Tegnap a mazsihisz közgyűlésén ismét elnökké választották Feldmájer Pétert, az ügyvezető igazgató pedig továbbra is Zoltai-Zucker Gusztáv-Gerzson. Változás tehát nem történt a Síp utcai különítmény élén, viszont a két vezér első nyilatkozataira érdemes odafigyelnünk.

Feldmájer Péter – akinek váratlanul kihívója akadt, ráadásul nem is egy – megválasztása után világos üzenetet küldött a politikai erőknek, de leginkább a jelen kormánynak. Korábban megírtuk már, hogy a csokornyakkendős zsidóführer a kormányzat által életre hívott zsidó egyeztető fórumon nyíltan megfenyegette a kormányt, hogy baj lesz, ha nem tudnak megegyezni (természetesen a kárpótlás összegéről). Most arról beszélt Feldmájer, hogy – idézem a mazsihisz honlapján olvasható szövegből – „számára a legfontosabb feladatat (sic!) a magyar ajkú zsidóság szolgálata, s nem az, hogy jóban legyünk a mindenkori politikai erőkkel, kormányokkal, államtitkárokkal, miniszterekkel. A diplomáciai formákat szigorúan meg kell tartani, de nem szabad a magyar zsidóság számára elfogadhatatlan, elvtelen kompromisszumokat kötni”.

Ezeket a szavakat nehéz nem érteni. Feldmájer „magyar ajkú zsidóság”-ról beszél. A „zsidóság” ebben a szövegkörnyezetben nem zsidó vallású embereket jelent, hiszen azt se szoktuk mondani, hogy a „magyar ajkú katolikusság”, „magyar ajkú reformátusság” stb. A mazsihisz – neve is mutatja – vallási testület, alapszabálya szerint is a zsidó vallás egyik hazai szervezete. Feldmájer azonban nem vallási, hanem faji értelemben használja a „zsidóság” szót, s ennek a faji csoportnak a szolgálatát tartja elsődleges feladatának. Ez fontosabb, mint hogy jóban legyen például a mindenkori kormánnyal, politikai erőkkel.

Eleddig soha nem nyilatkozott ilyesmit a zsidóführer. A mazsihisz sajátos módon történelmi egyháznak minősül Magyarországon, s évről-évre nagy összegeket kap az államtól (az adófizetők pénzéből). Már csak ezért is illenék jóban lenni a mindenkori kormánnyal, no meg azért is, mert normális körülmények között nem szokás összekeverni a hitéletet a politikával. A mazsihisz persze elsősorban gazdasági vállalkozás (megfelelő politikai háttérrel), s csak másodsorban vallási testület.

Feldmájer mellett büfizett valamit a törpe ex-munkásőr, Zoltai-Zucker is. A pufajkás ember „nyitást” hirdetett meg, melynek az a célja, hogy „lehetőleg egységbe kovácsoljuk a magyarországi zsidóságot”. Zoltai-Zucker meghirdette tehát az „egy a gettó, egy a zászló” elvet, s bár ez a „nyitás” vélhetően kudarcra van ítélve, jól jelzi a Síp utcai különítmény régi-új vezéreinek igazi törekvéseit.
Mert a két rövid nyilatkozat a pénzről szól. Az ismét felmelegített zsidó kárpótlásról. Ezt jelenti „a magyar ajkú zsidóság szolgálata” – szemben az ország vezetésével, a magyar kormánnyal, sőt az egész országgal. S hogy a kárpótlási pénzből másnak ne jusson, ezért a többi zsidó szervezetet be kell darálni. Ezt jelenti a Zoltai-Zucker emlegette „nyitás”. Hogy is mondták ezt egykoron? „Ein Volk, ein Reich, ein Führer.” (A zsidajoknál papíron két führer van, de a kettő igazából egy.)

„Nem szabad a magyar zsidóság számára elfogadhatatlan, elvtelen kompromisszumokat kötni” – mondta Feldmájer, s bizonyára nem a zsidó hitelvek „elvtelen” feladására gondolt. Mennyi pénzt akarnak kizsarolni a kormánytól? Vajon mi az az összeg, ami zsidaj mércével elfogadható és elvszerű?

Falusy Márton – Hunhír.info