Babits Mihály írja Az európai irodalom története című művében: „Adam de St. Victort némelyek a legnagyobb középkori latin poétának tartják. A sequentiák újabb, rímvirtuóz, típusát ő alkotta meg… Ki ismeri ma már? Az egész himnuszköltés úgy kiesett a mai irodalom tudatából, mintha a líra történetében ezeréves űr tátongana.” Húsvét ünnepén érdemes hát felidézni a jeles középkori költő húsvéti énekét.

Adam de Saint-Victor a 12. században élt: fiatalkorától a Szent Viktorról elnevezett, híres párizsi apátsághoz tartozott, hátralévő életét itt élte le. Elsősorban dogmatikával foglalkozott, költeményeit pedig az egyházi ünnepek, az apostolok, Szűz Mária és a francia szentek ihlették. Latin nyelven született verseit így jellemezte Babits: „Elegáncia s formai tökély tekintetében kétségtelenül a csúcsponton állnak.”

Közel nyolcvan évvel ezelőtt jelent meg Babits Mihály himnuszfordításainak gyűjteménye, az Amor Sanctus. Ebben a kötetben található Adam de Saint-Victor Húsvéti énekének magyarítása, amelyet betűhíven közlünk.

Az egész világ ujul.
Új örömök intenek.
Ahogy föltámadt az Úr,
föltámadnak mindenek.
Érzik Alkotójukat,
mily erős, és Úrukat
szolgálják az elemek.

A tűz lobog és röpül.
A levegő szétterül.
A víz árad s völgybe gyűl.
A föld biztonságban ül.
Ami könnyű, föltolul,
és a mélybe hull a súly.
Minden, minden megujul.

Már az ég nem oly borús,
a tenger sem háborús,
a szél sem oly vad, oly bús.
Földi lejtőnk kivirult.
Ujrazöldel a kopár,
Ujra meleg a sugár,
mivel a tavasz kigyult.

Enged a Halál fagya;
e világnak hadnagya
birodalmát föladja,
melyet bennünk hódított.
Míg azt, ami nem övé,
vágyott, hogy megőrzené,
sajátjából kikopott.

Élet a Halált veri,
s már az ember megleli,
mit úgy fájt elveszteni:
az Édennek kéjeit.
Kardját leeresztve im
utat ád a Kerubim,
s az út könnyü és szelid.

Krisztus újra eget nyit
és rabokat szabadít,
akiket fogságba vitt
holtuk óráján a bűn.
Azért diadalukat
Atyának és Fiunak
s Szentléleknek, zengjük hűn!

Falusy Márton – Hunhír.info