugodva állt föl.
A csütörtöki Obama-beszédből legtöbben azt emelték ki, hogy az elnök szerint a palesztin-izraeli békének a ’67-es határokon kellene alapulnia. Egyeseknek úgy tűnt, hogy a cionizmus iránt elkötelezett amerikai külpolitikában valóságos fordulat állt be. Ez azonban nem igaz: Obama úgy bűvészkedett a szavakkal, hogy sok embert sikerült megtévesztenie. Voltak azonban – s nem is kevesen – akik pontosan megértették az elnöki üzenetet. Nézzünk meg egyetlen példát.
Sever Plocker, a Yedioth Aharonoth cionista lap főszerkesztő-helyettese „Obama, a cionista” címmel írt figyelemre méltó cikket. Plocker szerint sokan félreértették Obama kijelentéseit, s Netanjahunak sem kellett volna fölzúdulnia. Mert miről is beszélt Obama?
Az amerikai elnök azt mondta, hogy az izraeli és a leendő palesztin állam határainak a megállapításakor az 1967-es háború előtti állapotból kell kiindulni, ez lehetne a tárgyalás alapja „kölcsönösen elfogadott területcserével”. Plocker szerint fölöslegesen horkant föl Netanjahu, hiszen nincs előre meghatározva a területek mérete és elhelyezkedése. Magyarán: addig lehet a területcserékről „tárgyalni”, amíg végül minden marad a régiben. Plocker – valljuk be – helyesen értelmezte Obama intencióit.
Obama másik fontos kijelentése így hangzott: „A tartós béke magában foglal két államot két néppel: Izraelt, mint zsidó államot és a zsidó nép hazáját, valamint a palesztin államot, mint a palesztin nép hazáját.” Ezzel a kijelentéssel látszólag nincs semmi baj, pedig aki figyelmesen olvas, észreveszi: Obama a palesztinok kárára s a cionisták javára súlyosan elfogult. Ha ugyanis a palesztinok feltétel nélkül elismerik Izraelt, mint „a zsidó nép államát”, akkor egyben lemondanak a palesztin száműzöttek visszatérésének a jogáról, amit az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 1948. december 11-én elfogadott 194. számú határozat 11. pontja rögzít, s amelynek a cionista állam máig nem tett eleget. Sever Plocker cionista firkász tehát joggal állapítja meg: egyetlen korábbi amerikai elnök sem fogalmazta meg ilyen nyíltan azt az amerikai álláspontot, amely tökéletesen egybecseng „a nemzeti cionista-zsidó állásponttal”.
Sever Plockernek tehát igaza van, amikor Obamát elkötelezett cionistaként jellemzi, aki „elvekkel bíró vezető és Izrael rajongója”.
Nem véletlen, hogy a palesztin politikusok nem hajlandók tárgyalni a cionista kormányfővel. Saeb Erekat – aki korábban a palesztin tárgyalódelegációt vezette – így nyilatkozott:
„Nem hiszem, hogy olyan emberrel érdemes a békefolyamatról beszélni, aki azt mondja, az 1967-es határhoz való visszatérés illúzió, aki szerint Jeruzsálem Izrael fővárosa és oszthatatlan, s aki egyetlen palesztin menekült visszatérését sem óhajtja látni. Akkor miről lehet tárgyalni?”
De térjünk vissza Obamához. A Washington Postban az Obama-Netanjahu találkozó után jelent meg Scott Wilson cikke, amelynek a vége különösen érdekes. A szerző az Obama-adminisztráció nevük elhallgatását kérő egyes tagjaira hivatkozva azt írja: Obama – akárcsak elődje, Bush – tudatában van annak, hogy a cionista állam nem fog visszavonulni a ’67-esa határok mögé. Sőt, Obama nem is óhajtja ezt a visszavonulást: idézett kijelentésének célja csupán az volt, hogy a megrekedt béketárgyalásokat elmozdítsa a holtpontról. Az említett amerikai hivatalnokok szerint a tárgyalások végén a területi kérdésekben minden marad a régiben, mert az elnök álláspontja is az, hogy a ’67-es határok mögé való visszatérés lehetetlen. A Washington Post információit a cionista sajtó is átvette, egyikük már a címében is jelzi, hogy „Obama is ellene van” a ’67-es határok visszaállításának.
A Fehér Házban lezajlott Obama-Netanjahu találkozó tehát csak bohózat volt – folytatása az évtizedek óta zajló amerikai kabarénak. Ráadásul Netanjahu megismételte a régről ismert cionista álláspontot: „A palesztin menekültek nem jöhetnek Izraelbe. Ez nem fog megtörténni.” Az al-Dzsazíra televízió riportot közölt egy gázai menekülttáborról, s a riporter szerint a cionista führer kijelentése nem okozott meglepetést: „Sok ember elvesztette a reményt, hogy visszatérhet otthonába, oda, mi ma Izrael” – hangzott el a riportban.
Az Obama-Netanjahu találkozó után a palesztin elnök arra kérte az amerikai elnököt, gyakoroljon nyomást a cionista kormányfőre. Abbasz úgy fogalmazta meg kérését, hogy már elhangzott Obama szájából: az USA nem fogja ősszel az ENSZ-ben támogatni a palesztin állam „egyoldalú” elismerését. Az amerikai elnök az európai országokat is arra igyekszik majd rávenni, hogy az ENSZ-ben szintén nemmel szavazzanak. Megfigyelők ennek ellenére valószínűsítik, hogy – bár a Biztonsági Tanácsban vétóval él majd az USA – az ENSZ közgyűlésében többségben lesznek a palesztin-pártiak. Obama többek között azzal indokolta az elutasítást, hogy a Hamasszal tárgyalni nem lehet, s a palesztinoknak előbb el kell ismerniük a cionista államot.
A Hamasz szóvivője közölte: „A Hamasz nem terrorista szervezet”. Majd hozzátette: „Húsz évig tárgyaltunk. Elég volt. A palesztinoknak elegük van…A Hamasz népünkért, szülőföldünkért, szabadságunkért, méltóságunkért és függetlenségünkért harcol.” A szóvivő azt is megjegyezte, hogy bár a sikeres békefolyamat esélye továbbra is fennáll, „nem fogunk szabad kezet adni az izraelieknek, hogy élvezzék a megszállást, s hogy azt mondják nekünk, fejezzük be a megszállás elleni harcot”.
A palesztinok egyetlen esélye: folyamatosan napirenden tartani a menekültek és a megszállás ügyének rendezését – elsősorban az ENSZ 194. és 242. számú határozatai alapján. A cionista államot pedig mindaddig nem ismerhetik el, amíg az nem teljesíti az említett ENSZ-határozatokban rögzítetteket.
Friss hír, hogy június 5-én, az 1967-es háború kezdetének az évfordulóján, újabb akciót szerveznek az elűzött palesztinok visszatérésére. A szervezők azt kérik, hogy az akcióhoz csatlakozók csak palesztin zászlót hozzanak magukkal, s így közelítsék meg a cionista állam határait. Mint közismert, a május 15-én lezajlott „nakba’-tüntetések során sok palesztint megöltek és megsebesítettek a cionista terroristák. Június 5-én tehát a világ ismét Palesztinára figyel: arra a népre, amely évtizedek múltán sem hajlandó feladni a nemzetközi jog által is garantált jogait – s nem hajt fejet sem a cionista gyilkosok, sem a cionrasszisták által elkövetett háborús bűntettekhez asszisztáló amerikai politika előtt.
Falusy Márton – Hunhír.info
