A jelen Alkotmányt jövő év elején felváltó új alaptörvény szövege már megjelent a Magyar Közlönyben, mindenki elolvashatja – akár a világhálón is. Tegnap a Népszabadság című napilapban Révész Sándor arról értekezett, hogy az új alaptörvény a magyar nemzet részének tekinti a nemzeti és etnikai kisebbségeket, megtagadva ezzel az említett kisebbségek alapvető jogait. Szörnyű látlelet: „a jövő elkezdődött”.

Révész Sándor a Népszabadság egyik prominens magukfajtája, de nem a legrosszabb fajtából. Ő még viszonylag mérsékelt világzsidó – ami persze nem azt jelenti, hogy nincs a vérében a hazudozás. Révész világzsidó tegnap is kitett magáért. Szerzőnk „A mi zsákunk foltja” című írásában a Szlovák Nemzeti Párt óriásplakátjának feliratával indít: „Ne legyünk idegenek a saját országunkban.” Révészünk azt írja, hogy „ez a jelszó azoké, akik csak akkor érzik otthon magukat a hazájukban, ha csak az ő nemzetük tagjai élnek ott”. Ez pedig ugye borzalmas következményekkel jár, hiszen Slotáék akciójához a korábbi miniszterelnök, a soviniszta Fico is csatlakozott, aki szerint az új magyar alaptörvényre azzal kellene válaszolniuk, hogy módosítják saját alkotmányukat, s minden joguktól megfosztják a nemzeti kisebbségeket – a szlovák nemzet részének tekintve őket.

S ezután jön a cikkben a nagy felfedezés. Révész szerint ugyanis a szlovák politikusok fent leírt törekvését igazolja a jövőre hatályba lépő magyar alaptörvény. Révész írásában idézetként szerepel az alábbi passzus:

„A Szlovákiában élő nemzetiségeket és népcsoportokat a szlovák nemzet részének tekintjük.” „Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő szlovákjai között. Élő keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.”

Ismétlem, a révészi írásban a fenti mondatok idézőjelben szerepelnek, az olvasó azt hihetné, hogy a szlovák alaptörvényből kapott ízelítőt. De nem. Olvassuk csak el, hogyan folytatja „gondolatmenetét” a népszabis világzsidó:

„Szeretné-e a kedves magyar olvasó, ha magyar nemzettársainak olyan országban kellene élnie, melynek alkotmányát a fenti passzusok ékesítik, melyben őket egy másik nemzet részének tekintik, melyben egy másik nemzet akarata érvényesül a különböző nemzethez tartozó állampolgárok egyenértékű akarata helyett?
A fenti idézetek a Fidesz-KDNP alaptörvényéből valók, csak a magyar jelzőket cserélgettük szlovákra.
Aki csak akkor érzi otthon a hazájában magát, ha csak ő van otthon, annak a nemzeti hovatartozásától függetlenül idegen lesz mindenki, aki ezt másképp gondolja. Annak az otthonosságérzetéhez nem csupán az kell, hogy csak a saját fajtáját lássa és kizárólag a saját nyelvét hallja, hanem az is, hogy a saját nyelvén, a saját fajától se halljon mást, mint amit ő gondol. Az ő otthonosságérzetéhez, biztonságérzetéhez el kell hallgattatni mindent, ami a nemzetállami gondolatkörön, a törzsi szemléleten kívül esik. Ami nem Fico, Slota, Orbán, Vona.”

Hm. A révészi okfejtés szerint tehát nincs miért fölháborodnunk: Slota, Fico és a többi hasonszőrű szlovák legény csak az új magyar alaptörvény „szellemiségét” akarja Szlovákiában meghonosítani.
Révész világzsidó hű maradt fajtájához: most sem mondott igazat. Vagy szándékosan hazudik, vagy pedig azért, mert nem tud tisztességesen magyarul, tehát nem volt képes elolvasni a magyar alaptörvényt. Jóhiszeműen ez utóbbit feltételezem: nehéz dolog ám az igencsak bonyolult magyar nyelvet egy világzsidónak elsajátítani. De hogy ne csak a levegőbe beszéljek, a révészi hazugságot cáfolandó idézni fogok a jelenleg még hatályos Alkotmányból, s az új magyar alaptörvényből is.

A jelenlegi Alkotmány 2. § (2) bekezdése szerint „a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.” Tehát minden hatalom a Magyar Köztársaság területén élő népé – nemcsak a nép többségét alkotó magyaroké, hanem a hazai szlovákoké, szerbeké, sőt még a Révész-féle hazai világzsidóké is.

A jelenlegi Alkotmány 68. § (1) bekezdése ezt egyébként nyíltan ki is mondja: „A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők.” A hivatkozott paragrafus (2) bekezdése pedig azt rögzíti, hogy az állam védelemben részesíti a kisebbségeket, tehát például biztosítja „saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát.”

Ha jól értem Révész világzsidó érvelését, szerinte a jelenleg még hatályos Alkotmányhoz képest „visszalépett” az új alaptörvény, mert nem ismeri el a kisebbségek jelenleg meglévő jogait, „belepaszírozza” őket a magyar nemzetbe, vagyis megfosztja őket a jelenlegi Alkotmányban biztosított jogaiktól. Az új alaptörvény tehát révészi megfogalmazással élve „törzsi szemlélettel” bír, s kirekeszt mindent, ami idegen, ami nem magyar. Ami nem Orbán. Ami nem Vona.

Révész világzsidó kedvéért kukkantsunk bele mi is az új alaptörvénybe. Révész világzsidó idézett ebből a törvényből, de – úgymond – a „magyar” jelzőket „szlovák”-ra cserélgette. Én most visszacserélgetem a jelzőket. Révész szerint tehát ez található az új alaptörvényben:

„A Magyarországon élő nemzetiségeket és népcsoportokat a magyar nemzet részének tekintjük.”

Az új alaptörvény preambulumában ezt olvasom:

„A velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők.”

Tehát a nemzeti kisebbségek nem a nemzeti többség, hanem „a magyar politikai közösség”, vagyis a nép részei, s ezért „államalkotó tényezők”. Az állam területén többféle nemzetiség él, s ők mind államalkotó tényezők – ezt mondja az alaptörvény. Mi ezzel a baj, kedves Révész világzsidó?

Az új alaptörvény „Alapvetés” című fejezetének B./ cikke szerint Magyarországon „a közhatalom forrása a nép”. Az a nép, amelynek tagja a hazai szlovák, német, szerb sőt a Révész-féle világzsidó is. Mi ezzel a baj, kedves Révész világzsidó?

Az új alaptörvény „Szabadság és felelősség” című fejezete XXIX. cikkének (1) bekezdését rövidítés nélkül idézem:

„A Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez. A Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvi oktatáshoz.”

Mi a baj ezzel a passzussal, kedves Révész világzsidó?

A fenti idézethez zárásul tegyünk hozzá gyorsan még egy mondatot, amely az új alaptörvény „Az állam” című fejezete 2. cikkének (2) bekezdésében olvasható: „A Magyarországon élő nemzetiségek részvételét az Országgyűlés munkájában sarkalatos törvény szabályozza.” Negyedszer kérdezem Révész világzsidót: mi a baj ezzel a mondattal?

Hadd idézzek Arany János híres verséből (tudtommal héberül is megjelent, tehát Révész is ismerheti):

„Mendacem oportet esse memorem:
Költőnek ezt ajánlani merem.
Nem épen tisztes, de derék szabály,
Versembe jól fér, s a mellett – talál.
Azaz – magyarra téve a szavak:
’Költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak’;
Mert van egy példa, hogy: a sánta eb…
A sánta költő még keservesebb.”

Hát még a sánta publicista! Mert a világzsidóra is érvényes az aranyi mondat (egyetlen szócserével): „Zsidó hazudj, de rajt’ ne fogjanak”.

Egyébként Révész világzsidó cikkében van egy igaz mondat: „A nemzeti-törzsi-vallási-világnézeti egyneműség igénye nagyon ősi, mély gyökerű igény.” Így igaz, ez az „ősi, mély gyökerű igény” élteti a világzsidóságot. S annak képződményét, az ún. „Izraelt”, amelynek mellesleg – ki ne tudná – nincs is alaptörvénye. Elég nekik a Tóra meg a Talmud.

Nem tudom, a fenti sorokat érti e Révész világzsidó. Nem tudom, mennyire képes magyar nyelvű szöveget helyesen értelmezni (az alaptörvény esetében kudarcot vallott). Ezért csak röviden üzenek néki, Arany János két verssorával: „Hazudni rút. Ez ellen a morál, / A társas illem egykint perorál.” Hogy ezek a szavak hogyan szólnak Révész világzsidó anyanyelvén, nem tudom. Soha nem tanultam héberül…

Falusy Márton – Hunhír.info