Olvasom a Népszabadság honlapján A népirtás becsülete című írást. Szerzője: Révész Sándor. Nem tévesztendő össze az egykori Piramis énekesével, ezért a népszabis embert a továbbiakban csak zsidó révészként említem. Így, kisbetűvel, mert ennyi dukál neki. A zsidó révésznek sikerült olyan írást összebütykölnie, amelyben egyszerre veri el a port a néhány napja Hágában súlyos börtönbüntetésre ítélt Gotovina tábornokon, Orbán Viktoron és az egész jobboldali sajtón. Kötelező ujjgyakorlatként a cikk természetesen a szokásos „holocaustozással” zárul.
Ante Gotovina horvát tábornok elítélése nagy felháborodást váltott ki Horvátországban. A megdöbbenés érthető: Gotovinát a horvátok nagy része nemzeti hősként tiszteli. Ahogy mondani szokás: ha ő nincs, talán Horvátország sem lenne. Sok-sok évvel ezelőtt azért emelt ellene vádat a Hágai Nemzetközi Törvényszék, mert – úgymond – háborús bűncselekményeket követett el: a nemrég meghozott ítélet szerint 200 ezer szerb elüldözéséért és mintegy másfélszáz szerb megöléséért felelős. Nem óhajtok történeti fejtegetésekbe bocsátkozni, de a délszláv háború horvát részről „önvédelmi” háború volt. Nem a horvátok szálltak meg szerb területeket, hanem fordítva. A horvátok – többek között Gotovina vezetésével – a szerbek által megszállt horvát területeket szabadították föl. A háború pedig – sajnos – mindig halálos áldozatokkal jár. Sokan állítják: a Gotovina elleni vádak megalapozatlanok voltak, ezért a bíróság döntése elfogadhatatlan.
A magyar sajtóban is megjelentek Gotovina ártatlansága mellett érvelő írások. Néhány napja Bayer Zsolt a Magyar Hírlapban írt elismerően a horvát tábornokról. Ma ballib oldalon azt süvöltözik: hazánkban nincs sajtószabadság, nincs szólásszabadság, s közben éppen az egy akolból származó süvöltözők próbálják korlátozni a szabadságjogokat. Mint például a népszabis zsidó révész, akit fölháborít az a tény, hogy egyes újságírók – fittyet hányva a hágai ítéletre – kiállnak Gotovina mellett. Miért baj ez? A népszabis zsidó révésztől megtudjuk:
„A népirtás becsület és dicsőség dolga, a népirtók dicsőítése, bűneik elkenése nemzeti függetlenségünk és önérzetünk alapja! Amíg ez a jól ismert fölfogás nem távoli idők és vidékek kuriózuma, hanem itt van a közvetlen közelünkben és jelenünkben, addig a népirtás veszélye is jelen van és velünk van.”
Ezekkel a szavakkal indítja cikkét a zsidó révész. Amikor az idézett szöveget elolvastam, fölujjongtam: végre egy tiszta hang! Még a zsidó révész is megvilágosult, s fölemeli szavát a zsidó terrorállam ellen! Hiszen a Palesztina földjén garázdálkodó cionista bűnözők – és züllött hazai híveik – szerint a népirtás becsület és dicsőség dolga. Ráadásul a palesztinok elüldözése, kiirtása „nem távoli idők kuriózuma”, hanem itt van a jelenünkben. Tehát nem a népirtás veszélye – ahogy a zsidó révész büffenetében olvassuk -, hanem a népirtás véres valósága van jelen és velünk: vigyázó szemünket elég csak a világ legnagyobb koncentrációs táborára, Gázára vetnünk.
Aztán a cikk folytatásából kiderül, hogy a zsidó révész nem a zsidó terrorállamra gondolt. Neki nincs baja fajtársaival. A zsidó révészt a gyilkos cionisták helyett az háborítja föl, hogy egyesek nem hajlandók elfogadni a hágai ítélet jogosságát, s továbbra is hősként tisztelik Gotovinát. Márpedig – fűzi tovább a szót a népszabis zsidó – amíg valaki Gotovina és a hozzá hasonló „népirtók” pártját fogja, addig a népirtás veszélye is itt van velünk. Hát ez elég satnya – vagy inkább: metélt – gondolat.
A zsidó révész nagyon dühös. Nem fukarkodik a minősítésekkel, amikor Gotovináról beszél: „köztörvényes bűnözőt”, „szélsőjobboldali aktivistát” emleget, kalandornak és – jaj, ez a legszebb! – „fényt űző (?!) nemzetközi playboy”-nak nevezi a horvátok nemzeti hősét. Aztán – amint már utaltam rá – a zsidó révész elnáspángolja a Magyar Hírlapot, a Magyar Nemzetet, a Demokratát, mert ezek a lapok nem gyalázták az elítélt tábornokot. S miután jól kihőbörögte magát, megkapja a magáét Orbán Viktor és a fideszes vezérkar is. Holott kormánypárti politikusaink – tudtommal – nem kommentálták a hágai ítéletet. Ezt írja a zsidó révész:
„A mostani hágai ítélet kimondja azt is, amit eddig is mindenki tudott, csak a bizonyíthatóságában kételkedett, hogy ugyanis a gyilkosságokért, a kegyetlenkedésekért, a deportálásokért felelős bűnszervezet élén Horvátország autokrata elnöke, Franjo Tudjman állt.
És ki volt az egyetlen európai országvezető a Balkánon kívül, aki 1999-ben Tudjman elnök temetésén személyesen részt vett, aki őt mindvégig stratégiai szövetségesének tekintette, és demokratikusnak nyilvánította az ő országát, ahol szabad sajtóról, a hatalom ellenőrzéséről, az államhatalmak elválasztásáról, kisebbségi, emberi, ellenzéki jogok garantálásáról szó sem lehetett?! Orbán Viktor, természetesen. Nos, amíg a kormánytöbbség élvonalában álló urak szó nélkül megtűrik az őket dicsőítő sajtóban Gotovinának és hívő seregletének dicsőítését, ugyanúgy, ahogy a nyilas és náci uralom s az általuk biztosított népirtási szabadság meghosszabbításáért 1945-ben harcolókét is, addig nekem hiába mutogatják a képmutató képüket Az Élet Menetén!”
Hát ezt jól megmondta révészünk, most bizonyára Orbánnal az élen az egész Fidesz-vezérkar megrettent, s jövőre nem kompromittálják magukat a holopikniken.
De fordítsuk komolyra a szót: a zsidó révész a fent idézett szövegben a talmudista okoskodás mintapéldáját adja. Nézzük csak a beteges révészi logikát: Gotovina háborús bűnös, a horvát „bűnszervezet” élén Tudjman elnök állt – tehát a néhai elnök primus inter pares a bűnösök között -, ebből következően a Tudjman temetésén jelen lévő Orbánt is bűn terheli, hiszen a „bűnszervezet” vezetőjét elkísérte utolsó útjára. S amíg a jobbos sajtó dicséri a horvát bűnösöket, no meg a hazai nácikat és nyilasokat, addig ne merészeljék Az Élet Menetére odatolni a képmutató képüket – háborog a zsidó révész. Kár, hogy ez okfejtés nem oly kerek, mint egy sikerült maceszgombóc…
Írtam már, most is leírom: Orbán Viktor és pártja nem a kedvencem. Azt azonban nevetségesnek és szánalmasnak tartom, hogy a zsidó révésznek és számos hasonszőrű fajtársának mindenről és mindig Orbán és pártja jut az eszébe, ráadásul – mint levesbe a fűszert – mindenbe belekeverik a lejárt szavatosságú „holocaustot” is. Mennyivel üdítőbb lenne, ha a zsidó révész és „nagy múltú” lapja korunk valós népirtására vetné vigyázó tekintetét.
Olvasom Magyar-Horvát Baráti Kör nyilatkozatát a hágai ítéletről. A közlemény utolsó mondatait idézem:
„A nemzetközi közösség szelektíven ítélkezik számos kérdésben, kettős mércét alkalmaz, köztük háborús bűnök vonatkozásában. Az elmúlt 66 évben nagyon sok háborús bűn megtorlás nélkül maradt. Van olyan nagyhatalom, mely nem engedi, hogy állampolgárai felett nemzetközi törvényszék ítélkezzen, Délkelet-Európa államainak euroatlanti integrációja pedig egy nemzetközi törvényszék döntéseitől függ.”
Bizony, bizony. Az elmúlt 66 évben megtorlás nélkül maradt Drezda bombázása, a Hirosima és Nagaszaki elleni atomcsapás. Háborús bűncselekményekről van szó. Az elmúlt 66 évben megtorlás nélkül maradt a cionisták által elkövetett – és ma is zajló – népirtás. A cionista terrorállam „kikiáltását” követően a legszerényebb becslések szerint 700 ezer palesztint üldöztek el otthonaikból, több mint 400 palesztin falut töröltek el a föld színéről, még az őslakosok temetőit felszántották. A cionisták háborús bűncselekményei megtorlás nélkül maradtak. 1948 áprilisában Deir Jaszin palesztin falu lakossága ellen intézett támadást egy cionista terrorista csoport, a legszerényebb becslések szerint 120 palesztint gyilkoltak meg. Az akció fő felelőse Menahem Begin, a terrorállam későbbi miniszterelnöke. Ez a háborús bűncselekmény is megtorlás nélkül maradt, sőt elismerés járt érte: harminc évvel később az Irgun terrorszervezet egykori parancsnokából kormányfővé vedlett Begin Nobel-békedíjat kapott.
De nézzük Palesztina mai helyzetét. Köztudott, hogy a Palesztin Hatóság területén, Ciszjordániában a cionista terrorállam zsidó telepeket hozott és hoz ma is létre. A cionista vezérek ezeket a telepeket nem akarják megszüntetni – ugyanakkor békefolyamatról locsognak. Köztudott, hogy Jeruzsálem etnikai összetételét is erőszakosan megváltoztatták és megváltoztatják a palesztinok kitelepítésével. Ez az évtizedek óta tartó „lakosságcsere” – háborús bűncselekmény. A magyar büntető törvénykönyvben is szerepel, hogy „a megszálló hatalom polgári lakosságának a megszállt területre telepítése vagy a megszállt terület lakosságának áttelepítése” háborús bűncselekmény. Mindenhol az. Palesztina földjén is, nincs kivétel. Vagy mégis?
A fentiek alapján nyugodt szívvel kimondható: Izrael „megszületése” és létének eddigi 63 éve – permanens háborús bűncselekmény. Én éppen azért kárhoztatom a magyar politikusokat (köztük a jelenlegi kormányfőt is), mert a hazánkba becsoszogó cionista háborús bűnösöket szívélyesen fogadják, tárgyalóasztalhoz ülnek velük – ahelyett, hogy bilincsbe verve Hágába szállítanák ezeket a „fényt űző palyboy”-okat, „köztörvényes bűnöző”-ket.
A „népirtók dicsőítése, bűneik elkenése” tényleg fölháborító – igaza van a zsidó révésznek. Mivel a cionista népirtók dicsőítéséhez és háborús bűneik elkenéséhez a zsidó révész és hasonszőrű metélttársai is hosszú évek óta asszisztálnak, ezért holomasírozós, képmutató képük engem mély undorral tölt el…
Falusy Márton – Hunhír.info
