A címet némi módosítással Bayer Zsolttól loptam. Keddi vezércikkében ő minősít valakit „esztelennek”, s mivel okfejtése számomra egyrészt zavaros, másrészt hiányos, ezért talán nem sértés, ha az ő nyomdokain haladva én is használom ezt a fosztóképzős szót. Remélem, nem veszi zokon a minősítést az ötös számú párttagkönyv érdemdús tulajdonosa.
Zámoly 2. – ez a bayeri vezércikk címe. A szerző felidézi a több mint egy évtizeddel ezelőtti zámolyi történetet, majd a hétvégi gyöngyöspatai történésekről megállapítja: ez volt a zámolyi hisztéria új kiadása. S ez igaz is: a „cigánymenekítés” hazugsága, a Véderő nevű szerveződéstől való előírásos rettegés – minden a fővárosi „jogvédők” forgatókönyve szerint zajlott.
Bayer természetesen igyekszik megfelelni a gazdáinak is, ezért az „úgy ütök bal felé, hogy jobbra is értsenek belőle” elv alapján nem kíméli a Jobbikot, a „gárdát” (?!) sem. S persze a Véderő is megkapja a magáét:
„Egy Eszes Tamás nevű nem tudom kicsoda megvásárolta a helyiektől a cigányok által élhetetlenné tett Kecskekő néhány telkét, és oda valami katonai-harcászati gyakorlatot hirdetett húsvétra. Meg is jelent úgy húsz nyeszlett kölyök, és a cigányok ettől olyan rettegésbe fogtak, hogy ki kellett őket menekíteni a faluból. Segítette őket mindenki: az LMP, az MSZP, valami amerikai üzletember, a Vöröskereszt és az összes jogvédő. /…/ A cselekvési kényszerbe belehajszolt rendőrség pedig elvitte a Véderő esztelenjét és társait, a többieket meg hazazavarta.”
Nem tudom, miért kell Bayernek sértegetnie olyanokat, akiket nem is ismer, akik neki soha nem ártottak. „Húsz nyeszlett kölyök”? Lehet, hogy nyeszlett, nem ismerem őket. Láttam néhány helyszíni felvételt, s tény, hogy az „esztelennek” nevezett férfiú és a társaságában lévő fiatalok nem eresztettek pocakot, orcájukra nem dagadoznak tetszetős zsírpárnák, sőt a tokásodás jeleit sem észleltem. (Nemrég olvastam egy remek cigány közmondást: „Legjobb emberét mindenki csak a tükörben látja.” Nyeszlettség ide, toka oda: a közmondás érvénye alól Bayer sem kivétel.)
Az idézett szöveg legfontosabb részlete: „a cselekvési kényszerbe belehajszolt rendőrség”. Mi a fene! Ki hajszolta bele a cselekvési kényszerbe a rendőrséget? Pintér? Vagy Pintér főnöke? Vagy az ún. „jogvédők”? Akkora hatalommal rendelkeznek Horváth Áládárék, hogy még a rendőrséget is képesek bármibe belehajszolni?
Bayer új bekezdést nyit, s rögvest leszögezi, hogy a rendőrség törvényt sértett a véderős emberek letartóztatásával (amint ezt első fokon a bíróság is kimondta). Majd a „belehajszolást” rituálisan megismételve olyan okfejtés következik, amelyre tényleg illik az „esztelen” kifejezés:
„/…/ A cselekvési kényszerbe hajszolt rendőrség teljesen nyilvánvaló törvénysértést követett el, amikor egy magántulajdonban lévő ingatlanról embereket vitt el, mert azok gyakorlóruhában voltak. Hangsúlyoznom kell, ebben a megállapításban nincs értékítélet. A Véderő provokálni ment oda, jó, hogy eltüntették őket. Ám jogalap erre nem volt. Magyarország sok-sok száz falujában ma cigányok terrorizálják a lakosságot. És a lakosság névvel-címmel meg tudja nevezni az összeset. A Véderő eltüntetése Gyöngyöspatáról tiszta helyzetet teremtett: ezentúl a rendőrségnek nem kell aggályoskodnia. Hanem a cigányok közül ki kell vonszolni a házából azt, aki együttélésre képtelen, és állatmód viselkedik, és el kell takarítani a településről. És kuss legyen. A jogvédőknek.”
Mint előbb jeleztem, ezzel a néhány mondattal van némi baj. Abban igaza van Bayernek, hogy a rendőrség ismét törvényt sértett a Véderő tagjai elleni fellépéssel. Hadd szögezzem le: semmi közöm a Véderőhöz. Nem vagyok a Véderő tagja, nem is ismerem őket (s csak zárójelben jegyzem meg, hogy húsvétkor még nézőként sem mennék el „katonai-harcászati” gyakorlatra, de hát szabad országban élünk, mindenki azzal tölti napjait – pláne magánterületen -, amihez kedve van). Bayer ugyan kimondja, hogy a rend pintéri őrei törvényt sértettek, mert az intézkedésnek semmilyen jogalapja nem volt, ugyanakkor megállapítja: „jó, hogy eltüntették őket”. Bayer tehát azt állítja, hogy bár törvénysértő volt a rendőrség fellépése, mégis jó, hogy megtörtént. Ez teljesen képtelen állítás. Hogy úgy mondjam: esztelen. A Magyar Hírlap „esztelenje” szerint a cél szentesíti az eszközt: a jó cél érdekében a rendőrség lábbal tiporhatja az alapvető jogokat.
Lehet, hogy a véderősök provokálni akartak, lehet, hogy nem. Nem tudom. Az viszont nem lehet megoldás, hogy bilincsbe verek és „eltüntetek” embereket csak azért, mert szerintem provokálnak. Kedvenc példámat tudom csak ismételni: az évenkénti – ráadásul közterületen megtartott – holomasírozást nyílt provokációnak tartom (többek között a cionista terrorállam lobogóinak használata miatt), de ebből még nem következik, hogy – ha én lennék Pintér helyében – bilincsben vitetném el, vagy más módon „tüntetném el” a masírozókat, hiszen erre a törvények nem adnak lehetőséget.
Bayer azt írja, a Véderő tagjai elleni fellépés „tiszta helyzetet teremtett”, hasonlóképpen kell tehát fellépni az „együttélésre képtelen”, „állatmód” viselkedő cigányokkal szemben is. A jövőben tehát nem kell aggályoskodnia a rendőrségnek a putrisoron.
Én viszont aggályosnak tartom ezt a bayeri fölvetést is, az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa ugyanis a véderősök elleni törvénysértés folytatására buzdítja a rendőrséget . A baj az, hogy nem lehet csak úgy eltakarítani senkit egy adott településről azért, mert úgymond „állatmód viselkedik”. Pláne nem akkor, ha saját házában viselkedik állatként az illető. Eltakarítani az ilyen lényt egy településről – ezt a jelenlegi törvények nem teszik lehetővé. Nincs tehát erre jogalap, hogy Bayer szavait idézzem. Könnyű az íróasztal mellett kényelmes fotelben ücsörögve, kólát szopogatva arról firkálni, miként kell majd a rendőrségnek házából „kivonszolni”, majd az adott településről „eltakarítani” ezt vagy azt a cigányt.
Ismétlem: erre jelenleg nincs jogalap – de meg lehet teremteni. Arra való az Országgyűlés. De azt ugye Bayer sem gondolja, hogy éppen az ő pártja hoz majd olyan törvényt, amely a cigánybűnözők „kivonszolására” és „eltakarítására” nyújt majd jogalapot? Jelenleg ugyanis azt látjuk, hogy a törvény előtt a cigányok bizony több jogot élveznek, s a változtatás szándékának még a legapróbb jelei sem észlelhetők.
Erről a Magyar Hírlap „esztelenje” érdekes módon nem ír. A nagypénteken őrizetbe vett véderősöket hétfőn helyezte szabadlábra a bíróság. Aki látta a tárgyalásról szóló tudósítást, tudja: az őrizetesek bilincsben voltak a tárgyalóteremben. Ugyanúgy, mint a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tagjai a debreceni bíróságon. A véderősöket és a polgárőröket is lakat alatt tartották a tárgyalásig, a bíróságra pedig mindkét társaság bilincsben érkezett. Mi volt az a súlyos bűn, amely a fogva tartásukat és a bilincs használatát kötelezővé tette? Az őrizetesek semmiféle erőszakos cselekményt nem követtek el. Mindkét esetben a ruházat érdemelte ki a bilincset. A nagypénteken Gyöngyöspatára látogató Pintér nevű „nem tudom kicsoda” is a terepszín ruhán akadt fenn (korábban a fekete öltözék minősült szerinte garázdaságnak), s fölhívta a dolgozó nép figyelmét: „ne felejtsük el azt, hogy voltak bizonyos csoportok, amelyek egyenruhával kezdték, csak az barna volt”. Lehet, hogy Pintér is holotúlélő? Az ugyanis eléggé nevetséges, hogy az egykori kommunista párttag, a szűkös szókészlettel bíró Pintér is a nácikkal riogat…
Visszatérve a kérdéshez: miért kellett bilincsbe verni, s a tárgyalásig őrizetben tartani a véderősöket (s korábban a polgárőröket)? A kérdés azért jogos, mert vasárnap is történt valami, ami „véletlenül” kifelejtődött Bayer cikkéből. A kemény, mindennapi munka utáni jól megérdemelt húsvéti kirándulásból vasárnap délután tértek haza a gyöngyöspatai cigányok, s kiszállván a buszból az egyik cigányasszony akkora pofont adott egy idős, magyar néninek, hogy a nénit kórházba, az erőszakos cigányt pedig a rendőrkapitányságra szállították. S mi történt ezután? A pofozkodó cigányt szabadlábra helyezték. Igen, őt nem tartják őrizetben. S vélhetően bilincset sem tesznek rá majd a tárgyaláson. Mert tárgyalás sem lesz. A faluba visszatérő cigányasszonyt ugyanis elmeorvosi vizsgálatnak vetik alá. S majd megállapítják ún. „szakértők”, hogy nem volt beszámítható állapotban, amikor a napi robotban megfáradt keze pofonra lendült. Mi a tanulság? Ha egy cigány bántalmaz egy magyart – se bilincs, se tartós őrizet. Ha valaki a saját telkén gyakorlatozik, vagy fekete színű ruhában közterületen polgárőrként tölti a szabadidejét – az ilyen kihágásért őrizet és bilincs dukál.
Téved Bayer Zsolt: ez nem Zámoly 2., hanem Magyarország. Ugyanaz a Magyarország, mint Bajnai, Gyurcsány idején. Akkor kezdtek tiltani bizonyos ruházatot, bizonyos színt. S ezt a primitív „divatkurzust” folytatja az illetékes minisztérium „esztelenje” is. Meg a beosztottjai. Türelmetlenül várom, mikor ír szaftos cikket a Magyar Hírlap „esztelenje” a Belügyninisztérium „esztelenjéről”. Mert a „pintérség” jelensége szerintem páratlanul izgalmas téma…
U.i.: A fentebb idézett cigány közmondást egy 1885-ben megjelent füzetkében olvastam: „Az erdélyi czigány népköltészet. Gyűjtötte és fordította dr. Wlisloczki Henrik.” A bevezető tanulmány a cigányság eredetéről, történetéről és a velük való európai bánásmódról rajzol képet. Oly érdekes adalékok vannak e munkában, hogy hamarosan néhány részletét megosztom a kedves Olvasóval.
Falusy Márton – Hunhír.info
