Hétfő este Bibi Netanjahu szónokolt a cionista parlamentben, s körvonalazta, milyen feltételek teljesülése esetén jöhet létre a „független” palesztin állam. Netanjahu ugyan békéről beszélt, de az általa vázolt béke – diktátum és megszállás.
Netanjahu a következő feltételeket szabta a palesztinoknak: el kell fogadniuk, hogy Jeruzsálem egy és oszthatatlan, s Izrael fővárosa marad; a palesztinoknak el kell ismerniük Izraelt, mint „a zsidó nép nemzeti államát”; a száműzöttek „problémáját” Izrael határain kívül kell megoldani; a leendő palesztin állam területén épült zsidó telepeket fönn kell tartani; a jövőbeni palesztin állam demilitarizált terület, tehát palesztin haderő nem jöhet létre; a leendő palesztin állam területén, a Jordán folyó völgyében az izraeli katonai jelenlétet fönn kell tartani.
Szép kis kívánságlista. A palesztin elnök szóvivője, Abu Rudeineh nem véletlenül nyilatkozta Bibi beszéde után, hogy az „ismét megmutatta, Izrael nem érdekelt a békében”. A szóvivő szerint Izrael dacol a nemzetközi közösséggel, de Netanjahu követelései nem fogják megakadályozni a palesztin népet abban, hogy jogait követelje, beleértve azt is, hogy szeptemberben az ENSZ ismerje el az 1967-es határokkal és Kelet-Jeruzsálem fővárossal az önálló Palesztin Államot. Netanjahu „előfeltételei elfogadhatatlanok, azokat visszautasítjuk” – mondta Abu Rudeineh.
És akkor most nézzük meg közelebbről Bibi Netanjahu „javaslatait”.
Jeruzsálem keleti részét 1967-ben szállta meg, majd később annektálta Izrael. Ezt a nemzetközi közösség soha nem fogadta el. A palesztinok soha nem fognak engedni Jeruzsálem kérdésében, hiszen már az is nagy engedmény, hogy annak nyugati felét átengedik a cionistáknak.
A palesztinok elismerésére hiába vár a cionista állam, hiszen a palesztinok joggal követelhetnék a saját államuk elismerését – a cionistáktól. 63 év telt el Izrael létrehozása óta, de a független palesztin állam megalakulását Izrael mindmáig akadályozza. Cinikus tehát a népirtás politikáját folytató, háborús bűntetteket nap mint nap elkövető terrorállam elismerését követelni a népirtás áldozataitól.
A menekültek „problémáját” nem a cionista államon kívül kell megoldani, hiszen akiktől elvették ingó és ingatlan vagyonukat, azok jogosan követelik azokat vissza. A tulajdoni igények ugyanis soha ne évülnek el. Nem véletlen, hogy a palesztinok körében a kulcs lett a visszatérés jogának a szimbóluma, hiszen a száműzöttek többsége tényleg csak háza kulcsát vihette magával. Izraelnek tehát kárpótolnia kell azokat, akiket a cionista terroristák elüldöztek 1948-ban, illetve az 1967-es háború után.
Ciszjordániában jelenleg névleg működik a Palesztin Hatóság. Ezt a területet az ún. oslói egyezményben három részre osztották: A, B és C zónára. Az A zónában a palesztinok tartják fönn rendet, és palesztin közigazgatás működik. A B zónában a cionisták tartják fönn a rendet palesztin adminisztráció mellett. A C zónában mindkét feladatot a cionisták látják el. Ez utóbbi zóna Ciszjordánia 59 százalékát teszi ki, míg az A zóna csak 17 százalékot. Vagyis: több mint másfél évtizeddel Osló után sem változott a helyzet Ciszjordániában, holott a zónákra osztás célja éppen az volt, hogy fokozatosan adják át a területeket a palesztinoknak. S mi történt helyette? Zsidó telepek sorát hozták létre, s az így létrejött, fegyveres őrizettel ellátott enklávékkal szétszabdalták a palesztin területet, gettósították Ciszjordániát. Mellesleg megszállt területen erőszakkal lakosságcserét végrehajtani – háborús bűntett, amit egyébként a nemzetközi jog is tilt. Ezeket a telepeket tehát Izrael nem tarthatja fönn, mert ezt a palesztinok és a nemzetközi közösség – kivéve az Egyesült Államokat és cionlelkű szövetségeseit, köztük sajnos a mai Magyarországot is – nem fogadja, mert a nemzetközi jog értelmében nem is fogadhatja el.
A jövőbeni palesztin állam nem rendelkezhet haderővel, miközben ott van mellettük „a világ legerkölcsösebb” – népirtásban felülmúlhatatlan – hadserege. Netanjahu nem is tagadja: gyarmati sorsot szán a leendő palesztin államnak, amely nemcsak földi határait, de saját légterét sem ellenőrizheti.
S végül a leggyönyörűbb „ajánlat”: nektek nem lehet hadseregetek, de mi ott masírozunk majd a Jordán völgyében. Erre már nincs is szavunk.
A világ közvéleménye lassan megérti, hogy Izrael csak szavakban híve a békének. Izrael nem akar független, vele egyenjogú és -rangú palesztin államot, a palesztinok pedig – mivel nem birkanép – nem szeretnének „Bantusztániában” élni. Netanjahu beszéde is azt bizonyítja: Izraellel nem lehet tárgyalni. Izraellel csak az erő nyelvén lehet beszélni. A palesztinok nem adhatják fel az önvédelmi harcot. Nem tehetik le a fegyvert.
David Ben-Gurion, Izrael egyik alapító atyja mondta lesajnálóan a száműzött palesztinokról: az öregek majd meghalnak, a fiatalok pedig elfelejtik a múltat. Lám-lám, a zsidók is tévedhetnek, erre a jóslatra ugyanis rácáfolt az idő. A menekültek megőrizték egykori házaik kulcsait. S a jövőt tekintve ezek a kulcsok fenyegetőbbek, mint a teljes izraeli hadiarzenál.
(Fotó: al-Dzsazíra)
Falusy Márton – Hunhír.info
