A magyar országgyűlés kormánypárti többsége megszavazta Magyarország új alaptörvényét. Eddig is heves viták zajlottak a törvényről, ezután még nagyobb lesz a hangzavar. Jelzi ezt az is, hogy a Parlament előtt különböző csoportok demonstráltak az alaptörvény ellen. Az elkövetkező hónapokban sarkalatos törvények sorát alkotja meg majd a T. Ház.

Sokan mondtak már véleményt az új alaptörvényről, egyszerű állampolgárként nem akarok én is beállni a sorba. A törvény preambulumáról – az azt érintő vádak kapcsán – nem oly rég ejtettem néhány szót, s ma is fenntartom azon véleményemet, hogy emelkedett, szép szöveg viseli a Nemzeti hitvallás címet. Nem véletlen, hogy idehaza és külföldön a ballib véleményformálók éppen ezt a hitvallást pécézték ki, mert abban olyan szörnyűségek szerepelnek, mint például „Szent Korona” és „kereszténység”.

A mai napon tehát a T. Házban szavaztak, a T. Házon kívül pedig demonstráltak. Nemcsak a ballib oldal tüntetett: dr. Papp Lajos szívsebész felhívására sokan imádkozni mentek a T. Házhoz, s amikor a végszavazás – előre borítékolható – eredményéről értesültek, szomorúságukat enyhítendő elénekelték a magyarság régi himnuszát.

Igen, fölcsendült a Boldogasszony Anyánk. Gyerekkorom óta ez az egyik legkedvesebb énekem. Jól emlékszem, kölyökkoromban mindig izgatottan vártam a templomban ezt a népéneket. A Kádár-kor mocsarában tapicskoltunk akkoriban, s – ki ne emlékeznék rá – a refrént másként énekeltük, mint ma: az „édes hazánkról” helyett „romlott hazánkról” szállt fel az ajkakról. Volt egy másik verzió is, a trianoni utalású „tépett hazánkról”, de leginkább mégis a „romlott” volt az elfogadott variáns.

Aztán megbukott Kádár, jött a nagy össznépi hurrá, úgymond szabad választás, ruszki hazaballagás, s a Boldogasszony Anyánk szövege is „megjavult”: a demokráciásdival a „romlott” meg”édes”ült. Manapság is „édes hazánkról” dalolnak a templomokban.

Pedig mi változott? Akkor is jogfosztott volt a magyarság, ma is az. Akkor is birodalmi függőségben, gyarmati sorban nyűvődött az ország, ma is. Igaz, akkor a „romlott”-ság tudata ott élt sokak szívében. S ma? Nem oly rég nyilatkozta Bogár László közgazdász (aki épp azért utasítja el a most elfogadott alaptörvényt, mert az nem a magyar tradícióra hagyatkozik), hogy a magyar nemzetbe alig néhány százezer ember tartozik. A többség – a Való Világ népe. Súlyos kijelentés, de van benne igazság (ne feledjük, a második világégés küszöbén Babits azt írta, a nemzet olykor csak kevesekben, néha csupán egy emberben él).

Jó volt tehát olvasni, hogy Papp Lajos szívsebész és a vele imádkozók nemcsak szomorúan vették tudomásul a mai végszavazás eredményét, hanem határozott véleményüknek is hangot adtak. A Boldogasszony Anyánk eléneklésével. Különös ének ez. Nemcsak a dallama megejtő, hanem patinás, ódon szövege is. Nem szoktunk sokat beszélni róla, de mindenki tudja-sejti: minden nemzet igazi kincses ládája a nyelv. A nyelv az ősi hagyomány őrzője, a nyelv óvja a tradíciót – s a szavakat tűzzel-vassal sem lehet kiirtani (bár manapság már ezt is megkísérlik egyes demokraták ún. „jogállami” eszközökkel). Ha figyelmesen olvassuk a Boldogasszony Anyánk szövegét, megsejtjük: itt a keresztény és a kereszténység felvétele előtti ősi magyar hagyomány együtt van jelen. Elég csak a címre gondolni…
Nem tudom, hányan ismerik régi himnuszunk teljes szövegét. Általában első két strófáját szokták énekelni, olykor egy-két szakaszt még hozzácsapnak. Az alábbiakban ezért az egész költeményt idézem, érdemes rajta elmerengeni ma, 2011. április 18-án, meg holnap, holnapután…

Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk,
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Ó Atya Istennek kedves szép leánya,
Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
Anyai palástod fordítsd oltalmunkra.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Kegyes szemeiddel tekintsd meg népedet,
Segéld meg áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Sírnak és zokognak árváknak szívei,
Hazánk pusztulásán özvegyek lelkei.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Vedd el országodról ezt a sok ínséget,
Melyben torkig úszunk. Ó nyerj békességet.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Irtsd ki, édes Anyánk, az eretnekséget,
Magyar nemzetedből a hitetlenséget.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Hogy mint Isten Anyját régen tiszteltenek,
Úgy minden magyarok most is dícsérjenek.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott,
Szent László király is minket reád bízott.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Sokat Fiad ellen, megvalljuk, vétettünk,
De könyörögj értünk s hozzája megtérünk.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Jézus Fiad előtt hajts térdet érettünk,
Mert ha nem cselekszel, egy lábig elveszünk.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Dícséret, dicsőség legyen az Atyának,
A te szent Fiadnak s Szentlélek mátkádnak.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Falusy Márton – Hunhír.info