Csütörtökön az amerikai elnök közel egyórás beszédben vázolta fel az USA közel-keleti és észak-afrikai politikájának legfontosabb elemeit. A beszédet nagy várakozás előzte meg – különös tekintettel a Palesztinában évtizedek óta tartó cionista megszállásra, s annak egyre nyilvánvalóbb tarthatatlanságára. A beszéd elhangzott, s mint várható volt, csalódást keltett.

Az alábbiakban a beszédnek kizárólag azzal a részével foglalkozunk, amely Palesztina sorsát érintette.
Barack Obama legfontosabb közlendője az volt, hogy a leendő Palesztin Államot az 1967-es határok között kell létrehozni. Mint ismeretes, a cionista állam 1967-ben szállta meg Ciszjordániát, ekkor kebelezte be Kelet-Jeruzsálemet is.

Obama kijelentette, hogy a palesztinoknak joguk van önmaguk kormányzásához, joguk van független államuk létrehozásához, majd a cionista államhoz fordulva így fogalmazott: „A zsidó és demokratikus országról szóló álom nem teljesedhet be állandósuló megszállással.” Obama szerint a tartós béke megteremtése sürgetőbb, mint valaha.

Az elnök a cionista államot és a palesztinokat is bírálta. Mint mondta, a cionisták folytatják az illegális telepek létrehozását a megszállt területeken, a palesztinok pedig fölálltak a tárgyalóasztaltól.
Mindenesetre az elnök nem rejtette véka alá, ki mellett áll, amikor arról beszélt, hogy Izrael és az USA „rendíthetetlen” barátsága a „közös történelemben és a közös értékekben gyökerezik”. A hosszú beszéd során ilyes közös gyökereket a palesztinok esetében nem lelt.

A cionista államhoz fűződő „rendíthetetlen” barátság kapcsán azt mondta Obama, hogy éppen „a barátságunk miatt fontos, hogy kimondjuk az igazságot: a status quo tarthatatlan, Izraelnek merészen kell cselekednie a tartós béke érdekében”. Ez a merész cselekedet nem lenne egyéb, mint a visszavonulás a ’67-es határok mögé.

A palesztinoknak is üzent az amerikai elnök. Közölte, hogy a cionista állam legitimitásának megkérdőjelezése kudarcra van ítélve: „Olyan szimbolikus akciók, amelyeknek célja elszigetelni Izraelt az ENSZ-ben, nem vezetnek egy független állam megszületéséhez.” Az idézett szavak jelentése világos: Obama közölte a palesztinokkal és a világgal, hogy az ENSZ szeptemberi ülésszakán nem fogja támogatni a palesztin állam elismerését.

Néhány nappal ezelőtt, a „nakba”-tüntetések során a cionista terrorállam több mint egy tucat palesztint megölt és sok százat megsebesített. Erről az elnök nem beszélt. Azt viszont nehezményezte – s neheztelését némi fenyegetéssel is fűszerezte -, hogy a Hamasz és a Fatah megállapodásával létrejött a palesztin egység: „A palesztin vezetők nem fogják elérni a békét és a prosperitást, ha a Hamasz ragaszkodik a terrorhoz és Izrael elutasításához. A palesztinok soha nem teremtik meg függetlenségüket, ha tagadják Izraelnek a létezéshez való jogát.” Ez is világos beszéd: tessék elismerni Izraelt, majd utána mi is elismerünk titeket. Miért nem fordítva? Az USA miért nem támogatja 63 éve óta az önálló palesztin állam megteremtését?

Obama aztán arról beszélt, hogy a tartós béke a térségben azt jelenti, két nép és két állam él egymás mellett: „Izrael, a zsidó állam és a zsidó nép hazája, valamint a Palesztin Állam, mint a palesztin nép hazája”. A gond az, hogy a megszállt területen százezrek száműzése révén létrehozott „zsidó állam”-ban ma is élnek nagy számban nem-zsidók, tehát az ún. „Izrael” zsidó jellegének említése – rasszista nyelvi művelet.

Érdekes módon a sok fölös locsogás közepette a leglényegesebb kérdésekről mélyen hallgatott az amerikai elnök. Nem beszélt a menekültek kérdéséről, holott a cionista állam területére való visszatérés jogát ENSZ-határozat rögzíti. Nem beszélt a megszállt területen folyamatosan épülő cionista telepekről, holott a megszállt területeken végrehajtott lakosságcsere – mint köztudott – háborús bűntett. Obama persze a Hamaszt terroristázta, „közös gyökerű” cionista barátairól azonban egy rossz szót sem mondott. Ahogy korábban sem.

Az 1967-es határokhoz való visszatérés azt is jelenti, hogy Kelet-Jeruzsálem nem lesz a cionistáké, hiszen ezt a területet is 1967-ben szállták meg a cionisták. Obama azonban másként gondolkodik: Jeruzsálem ügyét az „érzelmileg komoly akadályok” közé sorolta, akárcsak a palesztin menekültek ügyét. Szerinte először a területi kérdéseket és a kölcsönös biztonságot kell megteremteni, utána majd az említett akadályok is eltűnnek a tartós béke útjából. Erről az „akadály-mentesítésről” így nyilatkozott:

„Elismerem, ez nagyon nehéz lesz. De biztos vagyok abban, hogy az izraeliek és a palesztinok többsége inkább tekint a jövőbe, mint hogy a múlt foglya legyen.”

Szép, semmitmondó szavak. Ráadásul Obama szájából furcsán hangzik a fenti mondat: éppen a minap révedt ő is a múltba, amikor az amerikai zsidó örökségről ejtett kenetteljes szavakat a Fehér Házban. A palesztinok múltja égő seb: a száműzetés sok-sok évtizede, a cionisták által elkövetett, s ma is napi rendszerességgel zajló népirtás nem söpörhető félre egy ilyen nyegle, primitív elnöki mondattal.
Röviden összefoglaltuk Obama beszédének azt a részét, amely Palesztina sorsával és jövőjével kapcsolatos. Az érintettek válasza nem késett. Mind a cionisták, mind a palesztinok bírálták Obamát.

Netanjahu cionista miniszterelnök közölte: remélte, hogy Obama megerősíti Bush 2004-ben elhangzott ígéretét, miszerint a cionistáktól nem várja el a ’67-es határok mögé való visszavonulást. Netanjahu tehát visszautasította az amerikai elnök szavait, mert szerinte „egy palesztin állam életképessége nem mehet Izrael létének a rovására”. Netanjahu azt várja, hogy Obama visszalép attól a követeléstől, hogy Izrael vonuljon vissza a „védhetetlen” határok mögé. Igen, Netanjahu csak a megszállt területekkel együtt tartja védhetőnek, biztonságosnak Izraelt. Ráadásul – mint közölte – jelentős cionista népesség lakik a megszállt területeken, tehát a ’67-es határokon túl, s őket sem lehet cserbenhagyni.

A cionista válasz tehát Obama beszédére egy határozott „nem” volt.

A palesztinok sem késlekedtek a válasszal. Mahmúd Abbasz sürgős tanácskozásra hívta össze a palesztin vezetőket, s a hivatalos választ akkor adják meg Obama beszédére, ha az arab országokkal is konzultáltak. Abbasz szóvivője közölte: a cionisták éppen most jelentették be, hogy 1500 új házat építenek illegális telepeken a megszállt Palesztinában, s ez a bejelentés válasz Obama beszédére. Wasel Abu Yousef, a PFSZ végrehajtó bizottságának tagja „kiábrándítónak” nevezte a beszédet, szerinte Obama a cionista állam oldalán áll. Egy másik palesztin vezető, Bassam Salhi szerint Obama teljesen elfogult Izrael javára:

„Obama célja ezzel a beszéddel az volt, hogy megakadályozza a palesztinokat abban, hogy szeptemberben az ENSZ-hez forduljanak, s hogy a megbékélés útjába akadályokat gördítsen.”

Megszólalt a Hamasz szóvivője is, Mint mondta, ők nem hisznek az amerikai politikusoknak, mert elfogultak a cionisták javára, s tagadják a palesztinok alapvető jogait. Majd így folytatta:

„Nincs szükségünk arra, hogy Obama leckét adjon nekünk a demokráciából. Inkább Obamának lenne szüksége erre a leckére, mivel teljes mértékben jóváhagyja Izrael bűntetteit, s nem ítéli el az izraeli megszállást.”

A Hamasz közleménye „amerikai-izraeli arroganciáról” beszél, s ez nagyon pontos megfogalmazás. Tény, Obama egyetlen szóval sem ítélte el a cionista állam bűntetteit (például a május 15-én történt gyilkosságokat). Obama egyetlen szóval sem tiltakozott a folyamatos háborús bűntett, az illegális zsidó telepek létesítése ellen. Obama érzéketlen a menekültek sorsa iránt. Obama minden iránt érzéketlen, ami nem amerikai-zsidó, vagy zsidó-amerikai. A tartós békéről való locsogás, a ’67-es határokra tett elnöki ígéret – mindez porhintás. A Hamasznak igaza van: ezekkel tényleg nem lehet tárgyalni. Egyetlen út áll a palesztinok előtt: az egységben rejlő erő felmutatása – a szomszédos arab államok támogatásával. S a megalkuvás nélküli harc Palesztina felszabadításért. Előbb-utóbb a gonosz is elfárad.

Falusy Márton – Hunhír.info