Eddig nem tudtam, az Egyesült Államokban ilyesmi is létezik: az „Amerikai Zsidó Örökség Hónapját” májusban ünneplik. Azért ebben a hónapban, mert május derekán kiáltották ki a cionista szörnyállamot.

Fotó: Fehér Ház/Pete Souza

A Haaretz című cionista újság honlapján olvasom, hogy kedd délután a Fehér Házban Obama elnök fogadást adott a zsidó örökség hónapja alkalmából. Ellátogattam rögvest a Fehér Ház honlapjára, s megtudtam, hogy „korunk legbefolyásosabb emberei közül” többen is részt vettek ezen az eseményen: kongresszusi képviselőktől kezdve a Legfelsőbb Bíróság tagjain át egészen a „holocaust”-pápáig, Elie Wieselig. Utóbbiról Obama külön megjegyezte: Wiesel nemcsak a „barátja”, hanem „inspiráció a világ számára”. Tehát számomra és a kedves Olvasó számára is. Eleddig ezt sem tudtam.
Az elnök rövid beszédben méltatta a zsidók kiemelkedő teljesítményét a művészetben, tudományban, az üzleti életben és az élet egyéb területein. Íme a beszéd legfontosabb része:

„Ez a hónap jó alkalom a különböző hitű amerikaiak számára, hogy méltányoljuk azt a szerepet, amelyet történelmünk folyamán a zsidók betöltöttek – gyakran az őket sújtó elmondhatatlan diszkrimináció és szerencsétlenség ellenére. Évszázadokon át az amerikai zsidók heroikusan küzdöttek a csatákban, s arra ösztökéltek minket, hogy törekedjünk a békére. Ők építették városainkat, ők gyógyították a betegségeinket. Utat törtek a tudományban és a jogban, politikánkban és művészetünkben. Megmaradtak vezetőinknek, tanárainknak, szomszédainknak, barátainknak. A zsidó nép mindvégig állhatatos maradt. Ez az oka annak, hogy itt ma ezt a népet ünnepeljük: az előttünk járt ezreket, s azokat, akik országunk és az egész világ jövőjét fogják formálni.”

A fenti sorok szerint bizony az Egyesült Államokban is „gyakran” diszkriminálták, üldözték a zsidókat. Ez is újdonság számomra. De fordítsuk komolyra a szót: a Nagy Testvér példáját követve nem kellene idehaza is megrendezni a „zsidó örökség hónapját”? Március lenne a megfelelő hónap – mert március hó 21. napján kiáltották ki 1919-ben a zsidó diktatúrát. Persze mindenekelőtt találni kellene valakit, akit „inspirációként” fölkínálhatnánk népünknek és az egész világnak. Ki legyen az? Zoltai-Zucker? Konrád György? Vagy Heller Ágnes?

Falusy Márton – Hunhír.info