A Szombat című zsidó újság honlapján pénteken bukkant föl a hír, hogy ma – a mazsihisz közgyűlésével párhuzamosan – „alternatív” választást tartanak az ellenzéki zsidók. Olvasgattam a csekély számú hozzászólást, s valamit ismét tanultam: a zsidajok szemében sajgec vagyok. Íme a mai napra rendelt zsidó lelet.

Tegnap hajnali négykor – vagyis sabbatkor – egy Weisz Laszlo nevű hozzászóló azon merengett, hogy „sajna a Sip utcaban vakok es suketek vannak. Mit lehet ilyenekkel kezdeni. Nyilvan arrol van szo, hogy meg kell varni, amig kihalnak.”

Az ékezetek hiánya arra vall, hogy a weiszi elmélkedés külhonból érkezett. Weiszünk halálvárása annyira kiverte a biztosítékot Grünnél – pontosabban „Grunci”-nál (mert ez a fedőneve a delikvensnek) -, hogy ő is megszegte a törvényt, sabbatkor megírta alant betűhíven idézendő dörgedelmes sorait, melyek tegnap délután két óra körül jelentek meg az említett honlapon:

„Weis úr onnan a messzi ausztráliából!
Valakinek a kora indokolja azt, hogy ne tölthessen be bizonyos poziciókat? Nem a mentális, és fizikai állapota a döntő? Jó, hogy nem azt írják, hogy aki megöregedett, az hasznavehetetlen, annak élni sincs joga. Nem szégyenli magát? Azt írja, hogy meg kell várni, még a jelenlegi vezetők kihalnak. Zsidó ember, várja zsidó ember halálálát. Weis! Maga egy igaza sajgec.”

Grunci szerint tehát Weisz egy igazi sajgec, mert zsidó ember „halálálát” várja. De mi vagy ki a sajgec? Bizonyára nagyon ronda teremtménye lehet az Istennek. Hogy elmém megvilágosodjék, kutakodásba kezdtem.

Olvasom a judapest.org honlapon (ez a „kreatív” zsidajok fóruma), hogy a magyar nyelv csúnya – ahogy mondani szokás: nyomdafestéket nem tűrő – szavain a judapest szerzői csak mosolyognak, mert „ezek a szavak a közelébe sem érnek a jiddis nyújtotta sértegetési potenciálnak sem mennyiségben, sem mélységben”. Aztán látom, hogy a jiddis sértegetési lista élén ez áll: „Sajgec!” Így, felkiáltójellel. De jelentését nem közlik a kreatív zsidók.

Kerestem tovább az interneten, hogy föltáruljanak végre a „sajgec” mélységei, s nemsokára meg is leltem a választ. Tényleg jiddis szó, a héber sekec megfelelője, amelynek elsődleges jelentése: „fiatal nemzsidó férfi”; másodlagos jelentése: „tisztátalan állat, mocskos lény, szörny.” Weisz úr tehát Grunci szemében olyan, mint például én, vagy Ön, kedves hímnemű és fiatal Olvasó: tisztátalan, szörny kinézetű, fiatal nem zsidó férfi, aki nem zsidó mivoltából következően zsidó emberek mielőbbi halálát várja. Köszönjük Önnek, kedves Grunci.

Amikor zsidó honlapokon látom, milyen lendülettel gyalázzák egymást a zsidajok, mindig eszembe jut Richard Strauss híres operájának, a Saloménak a kezdő képe. Heródes palotájának a teraszán néhány katona támasztja a falat, bentről szörnyű zsivaj hallatszik. A szereposztás szerinti első katona ezt kérdi: „Mi ez a felbolydulás? Kicsodák ezek, hogy úgy üvöltöznek, mint a vadállatok?” A második katona válasza: „Die Juden. Sie sind immer so. Sie streiten über ihr Religion.” Vagyis: „A zsidók. Mindig ilyenek. A vallásukról vitatkoznak.”

Kedves Weisz és Grunci! „Sie sind immer so.” Hogy Önöknél a „nem zsidó” ilyen szaftos szitokszó, eleddig nem tudtam. De mi, sajgecek, hogyan nevezzük ezután Önöket? Nincs rá jó magyar szó. Egyik barátom a zsidókat „Mengele-uborkának” nevezi, de ez közelébe sem ér a „sajgec”-nek. Igaza van a judapestnek: sértegetési potenciálunk nem oly fejlett, mint a zsidajoké…

Falusy Márton – Hunhír.info