Ez a címe Mahmúd Abbasz írásának, amelyet kedden közölt a New York Times. Az időzítés nagyon érdekes: hétfőn este Bibi Netanjahu cionista führer parlamenti beszédében sorolta fel azokat a feltételeket, amelyeket a palesztinoknak kutya kötelességük elfogadni. A palesztin elnök cikke félreérthetetlen válasz a cionista diktátumra. A cikkre reagálva Netanjahu közölte: Abbasz meghamisítja a történelmet.
Abbasz írásának minden fontos részletét ismertetjük, mert hosszú idő után ez az első kemény állásfoglalás a palesztin elnök részéről. Az írás bevezetőjéből megtudjuk, hogy a palesztin elnök gyerekkorában Safed galileai városban élt, s 13 éves korában innen üldözték el családjával együtt a cionista megszállók. Abbaszék Szíriában leltek menedékre, honfitársaik ezreihez hasonlóan nekik is sátorponyva került a fejük fölé. S bár ő és családja mindig hitte, hogy egyszer visszatérhetnek otthonukba, ezt a jogot megtagadták tőlük.
A mostani időszak reményteli a palesztinok számára, mert „szeptemberben az ENSZ közgyűlésén kérni fogjuk a Palesztin Állam elismerését az 1967-es határokkal, s azt is, hogy az ENSZ teljes jogú tagja lehessen államunk”. Abbasz így folytatja:
„Sokan kérdezik, milyen jelentősége van egy ilyen elismerésnek, miközben folytatódik az izraeli megszállás. Mások azzal vádolnak minket, hogy veszélyeztetjük a békefolyamatot. Mi mégis azt hisszük, hatalmas jelentősége van ennek minden palesztin számára – éljenek szülőföldjükön, száműzetésben és megszállás alatt.”
Abbasz emlékeztet arra, hogy a palesztin állam kérdése utoljára akkor szerepelt az ENSZ közgyűlésének a napirendjén, amikor arról tárgyaltak, miként kellene felosztani két államra Palesztina földjét. Ez 1947-ben történt, az ENSZ közgyűlése ekkor fogadta el a felosztási tervet. Nem sokkal ezután – folytatja Abbasz – a cionista erők elűzték a palesztinai arabokat, hogy biztosítsák a zsidó többséget a jövőbeni Izraelben. Kitört a háború, arab csapatok szálltak szembe a zsidókkal, aminek eredményeként újabb palesztin tömegeket száműztek otthonaikból. „Ezeknek a száműzött palesztinoknak a leszármazottai voltak azok, akiket vasárnap lelőtt és megsebesített az izraeli hadsereg, amikor megpróbáltak szimbolikusan élni az otthonaikba való visszatérés jogával” – írja Abbasz.
Amikor 1948. május 14-én kimondták Izrael megalakulását, az USA néhány percen belül elismerte a cionista államot. „A mi palesztin államunk azonban beváltatlan ígéret maradt” – teszi hozzá az elnök.
Amennyiben a Palesztin Államot elismerik, és tagja lesz az ENSZ-nek, Abbasz szerint az izraeli-palesztin konfliktus nem csupán politikai, hanem jogi kérdéseket is fel fog vetni. Az ENSZ-tagság lehetővé teszi ugyanis, hogy a Palesztin Állam Izraellel szemben fellépjen nemcsak az ENSZ-ben, hanem a Nemzetközi Bíróságon is. Korábban ilyen szavak nem hangzottak Abbasz elnök szájából.
A palesztin elnök szerint igényüket az önálló állam elismerésére nem úgy kell tekinteni, mint valami politikai színjátékot. Abbasz szerint az ENSZ-nek biztosítani kell „a jogot ahhoz, hogy szabadon élhessünk szülőföldünk megmaradt 22 százalékán, mert az Izraellel 20 éven keresztül folytatott tárgyalások során nem kerültünk közelebb saját államunk megalakításához”. Majd ezt írja:
„Nem várhatunk a végtelenségig, miközben Izrael újabb s újabb telepeseket küld a megszállt Ciszjordániába, s megtagadja a palesztinoktól, hogy földjük nagyobbik részére és a szent helyekre – különösen Jeruzsálembe – belépjenek. Sem a politikai nyomás, sem az ENSZ által kilátásba helyezett büntetések nem vetetettek véget az izraeli telepes-programnak.”
Bár a tárgyalásokra készek a palesztinok, de azok eddigi sikertelensége arra kényszeríti őket, hogy a konfliktus békés és igazságos lezárása érdekében a nemzetközi közösséghez forduljanak. „A palesztin nemzeti egység ebben a tekintetben a legfontosabb lépés volt” – írja Abbasz. – „Ellentétben azzal, amit Benjamin Netanjahu mondott, s amit várhatóan ezen a héten megismétel majd washingtoni látogatása során, a választás nem úgy merül fel: vagy palesztin egység, vagy béke Izraellel; a választás így fest: vagy a „két állam” megoldás, vagy a telepek általi gyarmatosítás.”
Abbasz szerint Izrael hiába próbálja tagadni a palesztinok azon jogát, hogy önálló államuk a nemzetek közösségének tagja legyen: a palesztinok önrendelkezési jogát nemcsak az ENSZ, hanem 2004-ben a Nemzetközi Bíróság is elismerte. A palesztin állam az 1967-es háború előtti határok között jön létre, bár ezt a területet ma is megszállva tartja Izrael. „Egyedül a megszállás akadályoz meg minket abban, hogy elérjük nemzeti céljainkat, de a megszállás nem gátolhatja meg azt, hogy az ENSZ elismerje államunkat” – teszi hozzá Abbasz.
Amennyiben az ENSZ elismeri a Palesztin Államot, a palesztinok készen állnak arra, hogy a vitás kérdéseket tárgyalásos úton rendezzék. A kulcskérdés: igazságot szolgáltatni a palesztin menekülteknek, s a megoldásnak az ENSZ 194. számú határozatán kell alapulnia, amelyet a közgyűlés 1948-ban fogadott el (az említett határozat ismertetésének később külön írást szentelünk).
Abbasz arra kéri a békeszerető, baráti nemzeteket, támogassák a palesztin nemzeti törekvéseket azzal, hogy elismerik a Palesztin Államot az 1967-es határokkal. Csak akkor lesz reményteli jövője a palesztin népnek – zárja írását Abbasz -, ha a nemzetközi közösség megtartja hat évtizeddel ezelőtti ígéretét, s biztosítja a palesztin menekültek ENSZ-határozatban rögzített jogait.
Kedden este az izraeli hírportálok arról számoltak be, hogy Bibi Netanjahu cionista kormányfő visszautasította Abbasz állításait. Netanjahu szerint Abbasz „eltorzítja a jól dokumentált történelmi tényeket”. A cionista führer szerint a palesztinok 1947-ben elutasították az ENSZ felosztási tervét, a zsidók viszont elfogadták azt. „Az arab hadseregek palesztin erők közreműködésével támadást intéztek a zsidó állam ellen azzal a céllal, hogy megsemmisítsék. Erről nem esik szó a cikkben” – háborgott Bibi. A cionista állam ellenzi a Palesztin Állam szeptemberre tervezett kikiáltását. „Bárki levonhatja a következtetést: a palesztin vezetés a Palesztin Állam létrehozásával nem befejezni akarja a konfliktust, hanem folytatni” – mondta a cionvezér.
dőközben az amerikai elnök fogadta Jordánia királyát. Az Abdullah királlyal folytatott megbeszélésen az izraeli-palesztin békefolyamat esélyeiről pozitívan nyilatkozott Obama elnök, aki csütörtökön fogadja hivatalában Netanjahut.
A Yedioth Ahronoth izraeli lap kedden arról számolt be, hogy szerkesztőségük hozzájutott Obama csütörtökre tervezett beszédének vázlatához. Eszerint Obama elveti, hogy az ENSZ egyoldalúan elismerje a Palesztin Államot, követeli, hogy a palesztinok ismerjék el Izraelt, ugyanakkor sürgeti Izraelt, hogy vonuljon vissza az 1967-es határok mögé, s szüntesse meg az illegális zsidó telepek létesítését Ciszjordániában. Az 1967-es határok mögé való visszatérés azt is jelenti, hogy Kelet-Jeruzsálem a palesztin felet illeti meg – ezt egyébként a hírek szerint Obama külön is hangsúlyozni fogja.
Mint már korábban beszámoltunk róla, Netanjahu hétfői beszédében kizárta Jeruzsálem megosztását, s az illegális telepek fölszámolását. Jól látszik tehát, hogy ismét a süketek párbeszéde zajlik. Igaza van Abbasz palesztin elnöknek, a palesztinok nem várhatnak a végtelenségig.
Önrendelkezési jogukról pedig nem Washington, nem Obama fog dönteni: sok-sok ember kíváncsian várja az ENSZ közgyűlésének a döntését. Azt talán már most borítékolhatjuk, hogy a palesztinok jogos követeléseit az ENSZ közgyűlésén a cionbarát magyar külpolitika nem fogja támogatni.
Falusy Márton – Hunhír.info
