A Magyarországról még ifjan eltávozott, s azóta a cionista terrorállamban székelő Naftali Kraus honlapját mindig „élvezettel” olvasom. Szinte minden nap találok valami nyalánkságot. A mai nap sem kivétel. A pénteki zsidó lelet különösképp szívet melengető. Kedvenc Krausunk egy magyarországi zsidó írás kapcsán azon töpreng mai bejegyzésében: zsidónak születni kell? Avagy nem zsidó is „érezhet” zsidóként? A kérdésre világos választ ad: „Lehet-e zsidóként ’érezni’ egy gójnak? – egyszerűen képtelenség; ilyen “zsiráf” nincs a jó Isten állatkertjében.”

Szép mondat. Ilyen „zsiráf” tényleg nem létezik. Ahogy nem létezik olyan „zsiráf” sem a jó Isten állatkertjében, aki zsidó létére gójként – magyarként, keresztényként stb. – „érez”. Ez egyszerűen képtelenség. Elég csak Gyorgy Konradra, Adam Fischerre és a többi zsidóra gondolni. Hogyan lennének ők képesek arra, hogy például magyarként „érezzenek”? Ilyen „zsiráfok” nincsenek. Pedig ezek a nem létező „zsiráfok” úton-útfélen azt hirdetik, ők bizony tudnak magyarul is érezni, tehát ők igenis létező „zsiráfok”.
A Kraus által felvetett „zsiráf”-kérdés kapcsán nem árt újfent eszünkbe idézni gróf Széchenyi István ma is érvényes gondolatait:

„Nemzetiség, kifejlett nemzetiség nélkül nekem, megvallom, minden más progressio nem kell. Erre állítok mindent. Enélkül, mondhatom, zagyvalék nép leszünk, melynek talán több pénze lesz, a dögbőröket talán drágábban adhatjuk el stb., de ez engem nem mozdít. Minden előtt áll előttem: hűség a fajtámhoz.
Ha a magyar új bizonyságát adja tágkeblűségének, éppen olyan helyzetbe kerül, mint az, ki maga alatt vágja az ágat; anélkül, hogy észrevenné, vízbeesik s később megbánja a dolgot. /…/
Egyik túlságból a másikba esünk. Most az egész emberiséget, az embereket a zsidókkal együtt szívünkhöz szorítjuk. És most a legnagyobb liberalisták vagyunk. /…/
A nagy angol elemben a zsidó elvegyülhet. Ugyanez áll Franciaországra nézve is. De ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát önt, megromlik a leves és azt nem eheti meg az ember. Más példát is hozok. Ha egy bárkában ülök és abban van a gyermekem és más gyermeke és ha a bárkába bejő a víz s előttem apodictice áll, hogy e két gyermeket benn nem tarthatom; ha a magamét lököm ki és a másikat benntartom, azt az újságban fogják hirdetni. De bíz én inkább a magam gyermekét tartom meg és a másikat kilököm. /…/
De mint hű tagja a magyar fajnak, megvallom, hogy túlságos liberalizmus által, túlzó indulat által vezettetve, másokért soha nem fogom megtenni, hogy a magam gyerekét dobjam ki a bárkából.
És ezen hűséget minden más nemzetben tudom becsülni. Minthogy azonban magyaroknak teremtett bennünket az Alkotó, legyünk is azok és legyünk tisztán magyarok. Ez a vélekedésem.”

Tehát: „legyünk tisztán magyarok”. Nem magyar erre nem képes. Ilyen „zsiráf” ugyanis tényleg nem létezik.

Falusy Márton – Hunhír.info