Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke április 3-án, vasárnap délelőtt hivatalában fogadta az Európai Zsidó Kongresszus (EJC), és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) vezetőit. Az állítólag mélyen keresztény kormányfő bizonyára a szokásos vasárnapi istentiszteletről érkezett munkahelyére, hogy zsidó vezetők társaságában folytassa az Úr napjának harmadik parancsolatbéli megszentelését. Vasárnap dél után néhány perccel mind a mazsihisz, mind a Fidesz honlapján közlemény jelent meg a találkozóról. A közleményből azonban – szándékosan? véletlenül? – éppen a lényeg hiányzott. (A fotót a mazsihisz oldaláról kölcsönöztük, Ritter Doron örökítette meg a barátságos pillanatot.)
Nagy megtiszteltetés érte hazánkat: az EJC vezetői Budapesten tartották tanácskozásukat. Nem sabbatkor, hiszen azt vallásuk törvénye tiltja, hanem vasárnap. S vasárnapra berendelték az országház épületébe Orbán Viktort is, aki persze nem tiltakozott, mondván: „Uraim, keresztény embernek a vasárnap mégiscsak szent, csevegjünk inkább hétfőn.” Nem, Orbán engedelmeskedett a parancsnak. A találkozó után a mazsihisz és a Fidesz honlapján szinte szóról-szóra ugyanaz a közlemény jelent meg vasárnap dél körül. Íme a mazsihiszos közlemény szövege:
„Orbán Viktor hivatalában fogadta az Európai Zsidó Kongresszus vezetőit
Orbán Viktor miniszterelnök 2011. április 3-án vasárnap délelőtt hivatalában fogadta az Európai Zsidó Kongresszus és a Magyarországi Zsidó Hitközségek szövetségének vezetőit.
A megbeszélésen a miniszterelnök tárgyalásokat folytatott az Európai Zsidó Kongresszus vezetőivel, akik Budapesten tartják tanácskozásukat, valamint a Mazsihisz elnökével és ügyvezető igazgatójával.
A találkozón Moshe Kantor az Európai Zsidó Kongresszus elnöke, Serge Cwajgenbaum a szervezet főtitkára és Raya Kalenova helyettes főtitkára, Feldmájer Péter a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnöke és Zoltai Gusztáv a szövetség ügyvezető igazgatója vettek részt.
A találkozón külön hangsúlyt kapott az Európai Unió és a vallási közösségek közötti párbeszéd fontossága. Az Európai Zsidó Kongresszus vezetői arra kérték az EU soros elnökségét adó Magyarország miniszterelnökét, hogy továbbra is járuljon hozzá ezen párbeszéd erősítéséhez.
Orbán Viktor január végén Brüsszelben találkozott az Európai Zsidó Kongresszus elnökével, Moshe Kantorral és több más európai zsidó vezetővel, akkor a magyar kormányfő egyebek mellett azt mondta: a magyar kormány elkötelezett amellett, hogy a társadalom értékes közösségének számító zsidóság jogait feltétel nélkül tiszteletben tartsák.”
Öt zsidó gyűrűjében mosolyog Orbán Viktor, jobbján az éjjel-nappal csokornyakkendőt viselő Feldmájer, balján – a dagadt Moshe Kantor takarásában álldogáló – Zolta-Zucker Gusztáv-Gerzson mazsihisz-führer és nyugalmazott munkásőr. (Jut eszembe, az Izraelben élő – antimagyar, de egyben anti-mazsihiszos – Naftali Kraus honlapján olvastam minap a következő szöveget: „Apróhirdetés. Apróméretű, alig használt pufajka jutányos áron eladó. Az első jelentkező kap hozzá három csokornyakkendőt is. ’Végeladás’ jeligére a Síp utca 12. portáján.”)
A fenti közlemény szerint a találkozón „külön hangsúlyt kapott” az EU és a vallási közösségek közötti párbeszéd fontossága. De hogy a találkozón más is „hangsúlyt kapott” volna, arról a közlemény nem számol be. Pedig volt szó ezen a találkozón másról is. Sőt: a találkozó igazi témája az volt, amiről a hivatalos közlemény hallgat.
Ugyancsak április 3-án, vasárnap jelent meg a mazsihisz honlapján egy fontos hír: „Goldstone rájött: óriási tévedés az Izraelt elítélő Goldstone-jelentés.” Az atv nevű cionista szennycsatorna ugyancsak vasárnapi hírét vették át néhány órás késéssel a Síp utcai legények. Előző pénteken – április elsején – jelent meg Richard Goldstone írása a Washington Post vélemény rovatában. A zsidó terrorállam által több mint két éve elkövetett gázai bűntettek kivizsgálására fölállított nemzetközi bizottság vezetője volt az egykori dél-afrikai – de zsidó – bíró, aki most az amerikai lapban azt írta: a nevével fémjelzett, 2009-ben kelt jelentés tévesen marasztalta el Izraelt háborús bűncselekmények miatt. Goldstone mostani írása nagy feltűnést keltett, de az izraeli – és a hazai – média sabbat miatt csak vasárnap tálalta a hírt. A mazsihisz honlapján olvasható anyag összefoglalja a Goldstone-cikk lényegét és a hivatalos izraeli reakciót.
Mint köztudott, a Goldstone-jelentés mind a Hamaszt, mind Izraelt elmarasztalta háborús bűncselekmények miatt, s ezért a palesztinok is, a cionisták is tiltakoztak. Az utóbbiak hangja persze erősebb volt, végtére is kezükben van a média, a gazdasági hatalom. De hiába volt minden erőfeszítés: az ENSZ közgyűlése 114 igen szavazattal – 18 nem és 44 tartózkodás mellett – elsöprő többséggel fogadta el a Goldstone-jelentést. 2010 márciusában az Európai Parlament szintén megtárgyalta és támogatta a jelentést, s az abban megfogalmazott ajánlások elfogadásáról határozatot hozott. Mindezek ismeretében „érthető”, hogy Izraelben (és általában cionista körökben) Goldstone közutálatnak örvendett. Neve szitokszó lett, nemes egyszerűséggel „öngyűlölő zsidóként” emlegették. A nyomásgyakorlásnak meg is lett az eredménye: Goldstone mostani mea culpáját kitörő örömmel fogadták a cionrassszisták.
Pénteki cikkében Goldstone úgy fogalmazott: „Ha akkor tudtam volna, amit ma tudok, a Goldstone-jelentés más lett volna.” Ezt a mondatot szinte minden kommentár idézi, az elmúlt napokban legtöbbször ezeket a szavakat citálták. Goldstone szerint ugyanis új bizonyítékok kerültek elő, s ezek fényében állítható: a zsidó terrorállam hadserege nem követett el a civil lakosság ellen háborús bűncselekményeket.
Sabbat múltán az izraeli politikusok azonnal megnyilatkoztak Goldstone-ügyben. A terrorállam miniszterelnöke a jelentést elfogadó ENSZ-határozat visszavonását sürgette, az idegen országok fölvásárlásában igencsak járta Simon Peresz pedig kijelentette: a cionista sereg továbbra is a világ legerkölcsösebb hadseregei közé tartozik. Ehud Barak védelmi miniszter szerint Goldstone mostani sajnálata nem jelent sokat, mert az általa fémjelzett jelentés által okozott károk jóvátehetetlenek. Barak szerint a Goldstone-bizottság vizsgálata eleve a „vérvádakon” alapult, s nem a valódi történések kivizsgálása volt a cél. A zsidó külügyér, a leplezetlenül rasszista Avigdor Libermann azt mondta, nagyon veszélyes lett volna együttműködni a Goldstone-bizottsággal, de Goldstone mostani írása nyomán nem vár bocsánatkérést a bizottságtól. Milyen nagylelkű ez a cionrasszista Libermann, ugye? Nem várnak el bocsánatkérést…
De a történet itt nem ér véget. A Washington Post mai írásai között böngészve azt olvasom, hogy az izraeli belügyminiszter – Eli Yishai – tegnap telefon megkereste Goldstone-t, s meghívta Izraelbe. Yishai elmondta, hogy Goldstone – idézem a zsidó belügyminiszter szavait – „zsidóként jól megérti a zsidó szenvedéstörténetet, ezért számára nagyon fontos, hogy Izraelbe jöjjön és lássa a zsidók szenvedését”. A Yediot Ahronot című izraeli lapnak Goldstone azt nyilatkozta: júliusban látogat Izraelbe a zsidó belügyér vendégeként. Goldstone megígérte: lépéseket tesz annak érdekében, hogy az ENSZ visszavonja a Goldstone-jelentésről szóló határozatot.
Időközben a Hamasz szóvivője is kommentálta Goldstone „pálfordulását”. A szóvivő nemcsak elítélte Goldstone nyilatkozatát, hanem egy nagyon fontos pontra is rámutatott: az ún. Goldstone-jelentést nem a névadó írta, hiszen a bizottságnak négy tagja volt, a jelentést szakértők csapata készítette. A jelentés tényeken és a palesztin áldozatok hozzátartozóinak tanúvallomásain, valamint emberi jogi szervezetek dokumentumain alapult – tette hozzá a szóvívő.
Végül még egy adalék: megszólalt a híres izraeli történész, Ilan Pappe is. (Ő az, aki néhány évvel ezelőtt vaskos könyvben megírta az 1947-48-as palesztin „holocaust”, a palesztinok megtervezett elüldözésének, kiirtásának igaz történetét. Pappe – aki a „két nép, egy állam” megoldás híve, tehát tagadja az önálló zsidó állam jogosultságát – csatlakozott az Izrael-ellenes bojkotthoz, ezért egyetemi állásáról le kellett mondania, sőt Izraelből is elüldözték. Jelenleg Angliában tanít. Írásainak ismertetése egy külön cikksorozat tárgya lehetne.)
Az Elektronikus Intifáda nevet viselő honlapon olvasható, „Goldstone szégyenteljes pálfordulása” című cikkében azt írja Pappe, hogy Goldstone írásának sokat citált – s fentebb általam is idézett – mondatát bizonyára rosszul tette közzé a Washington Post. Goldstone – írja Pappe – vélhetően így fogalmazott: „Ha akkor tudtam volna, hogy a jelentés miatt szeretett Izraelem és dél-afrikai zsidó közösségem szemében öngyűlölő zsidó leszek, akkor a Goldstone-jelentés sohasem született volna meg.” Nagyon szellemes Pappe megjegyzése. Pappe részletesen elbeszéli, milyen nyomás alatt tartották Goldstone-t az elmúlt hónapokban saját hazájában és hazáján kívül. Azt is megjegyzi Pappe, hogy semmilyen újabb bizonyíték nem került elő Gáza-ügyben, Goldstone tehát egyszerűen hazudik. S hogy miért hazudik? Azért – mondja Pappe -, mert Goldstone cionista. Vagyis – s ezt már én teszem hozzá – eleve kecskére bízták a káposztát….
Látszólag nagyon messzire kanyarodtam a vasárnapi Orbán-zsidók találkozótól, de a látszat csal. Az Európai Zsidó Kongresszus (EJC) honlapján hétfőn – azaz tegnap – ugyancsak közlemény jelent meg a vasárnapi találkozóról. S láss csodát: eme közlemény szerint egészen másról volt szó a budapesti találkozón, mint amit a – fentebb idézett – mazsihiszos-fideszes közlemény állított. Az EJC közleménye szerint az Orbánnal folytatott megbeszélésen Moshe Kantor európai zsidóführer arra „kérte” Orbánt Viktort (a pontosság kedvéért: az angol nyelvű közlemény „Prime Minister Urban”-ként említi a magyar kormányfőt), hogy az Európai Parlament vonja vissza a Goldstone-jelentésről szóló határozatot, hiszen „világossá kell tenni, hogy a Goldstone-jelentés következtetései tévesek”. Moshe urunk azt is „kérte” Orbántól, hogy tegyen meg mindent az EU és Izrael közötti kapcsolatok javítása érdekében, hiszen a Goldstone-jelentés – és annak EU általi támogatása – súlyos károkat okozott Izraelnek.
Hogy „Prime Minister Urban” mit válaszolt, az nem derül ki az eurozsidó közleményből. Szeretném viszont ezúton javasolni, hogy a legközelebbi Orbán-Kantor találkozón a magyar kormányfő „kérje meg” a dagadt Moshét, kérjen már végre bocsánatot egyik honfitársunktól. Hogy miért?
Nem oly régi történet ez, írtam is róla már elég hosszan. A 2009-es EP-választás előtt történt…
Az EJC honlapján azokban a napokban megjelent egy rövidke közlemény arról, hogy az EP-választáson induló jelöltek között vannak bizony antiszemetek. Moshe Kantor szavait idézve az eurózsidó közlemény azt állította: a Jobbik listáján szereplő Szima Judit – a TMRSZ nevű rendőrszakszervezet főtitkára – a szakszervezet lapjában rendszeresen közöl rasszista, antiszemita cikkeket. Kantor azt állította, hogy az egyik cikkben az szerepelt: tisztességes magyar csak antiszemita lehet, s fel kell készülni a zsidók elleni háborúra. Kantor állítása persze hazugság volt – a TMRSZ lapjában ilyen állítások soha nem jelentek meg. Ezt valószínűleg Kantor is tudta, de máig sem kért bocsánatot. Sőt: a hivatkozott EJC-közlemény máig megtalálható a züllött zsidó szervezet honlapján.
Ha én lennék Orbán Viktor, s tárgyalnom kellene a dagadt Moshe Kantorral, arra ösztökélném az eurózsidóführert, kérjen végre nyilvánosan bocsánatot Szima Judittól és a megrágalmazott szakszervezettől. Ez persze vicc: tudom, hogy „Prime Minister Urban” soha nem fogja védelmébe venni azt a magyar állampolgárt, akit valamely zsidószervezet megrágalmaz. Ahhoz ugyanis bátorság, gerinc kell. Ami politikusaink körében hiánycikk. Ezt bizonyítja annak a gerinctelen magyar politikusnak a töretlen karrierje, aki a dagadt Moshe 2009-es rágalmait átvéve – néhány nappal az előbb hivatkozott EJC-közlemény megjelenése után – ugyancsak „fajelméletek gyártásával” és „háborús uszítással” vádolta meg a TMRSZ-t.
Simicskó Istvánról van szó, aki 2009-ben az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának elnökeként rágalmazta meg Szimáékat. 2009 őszén a TMRSZ hiába jelentette föl rágalmazásért Simicskót – a bírósági eljárás „szünetel”, ment a mentelmi bizottság nem adta ki a rágalmazó képviselőt. Azóta kormányváltás történt, ez a rágalmazó sejthalom jelenleg a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára. Karrierje – mint írtam – töretlen, olyannyira, hogy egyszerre két pártban is tevékenykedik. Egyrészt a KDNP alelnöke, másrészt a Fidesz Országos Választmányának alelnöke, sőt a Fidesz XI. kerületi elnöke is. Simicskó 1998-2006 között a Fidesz parlamenti frakciójában ücsörgött (frakcióvezető-helyettesként), 2006 és 2010 között pedig a KDNP frakcióvezető-helyettese volt, s ma is a KDNP frakciójának a tagja. Érdekes pálya: egy seggel több lovat is képes megülni ez a rágalmazásban jártas, gyáva ember. A hazudozó Simicskót csupán azért említettem, mert mit várhatunk egy olyan kormányfőtől, aki ilyen – a cionista hazudozók leplezetlen kiszolgálása érdekében még a rágalmazástól sem visszariadó – becstelen alakokat helyez pozícióba.
S a végére még egy halk kérdést engedjen meg a kedves Olvasó. Orbán – mint írtam fentebb – vasárnap délelőtt fogadta a zsidókat. A vasárnap: keresztény országokban ünnepnap. Játsszunk el a gondolattal: valamelyik magyar szervezet, például a Magyarok Világszövetsége vezetői a cionisták által megszállt Jeruzsálemben gyűlnek össze, s az izraeli kormányfő szombat délelőtt – tehát sabbatkor, a zsidó ünnepnapon – fogadja a magyar küldöttséget. Elképzelhető ez, kedves Olvasó? Persze hogy nem. Az a szomorú, hogy ezt „Prime Minister Urban” is pontosan tudja….
Falusy Márton – Hunhír.info
