Néhány hónap múlva emlékezünk meg az 1690-ben született Mikes Kelemen halálának harmadfélszázadik évfordulójáról. A Rákóczi-emigráció krónikása, a Törökországi levelek szerzője kései leveleinek egyikében (201. levél) megemlékezik az 1757-es húsvét történéseiről. Mikes tudósítása szerint húsvét napján a görögök kirabolták, feldúlták a Szent Sír templomot: ez a templom azon a helyen épült, ahol a hagyomány szerint Jézust eltemették. Mikes azonban nemcsak az 1757-es eseményről ír, hanem felidézi Jézus jeruzsálemi bevonulását, a zsidók szerepét a Megváltó kereszthalálában, s a rettentő bűn büntetéseként bekövetkező pusztulást: Kr. u. 70-ben ugyanis Titus körülzárta, s bevette Jeruzsálemet.

„Az elmúlt holnapban érkezék az új vezér, Rekeb pasa Alepből. Csak jó legyen. De hogy lehetne jó, mivel görög nemzet. Ugyan a görögök prédálák fel ebben a holnapban húsvét napján Jeruzsálemben a mi kápolnánkot. Azt tudod, néném, hogy a kápolna azon helyre vagyon építve, a hol Krisztus koporsója volt. Azt a kápolnát sok császárok, királyok ékesítették fel. Sok drágaköves eszközök vannak benne. A görögök sokat elvittek azokból. Minthogy pedig a vezér görög, a görögök elfordították az igazságtól a pénzzel, és így az Isten tudja, mint lesz annak vége. A törökök nagy csendeségbe hagyják a mi papjainkot Jeruzsálembe véghez vinni az isteni szolgálatot, de a görögök mindenkor irigylették az ott levő szent kápolnát nékünk. Ugyan a dühösség vivé őket arra, hogy felprédálják. Azt kérdhetnéd, hogy merték ők azt megpróbálni az ott levő pasától? Oh, ebben az országban a pénz mindent elcsinál. Azt a várost sok görögök, örmények lakják, de ezek nagy békességben vannak a mi papjainkkal. Húsvétra pedig mindenünnen oda gyülekeznek. De sőt még a zsidók is elmennek, hogy csak a régi templomoknak a helyit megláthassák.

Ha ezek még most is elmennek, hát még a Krisztus idejében micsoda szép dolog volt annyi rettentő zsidót felmenni /látni/ a templomba. Mennyi véghetetlen számú zsidó vala jelen, mikor szamáron mene be dicsőségesen Jeruzsálemben, és mikor megöleték egynehány nap múlva? El lehet ebből ítélni, hogy az Üdvezítő mennyi rettentő népnek láttára akara meghalni – akik mind kívánák halálát – hogy rendszerént húsvét napján két óráig délután kétszázötvenötezerhatszáz bárányt öltenek meg. Azoknak megételére kétmillium ötszázötvenezer személyt számláltak. Micsoda rettentő gyülekezet volt a! Micsoda rettentő sok gyilkosok voltak azok, mivel mindnyájan reája állottak, hogy megöljék királyokot. De ők csak azt kiálták: Feszítsd fel, nincs királyunk. Ugyanezért az irtóztató gyilkosságért szálla is reájok az Istennek rettentő ítélete és bosszúállása erre a népre. El lehet ítélni abból, hogy amidőn Titus megszállá Jeruzsálemet, amég megvevé, addig a városban tizenegyszáz ezer embert temetének el. Hogy pedig megvevé és elpusztítá, kilencvenhétezer embert tett rabbá. Való, hogy a büntetés rajtok nagy volt: de a véteknek nagyságát micsoda nyelv mondhatná ki?”

Falusy Márton – Hunhír.info